Hol is tart a bábművészet?

Beszámoló a "Bábművészet a kortárs diskurzusban" konferenciáról, melyet a Bajor Gizi Színészmúzeumban, 2015. október 16-án rendezett az OSZMI.
Merre tart a bábművészet? Milyen szempontokat hívunk segítségül, amikor ma bábtörténetről, bábelőadásokról, bábirodalomról beszélünk? Milyen határterületei vannak a műfajnak?

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet október 16-án tudományos diskurzust szervezett a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A reggeltől estig tartó előadások és viták rávilágítottak, hogy merre tart a kortárs bábtörténet, a bábművészettel foglalkozó eszmetörténet; illetve, hogy mit is nevezhetünk határátlépésnek a bábművészetben. A konferencián nemcsak a művészeti ág és a tudományterület jeles, elismert képviselői jelentek meg, hanem a fiatal kutatók is bemutatkozhattak. Az előadások betekintést nyújtottak a kortárs tudományos tendenciákba és az aktuálisan folyó kutatásokba.

A szakmai találkozó ötlete egy évvel ezelőtt született meg, ekkor kezdődtek az intézeten belüli szakmai egyeztetések a bábművészeti konferencia leendő szekcióiról, javasolt témáiról. Az alapötlet az volt, hogy a bábművészet körüli kortárs diskurzust és a peremterületeket is megvilágító tudományos, nyílt konferencia jöjjön létre, továbbá arra tettünk kísérletet,, hogy az előadások összessége a jelen tudományos kontextusában világítsa meg bábművészetet. Ezzel a rendezvénnyel, valamint az intézet teljes őszi programsorozatával, amely a bábjáték témája köré szerveződött, az OSZMI  tudományos párbeszédet kíván elindítani és ösztönözni  a bábművészetnek különböző történeti, elméleti részterületeinek kutatói között.

A konferenciára jelentkezők népes száma miatt 15 perces előadásokban folyt a négy szekció. Az előadást Balogh Géza nyitotta meg, aki a teljes napot megelőlegezendő tartotta meg bevezető előadását. Ő volt az elnöke az első, bábtörténeti szekciónak, ahol Varga Luca (ELTE) Varga Nóra (KRE) és Láposi Terka (Vojtina Bábszínház, Korngut-Kemény Alapítvány) adtak elő. Varga Luca előadása a Színpadi bábalkalmazások a magyar ifjúsági színház előadásformáiban (1966-1977) címet viselte. Előadása az Állami Bábszínház és az Orfeo-együttes, továbbá a Bread and Puppet Theatre hatvanas és hetvenes évekbeli munkásságának összehasonlításán alapult. Kutatásainak forrásfeltárása mellet fő erénye ebben az összehasonlításban állt: mennyiben különbözik egymástól egy állami, egy alternatív magyar együttes és egy külföldi báb politikai szerepvállalása? A második előadó Varga Nóra volt, aki az előbbihez igen közel álló témát dolgozott fel, a Kísérleti Stúdió ötödik előadását, a Bábuk és bohócok című bemutatót elemezte Szilágyi Dezső bábesztétikájának szempontjából, a kérdés kultúrpolitikai aspektusára támaszkodva. A szekció harmadik előadója Láposi Terka volt. Ő a Vojtina Bábszínház történetének monográfusaként a színház megszületésének és formálódásának pontos leírását adta egészen napjainkig. Ezzel párhuzamosan egy készülő, a színházat bemutató kötet elméleti és történettudományi kérdéseinek megvitatását is a közönség elé tárta. Hiánypótló kutatása rávilágított arra is, hogy a vidéki színházak történeti feltárásának előrelendítéséhez milyen módszertani eszközök állnak a kutatók rendelkezésére.

Ezt követte  a Csizmadia Tibor által vezetett eszmetörténeti szekció. amelyen négy előadás hangzott el, és valamennyi a bábművészet esztétikai, filozófiai megítélésével foglalkozott-. Holda Guth (ELTE) Kleist A marionettszínházról című szövegének pontos elemzését és kontextuális magyarázatát adta, részletesen feltárva az esszé különböző olvasatait, értelmezési lehetőségeit, utalásait. Goda Mónia (ELTE) A báb ontológiai státusza címmel tartott előadást a bábművészet lehetséges kategóriáinak újragondolásáról. Smrcz Ádám (MTA, ELTE) előadása a karteziánus fizika és metafizika és a barokk színháztechnika kapcsolatát tárta fel, bemutatva, hogy a korabeli szcenikában megmutatkozó színész a befogadók számára mint báb jelent meg. Jelen sorok írója a poszthumanista filozófia egyes tételeinek és Edward Gordon Craig A színész és az übermarionett szövegének összehasonlításával foglalkozott, és Goda Mónikához hasonlóan egy új kategóriarendszer felállításának lehetőségét és egyben egy újfajta elméleti narratívát mutatott be.

A harmadik, Határátlépések című szekció elnöke Csató Kata volt. Mikó Zoltán (ELTE) Maurice Maeterlinck három, 1893-as „marionettek számára készült” drámájával (Alladine és Palomides, Családi kör, Tintagiles halála) foglalkozott. Takács Ágnes (OSZMI) Pulcinella-előadásokkal és a figura történetével, megítélésével dolgozta fel; a szerep olasz hagyománytörténetének feltárásán keresztül. Előadása egy kortárs bemutató elemzésével zárult, mely segítségével rávilágított a Pulcinella-értelmezések előadáson belüli szerepére. Galácz Judit (OSZMI, ELTE) Etienne Raïk animációs filmrendező párizsi bábjátékos tevékenységét és a párizsi magyar művészekkel való kapcsolatát elemezte, ezzel hozzájárult a Blattner Gézával kapcsolatos kutatásokhoz is.

A szünetben Szebényi Ágnes tartott tárlatvezetést a múzeumban, a legújabb, „A” Darvas című időszaki kiállítást mutatva be. Az utolsó szekcióban az előadás-elemzéssel foglalkozó kutatások eredményeivel ismerkedhetett meg a hallgatóság. . Szántó Viktória (PTE) a magyarországi, bábszínházi előadások kánonelméleti kérdéseinek problémáját tárta a közönség elé, folyó kutatását is bemutatva. Fekete Anetta Kovács Ildikó Don Quijote-rendezéseivel foglalkozott. Az előadások elemzésével a rendező formanyelvének változását, játéknyelvének sajátosságait mutatta be. A szekció utolsó előadója Bagi Ágnes (KRE) volt, aki Fodor Tamás Házitanítójának elemzésén keresztül a brechti elidegenítés eszközeit vizsgálta. Nánay István szekcióelnök kérdései és az ezt követő vita után Lakos Anna, az OSZMI tudományos tiktárának záró szavaival ért véget a konferencia.