Kass János halálának 10. († 2010) évfordulójára emlékezve

Orosz István | 2021-01-04

Kass János emlékének.

Nem kis vállalás Kass János munkássága alap­ján bibliográfiát szerkeszteni, a fogalom alapos kitágítása nem is oldható meg. Sokakban él egy Kass-kép, de korántsem biztos, hogy mind­nyájunkban egyformán. Nekem elsőként az illusztrált könyvek jutnak eszembe, hisz azokon nőttem föl, szerencsés nemzedéktársaimhoz hasonlóan első mesekönyveimben Kass János képeket nézegettem, olykor színezgettem, tán ügyetlenül tovább is rajzoltam, akkor még nem is tudva az alkotó nevét. A könyvek és a folyó­iratok illusztrációi csak egy szegmense az élet­műnek, az apró bélyegektől a nagy íves plaká­tokig szélesül a skála, az autonóm grafikáktól a háromdimenziós szobrokig, sőt a negyedik dimenziót se felejtsük, hisz az időfolyamban megjelenő filmeket is készített, nevéhez fűződik például a legelső magyar computer animáció. Az előadások, cikkek, a szépirodalmi művek egy következő oldalát jelentik a Kass-világnak. Az általa inspirált alkotások, a róla szóló írások pedig újabb és újabb ablakokat tárnak föl.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gál József bibliográfus listái komoly kutató munka eredményeként születtek meg, s noha a teljesség nyilvánvalóan elérhetetlen, mind a szakembereknek, mind a Kass Jánost szerető művészbarátoknak örömére szolgálnak.

Vannak részei az oeuvre-nak, amelyeket intimi­tásuk miatt nem szokás, talán nem is lehetne besorolni egy bibliográfiába. Kass János dedikációi jutnak eszembe, amelyekhez – legalábbis a hozzám és Keresztes Dórához írt ajánlásokhoz – mindig társult egy apróbb-nagyobb rajz is. Kézzel írt-rajzolt kalligráfiái remeklések, ha egyszer összegyűjtené ezeket is Gál József, egyúttal összeállna a barátok, a jó ismerősök lajstroma is. Az általam ismert alkotók közt, Kass volt a barátgyűjtést, a barátok számontartását leginkább szívén viselő, abban örömét lelő művész. Rejtély, hogy ennyi munka közt hogy maradt ideje társasági embernek is lenni.

A dedikációknál is nehezebben lehetne össze­gyűjteni azokat a beszélgetéseket, amelyek oly jellemzőek voltak rá. Magam is sokszor hallottam filozófiai mélységű spontán előadá­sait, ő bizonyára nem annak nevezte volna, vörösbor, kávé vagy épp a híres szegedi halászlé (mindig tudta, hol a legjobb) mellett elhangzó mondatait, amelyek, ha valaki lejegyezte volna, akár azonnal mehetett volna a nyomdába is. Apropó nyomda, egy főiskolás évfolyamtársamat (akkor még főiskolának hívták a MOME-t), aki történetesen békéscsabai volt, hazavitte autó­val, mert épp a közeli nyomdában, a nevezetes Kner-ben akadt dolga. Háromórás akadémiai előadás volt, mesélte a lány. Mindig bosszantott, hogy milyen messze lakom Pesttől, tette hozzá, akkor mégis azt gondolta, milyen kár, hogy nem lakom vagy ötven kilométerrel távolabb.

Kass János-bibliográfia – próbaképpen kikerestem néhány számomra fontos, vagy inkább csak kedves tételt. Ott vannak, ráleltem mindre, igen, működik a leltár. Vagyunk még sokan – igaz, fogyóban – a tanítványok, a tanítványok tanítványainak generációi, akik számára nem csupán a kutatást, a tanítást, a mindennapi munkát segíti Gál József műve, hanem az emlékek fölidézését is. Köszönet érte.

(Gál József: Bibliográfiai tételek Kass János életművéhez III., 2020. Múzeumi Tudományért Alapítvány, Szeged. 9. p.)

További képek