A természet igézete, a szépség állapota

Wehner Tibor | 2022-10-26

Zoltai Bea festőművész és Gulyás Judit textiltervező iparművész kiállításáról.

Közrejátszhat a véletlen és szerepet kaphat a felismerés és a tudatos döntés is két, egymástól látszólag független, eltérő művészeti terület alkotójának találkozásában és együttes fellépésében. A találkozás, a közös jellemzők felismerése, a művészeti törekvések azonosságának felmutatása és egymást erősítő jellegének kiaknázása korántsem ritka jelenség a művészet történetében és jelenkori világában sem: míg megszokott egy festő és egy grafikus, egy grafikus és egy szobrász kiállítások során megvalósuló szövetkezése, meglehetősen ritka viszont egy festőművész és egy textilművész együttes jelentkezése, még akkor is, ha a textil-falikép és a táblaképalkotás párhuzamai, kapcsolatai bizonyos korokban rendkívül szorosak voltak, sőt, a két terület szintézise volt regisztrálható: az első modern  falikárpitokat a XIX–XX. század fordulóján a magyar művészetben festőművészek, Rippl-Rónai József és Vaszary János tervezték. Napjaink művészetére – amikor a hagyományos műformák és műtípusok továbbélése mellett a műfajhatárok teljes elmosódásának, az anyaghasználat módozatainak és a technikaalkalmazások variációinak kavalkádszerű összeolvadásának lehetünk tanúi – különösen nehéz felismerni az egymástól hol nagyon távoli, máskor meg közeli rokon vonásokat, az eltérő jellegű kezdeményezések mélyáramaiban rejlő azonos művészi szándékokat és indíttatásokat. De a budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában a 2022-es év tavaszi heteiben rendezett tárlat két kiállító művésze ebben a vonatkozásban hasonló elveket vallott, és a gyakorlati megvalósítás koncepciója is összekötő kapocs volt munkásságukban: a hagyományos műforma-kereteket mindketten újra meg újra átlépik, műveik mondandóit újabb és újabb anyag- és technika-kísérletek révén bontakoztatják ki, alkotómunkájukat nem árnyékolják be a konvenciók. Zoltai Bea a modern szemléletű, de végső soron tradicionális festészeti munkák mellett rendhagyó képtárgyakat és különös grafikai kompozíciókat is alkot, magától értetődő természetességgel illeszt műveibe a festészet által korábban nem alkalmazott tárgyakat és alkotóelemeket – mint a zsalugáter-szárnyakat vagy az idő-rágta deszkákat –, és Gulyás Judit textil faliképei is messze túllépnek a hagyományos kárpit formarendjén és határain, s e munkái mellett magától értetődően jelennek meg a textilek problémakörét boncolgató festészeti-grafikai alkotások, vagy a papírdomborművek. Vagyis: két, egyszerre eltérő és azonos utakon járó művész alkotásai között, egy egyszerre szabályos és rendhagyó festészeti kollekció és egy egyszerre szabályos és rendhagyó textilművészeti együttes kísérletező szándékokkal áthatott műveinek közös bemutatójává avatott kiállításán szemlélődhettünk.

 A formák, a kategóriák, a kifejezőeszközök – a műnemek és a műformák, a műtípusok eredendő eltérései és koncepcionális azonosságai mellett – a tartalmi összefüggésekről is szólnunk kell, amelyeket maguk a művészek is csak egy-két évvel ezelőtt ismertek fel, s amelynek eredményeként megszületett a műveik együttes bemutatásának gondolata. Zoltai Bea festőművész és Gulyás Judit textiltervező iparművész – mindketten az 1990-es évek óta aktív szereplői művészeti életünknek – első közös fellépése során erről a közös nevezőről gondolkozva fogalmazták meg, hogy „A természet szeretete életünk minden percében meghatározó módon jelen van, ez a fajta kötődés munkáinkon keresztül átélhető, és az is, hogy milyen közel állhat egymáshoz a festészet és a textilművészet.” Ennek egyik külsődleges jelzése lehet, hogy Zoltai Bea a közelmúltban jelentkezett a szombathelyi textilbiennálén, míg Gulyás Judit műhelyében a textil faliképek mellett a textiltanulmányok hatókörén messze túllépő grafikák és táblaképek is születnek. De ennél fontosabb a közös természeti inspiráció. A Zoltai-piktúrában a természeti motívumok hol még felismerhető látvány-emlékekként jelennek meg, hol meg már az absztrakcióba átlépő, a látványtól teljesen elszakadó, csak az érzetekben tetten érhető festői nyomhagyásokként rögzülnek. Oldott festőiség feleselget az esetenként más munkákon felbukkanó geometrikus, rendezett foltokba komponált képmezőkkel, míg a grafikai jellegű művek mintha a természeti jelenségekkel teremtett elmélyült kapcsolat tükröztetései lennének, amely viszonyról ars poeticájában így vallott Zoltai Bea: „A körülöttünk lévő Élet rendszere folyamatosan alakul, néha számunkra is túl bonyolultnak, áttekinthetetlennek tűnik, a nem látható dolgok legalább annyira jelen vannak bennünk, körülöttünk, mint a látható környezeti hatások, ezek együtt alakítják a keletkező képeket. Az egyre több érzékszervvel való megfigyelés fenntartásával, élesítésével és fokozásával szeretnék a választott pillanatokból, területekről egy-egy tiszta és hiteles részletet megragadni. Hiszem, hogy a tiszta energiájú kisebb egységek képesek tartalmazni egészen bonyolult, lényeges összefüggéseket, ezeket keresem.”

A nagybetűs természet élményét, a természetben megfigyelhető finom mozgásokat és elmozdulásokat, hullámzásokat, áramlásokat, sodródásokat, rezdüléseket tükrözteti Gulyás Judit egyéni technikával megvalósított textil faliképeinek egyik, kiemelt csoportja, amely műveinek kivitele a megszokott gobelin-szövés helyett a tűzés és a nyírás alkalmazása által bontakoztathatják ki egyedi hatásvilágukat. A színek által tolmácsolt kifejezések és a rajzolt-festett motívumok mellett, a képi hatásrendszeren túl téri effektusokban is gazdagok ezek a munkák: mély és magas domborművek, amelyek a felületbe mélyedő vonalrajzokkal, illetve a felületből kiemelkedő rajzolatokkal rendkívül összetett hatásrendszerrel élhetnek. A visszafogott színvilágra hangolt, tartózkodón megszólaló, puhaságot sugárzó művekkel, a hol a lágyan hajló vonalakat idéző domborműrajzolattal, hol a művek másik csoportjának a geometria rendjébe foglalt, fegyelmezett mezők által indukált ritmusával és arányrendszereivel hangsúlyos, az alapfelületből kiemelkedő mezőkkel tagolt, mozgalmas terepet varázsol, a természeti élményt közvetítő, vagy az elvont fogalmak világába kalauzoló alkotásokat tár a befogadó elé a textilművész.

Mellőzhetetlen tényező, hogy ezek a művek miként, hogyan illeszkednek, hogyan kapcsolódnak a művészek több évtizedes munkásságához, de megfogalmazhatjuk most már úgyis a kérdést: hogyan reprezentálják az ez idáig felépített életműveket? Nos, elmondható, hogy Zoltai Bea kezdetektől mű-sorozatokat alkot, és most a kilencvenes évek sorozataiból ugyanúgy kiemelt egy-egy jellegzetes, emblematikus jelentőségűnek minősített munkát, mint a közelmúlt évek termésének szekvenciáiból – vagyis tulajdonképpen egy minimalizált retrospektív, visszapillantó, válogatott kollekció műveivel ismerkedhettünk. Illetve ezúttal egy célzottan stilisztikai egységet megrajzoló, egységesen nonfiguratív válogatás szemlélői lehettünk. Mert Zoltai Bea számára nincsenek különálló konkrét, természetelvű, figuratív, ábrázoló és nincsenek elvont, absztrakt, nonfiguratív művekre tagolt, egymástól jól elhatárolt korszakok vagy alkotóperiódusok: számára mindig a megjelenítés kényszere, a téma dönti el, hogy mikor, melyik festői nyelv, milyen kifejezésforma autentikus a festői mondandó összpontosításához. Egy elvont sorozathoz szervesen és logikusan kapcsolódhat egy konkrét, valóságelemekből építkező, és ez fordítva is igaz. Vagyis ezen a tárlaton csak emlékezetünkben idézhettük fel a festői pálya meghatározó együtteseiként megszületett, valóságelemekre hivatkozó Amarcord-sorozat műveit, a konkrét látványemlékekből építkező kollázsokat és a zsinagóga-képeket is. Az elvont kompozíciók sorához ezúttal egy különleges, nagyszabású festői parafrázis triptichonja, Ucello csataképének aranyfüst-redukciója kapcsolódott, amely akár absztrakt, akár konkrét műként is értelmezhető – de mindenképpen a különösségek szférájába kalauzoló alkotás.

Különös műcsoportként minősíthető Gulyás Judit textil falikép együttese is, ugyanis e művész munkásságában korábban a különleges tűzéses és nyírásos technikával kivitelezett egyedi padlószőnyegek megalkotása volt a középpontban. Az új, korszerű gépekkel, de végső soron kézi eljárással készülő szőnyeg-szövet lényegi meghatározója, hogy egy négyzetméteren 55 ezer csomó alkotja azt a textil-felületet, amely kellően sűrű és tömött, s amelyben lehetőség van a különböző nyírt domborműfelületek, mélyebben és magasabban futó, hol foltokat, hol vonalakat megtestesítő, változatos faktúra-jelenségek létrehozására is. A szabálytalan alakzatokba, tetszőleges formarendbe foglalt munkák fokozatosan elhagyták a járószintet, felfutottak a falakra, esetenként a mennyezetre, beborítottak néha egy-egy teljes belső teret. A legújabb alkotóperiódusban a művész kiiktatta művei köréből a funkcionális elemet – a padlózatot védő, azon művészeti elemként megjelenő, vagy a falat burkoló, dekoratív textilt – és műveit a tradicionális kárpit-pozícióba helyezte. A különleges technikai eljárásokat megtartva és kamatoztatva a falra függesztette az immár a hagyományos textil faliképként kezelt alkotásait, így domborműszerű, a mélyített és a kiemelkedő részekkel hangsúlyozott, a rajzos és a színekkel összekapcsolt, az adott teret meghatározó textilkompozíciókkal gazdagíthatta a modern magyar textilművészetet. A Gulyás Judit műhelyében készült szőnyegek motívumai két, egymástól különálló világot idéznek: az organikusat és a geometrikusat, a szabad természeti ihletésűt és a fegyelmezett, mesterségesen megtervezettet. A virágok és a füvek, a rétek és a mezők aurája bomlik ki az egyikben, s a művész által megszelídített geometriának nevezett legyező-alakzatok, csigaformák, labirintus-útvonalak idéződnek meg a másikban.  

Ezeknek az esetenként különálló műfaji- és műforma-pályákon futó alkotói utakon, de mégis közös alkotói indíttatások áramában, azonos szellemiség-körökben vállalkozott a két művész a Szépségállapotok című kiállításukra, amelynek művei révén ennek az esztétikai kategóriának – a szépségnek – megőrzését, devalválódásának megakadályozását, nélkülözhetetlenségének felismerését állították a szemlélők figyelmének fókuszába a természet-tükör reflexeit felvillantva. Talán nem is kell magyaráznunk, mert a művek hűen tolmácsolták és sugározták: hogy a művészetük, az alkotásaik által teremtett, körvonalazott szépség nem az öncélú, az elandalító esztétikai minőség megtestesülése, hanem az állandó mozgásban és változásban lévő, a háborgó, a rútságokkal állandóan harcban álló, a dolgok értelmét szolgáló szépség megnyilatkozása.

 

(Szépségállapotok - Gulyás Judit textilművész és Zoltai Bea festőművész közös kiállítása

2022. február 16 - 2022. március 13. Klebelsberg Kultúrkúria)