Szeptember 8-án, szombaton, ismét egész napos családi fesztivállal nyitja az évadot a Kolibri Színház.
Mindentől távoli szigetnek tűnik Rév István Árpád munkássága és a Nemzeti Bábszínjáték rövidéletű működése. Kevéssé ismerjük, mert esztétikai elképzelésében, színházi programjában ugyan újítónak számított; de a színház bezárása és Rév István művészeti életben történő háttérbe szorulása miatt mégis izolált példájává vált a magyar bábtörténetnek.
A szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház nyolc éve hoz létre nyaranta a Jurisics-vár valamely terében koprodukciós bemutatókat, amelyek a következő kőszínházi évadban aztán a Meseboltban élnek tovább. Az idén a lovagteremben kaptuk meg az éjszaka csodáit: az Estimesét. Életelixír, nindzsaiskola, tószemű óriás, cseresznye-fülbevaló. Szorongásoldó álombuborék.
Egy életunt királyfi vándorútra indul, hogy megtalálja a halhatatlanságot. Meg is találja, el is veszíti - miért kell minden este ugyanazt mesélni?
„A bábszínház lényege három partner találkozása: a színészé, a nézőé és a bábé. És nincs annak jelentősége, hogy a színész látható-e a néző számára vagy rejtetten, például egy paraván mögött játszik – ő akkor is mindig jelen van. ” (Halina Waszkiel)
Az egyik legsikeresebb évadot zárja a Mesebolt Bábszínház. Ősbemutatók és felújítások, fesztiválok, díjak, mintegy 40 ezres közönség, a 400-hoz közel járó előadások száma, és persze az ifjú színházlátogatók elégedettsége jellemzi a társulat 2017-18-as évadát.
A Jorge Luis Borges-novellából készült passiójáték - A Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése - látható újra Szombathelyen.
Köztudomású, hogy az óvodás, kisiskolás szerelmek a legszebbek. Az elsők. Elmúlnak, vagyis örökre szólnak. Akkor még különben is másképpen működik az idő. Azért mégis nagy merészségnek tűnik – első pillantásra legalábbis – a Szentivánéji álomból gyerekszínházat csinálni.