Analogátum _FINISSAGE _Szűcs Gábor

Art Limes | 2023-05-12

SZŰCS Gábor Analogátum című kiállításán a művész tart tárlatvezetést a kiállítás zárónapján, május 19-én (péntek) 17:00 órától a révkomáromi Limes Galériában.

Szűcs Gábor (1990) multidiszciplináris művész párhuzamosan foglalkozik a különböző művészeti ágakkal, így a mostani kiállításon egy olyan kísérleti jellegű törekvését látjuk, mely a műfaji határok átlépésével egy térbe helyezve igyekszik bemutatni a mesterséges intelligencia (AI) felhasználásának művészeti lehetőségeit, miközben arra keresi a választ: művészet-e még ez egyáltalán, vagy technológia, tudomány és művészet összefonódásáról van szó?
Szűcs Gábor művésztanár, ezért nem meglepő, hogy didaktikus célzatú kiállítása úgy mutat be a szélesebb közönség számára egy még kissé idegen témát, hogy a legkorszerűbb művészeti médiumok használatával a kulturális emlékezet rekonstruálásához, de leginkább átértelmezéséhez nyúl egy olyan térben, amely falai egykor a transztendencia helyéül szolgáltak, de ugyanakkor a barokk korra jellemző személyi kultusz és politikai propaganda hordozóiként is funkcionáltak.
A révkomáromi Limes Galériának helyet adó barokk templom történetéről, építésének körülményeiről keveset tudunk. A 90-es évek műemlékvédelmi munkálatai során sikerült feltárni, konzerválni néhány olyan falrészletet, melyek a középkori ikonográfiai hagyományokból táplálkozva ábrázolnak vallási jeleneteket, illetve sorakoztatnak fel szenteket.
A templom hátsó traktusában a „Sancti Reges Hungariae” (a három Árpád-házi király) és Szent Erzsébet négyese kapott helyet. A magyar szent királyok ikonográfiájának megszilárdulásához föltehetően a kölni háromkirályok ereklyéi körül kibontakozó kultusz szolgáltathatta a közvetlen eszmei és tartalmi mintát. Ebben a kontextusban István az idős, bölcs király, László a középkorú harcos, Imre pedig a vallásban elmélyülő ifjú eszményképének a megtestesítője lett. A három uralkodó a korszak fő embereszményeinek megtestesítése mellett a három temperamentum, a három életkor, az egyház szolgálatának három formája és további ideák kifejezésére is alkalmas volt. A már megszilárdult szereplőkből álló együttest néha kibővítették az 1235-ben szentté avatott Erzsébettel.
A fennmaradt freskó töredékek közül Szent Imre és Szent Erzsébet alakja nem egyértelműen kivehető, de ikonográfiai ismereteinkre támaszkodva ők képezhették a négy egészalakos, frontális nézetből ábrázolt magyar szentet attribútumaikkal ellátva.
A második traktusban Szűz Mária (zsidó lányként) és Gábriel arkangyal, valamint Szent Károly és II. Gergely pápa töredékes alakjai egyértelmű utalások a templom rendeltetésére, mely az „Angyalok Királynéja” (Szűz Mária) tiszteletére lett felszentelve, és sokáig a ferences rendiek templomaként funkcionált.
A 19. századtól 1945-ig katonai célokra, majd élelmiszerraktárként használt deszakralizált épület nem veszítette el közösségi funkcióját, de tartalmi, szellemi egysége részben megszűnt a vallási rítus élő emlékezetének eltünésével. Galériaként szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szakrális múlt objektivációit, közvetítőit, magát a teret és annak elemeit. A tér az emlékezetben rögzült, az emlékezésben aktivizálódó tapasztalatok révén válik használója számára hellyé, de kérdés, hogy a tabula rasaként kezelt intézmény ideológiájával szemben mennyire tud érvényesülni a kontinuitás elve, és ebben milyen szerepe lehet a mesterséges intelligenciának, mely nemcsak a műemlékvédelem területein belül gyorsíthatja fel a rekonstrukciós folyamatokat (mint például a pompei RePAIR projekt esetében), hanem a művészetet is átértékelésre kényszeríti. A művészet világában analóg módon létezők csúcsán az ember áll, tehát ő a művészet elsődleges analogátuma, de vajon meg tudja tartani ezen pozícióját? Ez a kiállítás kérdésfelvetése, de nem célja válaszokat keresni.
A csarnoktemplom terében létrehozott művészeti intervenciók nem kritikai célzattal jöttek létre, csupán provokációk a közönség felé, egy következő befogadási küszöb meglépése érdekében. A tér adottságai olyan installatív szituációk létrehozását motiválták, ahol Szűcs művészetének különböző médiumain keresztül kommunikálja a múlthoz való kissé ironikus magatartását: a mesterséges intelligencia és azon belül is a glitch art (hibaművészet) által inspirált festményein, adatforgalomra emlékeztető videómappingjén (ahol rétegzi az épület múltjának valóságos és látomásos elemeit egy imaginárius belső teret létrehozva) vagy a mesterséges intelligencia által 1-2 perc alatt kigenerált „trash adatképek“-en keresztül, amelyeket algoritmusok dolgoztak fel, de látszólag még messze nem teljes az az adatbázis, melyből néhány kulcsszó segítségével kinyerhetjük a több száz éves hagyományokra támaszkodó, emberi emlékezetből táplálkozó képi világot. A gépi „emlékezet“ viszont gyorsan bővül…
------------------------------------------
Szűcs Gábor (1990) multidiszciplináris művész és a somorjai művészeti alapiskola tanára. Tanulmányait a pozsonyi Művészeti Középiskolában (Stredná umelecká škola scénického výtvarníctva) végezte, számítógépes és kézzel rajzolt animáció szakon. Később a pozsonyi Képzőművészeti és Formatervezési Akadémián (VŠVU) szerzett diplomát festészetből Ivan Csudai professzor műtermében. Gútán és Somorján él és alkot.
Számos fesztivál és workshop állandó résztvevője Szlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Portugáliában, Oroszországban stb.
Fontosabb díjai:
1. hely a FreshArt8 versenyen - Debrecen,
Magyarország, 2017
3. hely a Live video-mapping versenyen a Live performers meeting keretén belül - Amsterdam, Hollandia, 2017
Finalista az Art Vision VJing - Circle of light fényfesztiválon, Moszkva, Oroszország, 2016
3. hely a VJing Signal fesztiválon - Prága,
Csehország, 2016