A valóság változásainak dokumentumai - Dallos István_Létformák
Létformák, mit takarhat ez a filozófikus cím? Ha a lexikont felütjük vagy szörfölünk az interneten, akkor ezt a meghatározást találjuk: megjelenési alak, amelyben egy élőlény, anyag, dolog a valóságban létezik.
Dallos Istvánnak először a Kernstok Galériában nyitottam meg tárlatát, ahol abban az időben nagy rangot jelentett kiállítani, ha kutatok az emlékezetemben, hirtelen eszembe juthat Szántó Piroska festőművész, Bálványos Huba grafikusművész, Droppa Judit textilművész. De felidézhetem a Vajda Lajos Stúdió botrányosra sikeredett verniszázsát, efZámbó Istvánnal, Wahorn Andrással, Lois Viktorral, ahol a helyiérdekű marconák (copyright Faludi Ádám) a megnyitó előtt leszedették a falról feLugosi László provokatív állatbőreit. A Kernstokból erősen megmaradt Móder Rezső szobrászművész és Varkoly László festő- és szobrászművész látványos performensze is, A bányászok a csillében, a két művész a galériában brutális hangú flexekkel aprította a vasdarabokat.
Dallos Pistát a középiskolában ismertem meg, és sokat köszönhettek neki, engem, mint aféle verselgetőt, elhívott a kertvárosi művelődési otthon X-KLUB-jába, ahová igen csak érdemes volt elmenni. Hogy mi volt az X-KLUB, arról hallgassuk meg a közösség szellemi atyját Faludi Ádámot, akit akkoriban jobbára Freisinger Edének ismertünk: „...művészeti különítményünk itt vert tanyát 1969-ben azzal a szándékkal, hogy az atyák kedvenc szlogenjét valóra váltva megforgatja a világot. Valami természetes haladási irányt kívánt adni ennek a mozgásnak a néhány kócos semmirekellőből álló társaság, amelyik X-KLUB néven beírta nevét a város legendáinak könyvébe. A nyomozati szervek kitüntető figyelme mellett egyhamar birtokba vette az intézményt, ... és egy jókora pezsgőtablettát hajított Tatabánya szódavizes poharába, hogy a monoton buborékoláson változtasson némelyest.“
Hát, így éltünk akkor Árkádiában, Dallos Pista nyakában a fényképezőgéppel, de nem fütyült a világra, hanem inkább exponált, hogy most vehessünk egy nagy lendületet, és elmondhassuk, Dallos István 1972-től a Tatabányai Bányász Fotóklub tagja, majd vezetője, később alapítója, vezetője a Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhely Egyesületnek. Nevesebb pályázatok, csoportos kiállítások résztvevője, 1989-től valamennyi jelentősebb országos pályázaton, az Esztergomi Fotóbiennálén, az Országos Fotóművészeti Tárlaton ott van fotóival. Reklám- és sajtófotóval is foglalkozott, több könyv, katalógus és kiadvány fotós társszerzője, fotóillusztrátora. Munkásságának meghatározó vonulata, hogy a fotográfia eszközeivel vizsgálja a város és emberek viszonyát. Régi park címmel jelent meg Belinszki Zoltán verseivel illusztrált fotóalbuma, de megemlíthetjük Szénpor című kötetét is. Egyéni kiállításai voltak többek között a tatabányai Kernsok Galériában, a Tatabányai Múzeumban, a bedzini Kulturális Központban, a tatabányai Kortárs Galériában, a győri Arany János Művelődési Központban, a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban. És most itt vagyunk a Puskin Művelődési Ház Bánhidai kisGalériájában a Létformák című kamarakiállításán.
Létformák, mit takarhat ez a filozófikus cím? Ha a lexikont felütjük vagy szörfölünk az interneten, akkor ezt a meghatározást találjuk: megjelenési alak, amelyben egy élőlény, anyag, dolog a valóságban létezik. Ezzel összefüggésben és az én értelmezésemben az itt látható fotók a valóság lenyomatai, és ha az időbeliségüket vizsgáljuk, a valóság változásainak dokumentumai, a világ megfigyelése, leképezése és újraértelmezése, egy közbeiktatott eszközzel, a fényképezőgéppel. A víz,a jég, az ég, a homok, a kavicsok, a fények, az árnyékok, a növények, a madártoll, a csónakok fotói a természet mikrokozmoszából küldött szűkszavú távirati jelentések. A képek készítője a mögöttes tartalmakat kutatja, a jelentéktelennek tűnőben találja meg a távlatokat. Azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha ezeket a fotókat egy önértelmezési folyamat részeként regisztráljuk, így minden esélyünk megvan arra, hogy megtaláljuk a művek üzeneteinek a kódját.
Magamnak találtam hozzá egy korai Tandori Dezső verset, a Töredékek Hamletnek című első kötetében jelent meg, és amelynek most második versszakát idézem fel:
Ne nézd hát: ujjaiddal inkább
boritsd körül, takard el. Inkább
a hideg decemberi levegőbe tördelt
dirib-darab világot nézd, hol akkor
egyszerre meglátsz valamit, és arról
magadra ismersz, s felkiáltasz: ezt,
hogy ezt akartad mondani neki –
Dallos Isván fotókiállítása a Bánhidai kisGalériában A Vértes Agorája Puskin Művelődési Ház, Tatabánya Kossuth u. 4., megtekinthető: november 19.