Ofélia árnyszínháza a Radnótiban

Egy bábjáték, ahol nem egy macika cammog a paraván mögött - Csató Kata rendezővel Garai Judit dramaturg beszélgetett az Ofélia árnyszínháza bemutató kapcsán.

Előkötött sztori - Gengszternagyi

A Gengszternagyi, David Walliams népszerű ifjúsági regényének adaptálásával készült rendezés a Hoffer-trilógiává épülő előadássor eddig utolsó, ember és báb viszonyára épített bemutatója. A Semmi (ifjúság) és Az időnk rövid története (öregkor) után a rendező-tervező harmadik, Budapest Bábszínházban bemutatott, kimondottan ifjúsági-és felnőtt előadásnak titulált darabja összekötőként szerepel a két korosztályi probléma között: egy nagymama és unokája kapcsolatát dolgozza fel.

Művésznek lenni elsősorban szabadságot jelent

Interjú Cristian Pepino egyetemi professzorral.

„Nem én találtam a mesére, hanem a mese talált rám.”

Interjú Lélek Sándor Tiborral, a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának társulatvezetőjével, bábszínészével, a kolozsvári XV. Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiváljának különdíjas, Az égig érő fa című előadás rendezőjével.

Bábszínház bábok nélkül?

Báb és vizualitás. 2016. október 21-én Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet idei bábművészeti konferenciáján az előadók a konferencia címéhez híven a bábművészet képzőművészeti, vizuális értelmezési lehetőségeit vizsgálták a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Holle anyó a Griff Bábszínházban

„Úgy látszik, innen jönnek a hópelyhek. Furcsa ház ez. Ki lakhat benne? Biztosan egy varázsló, vagy egy boszorkány, vagy tündér, vagy démon, aki hóval akarja beborítani az egész világot. (Bekukucskál.) Csak egy ütött-kopott öregasszony! Ez itt a világ vége!
Mit tegyek?” – ezt gondolja magában a mostohájától menekülő lányka Holle anyó házánál. S az, hogy mit és hogyan tesz, bizony meghatározza a további életét.

Kerek a káposzta - Ziránó Színház - A zöldszakállú király

Tanítani kellene – de nem lehet – azt az összhangot, kedvességet és összeszokottságot, amely a Ziránó Színház kétszemélyes, házastársi társulatából árad. Pfeifer Zsófia és Varga Péter színre lép, és máris megteremtődik az a tapinthatóan puha, életszagú és mesebeli légkör, amelyben, mint valami kényelmes karosszékben – vagy káposztában -, jó elhelyezkedni.

XV. Puck Fesztivál - ötödik nap

Utolsó nap, október 21-e péntek. Viszont ez nem a közönséges péntekek közül való, amelyek már amolyan kurta munkanapok és a hétvége lazulós előszelével telítettek. Nem, ez egy kőkemény munkanap, a XV. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljának – a fesztiválszervezők számára késő éjszakáig túlórás − zárónapja.

XV. Puck Fesztivál - negyedik nap

Egyesek már elmentek a kolozsvári XV. Puck Fesztiválról, de olyanok is vannak, aki csak nemrég érkeztek. Meg van egy réteg, aki nem mozdul: vagy eleve itt van, szerves része a fesztiválnak, vagy csak naponként visszatér, amolyan visszajáró lélek. Mert az biztos, hogy a bábszínházba a lélek viszi az embereket, legfeljebb a gondolat vagy a kíváncsiság, vagy valamilyen vágy.

XV. Puck Fesztivál - harmadik nap

Benne vagyunk. Benne a Puck fesztivál közepében. Bábelőadások közvetlen hatását vagy még eleven emlékét ápoljuk, sorjázzuk, rendszerezzük magunkban, és gazdagabbak vagyunk már néhány élménnyel, ami annyira megérintett, hogy ezentúl már szervesen hozzánk tartozik.