A Rézhegyek királynője a Vaskakas Bábszínházba költözött

Miglinczi Éva | 2015-12-05

Azoknak, akik Szutyejev vidám meséin, illusztrációin cseperedtek fel, igazi meglepetés a Vaskakas Bábszínház legújabb bemutatója, A Rézhegyek királynője című bábelőadás.

Pavel Petrovics Bazsov az orosz mesebirodalom első számú írnoka. Bercsényi Péter rendező és Jeli Viktória dramaturg a meseíró történetmotívumait szőtte össze A Rézhegyek királynője címmel zeneművesített bábdarabbá.

A kerettörténettel kezdődő/végződő mese a jelen kor telefonsimogató mindennapjait és az egymástól való elidegenedést mutatja be, átvezetve a nézőket az olvasás és a mese világába. Bercsényi az árnyjáték szürke-fekete realitásából ajtót nyit a mese csodálatos univerzumába, s ugyanúgy, ahogy Bazsov a történeteiben, a rendező is játékosan elegyíti a mesét a valósággal.

A gazdag térképzésű díszlet megidézi a korabeli multimédia vívmányát, a csehszlovák- magyar könyvkiadás háromdimenziós mesekönyveit. Vojtěch Kubašta 1956-ban tervezte az első pop-up mesekönyvet, s ezt az alapötletet Michac Gábor tervező sikeresen transzponálta bábszínpadra. A tervező színpadképében az orosz népi gyökerű, hagyományos faépítészet elemei jelennek meg. A látvány azonnal érzékelteti a történet alapszituációját. A társadalmi osztályok jól elkülöníthető képi megfogalmazása segíti a mesenézőket. Egyik oldalon a módos Nasztya és apjának gazdag felületdíszítésű háza, a másik oldalon Sztyepan szegényes, viskószerű lakhelye látható. A kontúros rajzolatú díszleteken a fekete-fehér szín mellett a vörös szín megjelenik mindkét házon. Sztyepan vörös színre festett ablak- és ajtókerete finoman érzékelteti  a fiatalember szegénységből való kitörési vágyát, az új élet lehetőségét szimbolizálja. A történet helyszíneit a rendező több párhuzamos síkon mozgatja, s ennek az elképzelésnek a díszlet maximálisan megfelel. Ebbe a stilizált, mégis dekoratív színtérbe érkeznek meg a bábok, melyeknek öltözéke is a klasszikus orosz viseletet tükrözi. Michac ihletének fő forrása az orosz folklór, s e népművészet hagyományait ötvözve alakította ki személyes képi nyelvezetét. A Rézhegyek királynőjének malachit zöld ruhája elüt az egységes vizuális dizájntól, utalva a mese címadó szereplőjének varázserejére. A mese két főszereplőjének – Nasztya és Sztyepan – gyermekkori barátsága felnőtt korukra szerelemmé alakul át. Az alattomos Kuzka mindenáron el akarja választani a szerelmeseket egymástól. Szerencsére a Rézhegyek átváltozni, átváltoztatni képes királynője a fiatalok pártjára áll. Próbatételeket szab ki, s megregulázza és jutalmazza érdeme szerint a szereplőket, míg a mese végére a szerelmesek újra egymásra találnak.

Bazsov varázsmeséinek mélységét, és konklúzióit építi be a rendező a mesefolyamba. Szerelmet, gyötrelmet, ármányt, kegyetlenséget, vágyakat, jó és rossz fortélyokat. Az előadásban megjelenik minden olyan mesemotívum, ami egy klasszikusan modern tündérmesébe illik.

Bercsényi vállaltan kedvenc bábtípusa a bunraku. (A bábszerkezet Majoros Gyula munkája.) A japán eredetű bábok mozgatása nagy kihívást jelent a színészeknek. A nehézségek ellenére Bora Levente, Gergely Rozália, Rab Viki, Ragán Edit, Szúkenyik Tamás, Törőcsik Eszter m.v. és Vitányi-Juhász István kezében életre kelnek a bábok. A mozgatók tér-dramaturgiájából nem kerül előtérbe személyük, mindig a báboké a főszerep. Kúszva-mászva, görnyedve, nyújtózva játsszák végig az előadást. Az akkurátus bábmozgatás - zenére - embert próbáló feladat.

A keleti bunraku színházban a verbalitásnak nyoma sincs. A közönség érzelmeire, s nem a rációra akar hatni. A hagyománynak ezt az útját folytatja Bercsényi, mikor szöveg nélküli, zenei irányt vett rendezői attitűdje. 

Melis László zenéje személyre szabott emberi érzéseket, szituációkat, jellemvonásokat mesél el. Bár zenés darabról beszélhetünk, a zene mégsem tolakodó. Egységet képez a történet dinamikájával, segíti a színészek precíz, szinte milliméter pontosságú bábmozgatását.

A zenemű a „rézhegyek” érzés- és gondolatvilágát közérthető hangon tárja a közönség elé. Önálló, eredeti hangzásvilág teremtődik meg, melyben időről-időre az orosz népi melódiakincsek, motívumok hatása érződik. A zene ritmikája, karaktere alkalmazkodik a rendezői elképzeléshez, ahhoz a különös világhoz, melyet Bercsényi Péter gyermekkori kedvenc meséjéről megálmodott.

Bercsényi határozott rendezői koncepciója és az alkotótársak munkája a régi orosz mesefilmek vintage hangulatát eleveníti meg.

 

Fotó: Orosz Sándor

 

További képek