Sssssss, brrrrr, hmmm, cupp – Így robog a szombathelyi Bábexpressz

Ölbei Lívia | 2015-12-12

A magyarországi bábszínházi életben egyedülálló vállalkozásba fogott a hivatásos korszakának 20. évfordulóját ünneplő szombathelyi Mesebolt Bábszínház: péntek reggeltől vasárnap estig (december 11-től december 13-ig) robog a decemberi Bábexpressz – három nap, tizenhárom előadás. A tizenharmadik éppen Luca napján.

A Mesebolt-maraton egyrészt megmutatja, hogy a változatosság tényleg gyönyörködtet, másrészt bizonyítja, hogy a bábszínház nem csak gyerekeknek való – miközben már az egyéveseket is bevonja a játékba –, harmadrészt plasztikus módon alátámasztja a mostanában sokszor elhangzó megállapítást, miszerint a Kovács Géza vezetésével működő szombathelyi társulat az ország (egyik) legjobb, legfelkészültebb, leginvenciózusabb bábos műhelye.

Hát akkor: Bábexpressz indul, biztonsági öveket becsatolni! Vagy ne is csatoljunk be semmit, inkább nyissuk meg magunkat a játéknak. Kormos István Az égigérő fa című meséjéből Rumi László másodszor rendezett előadást a Meseboltban a 2015/16-os évad elején. Nem lehet véletlen, hogy éppen ezzel a világmodell-produkcióval adják meg a háromnapos esemény (nevezhetjük akár fesztiválnak) alaphangját. Ebben az előadásban minden benne van, ami a Meseboltot (és a Mesebolt-kínálatot) jellemzi: egy hintában ül a korszerűség és a hagyomány, magas színvonalú a színészi játék, a játékosok könnyedén és nagyvonalúan bánnak a bábos technikákkal. És miközben a gyerekközönséget elbűvöli a mese, a felnőttek szíve titokban egy kicsit elfacsarodik: vágyunk az elveszett paradicsom(kert) után. Mintha a Meseboltban mégis megtalálnánk.

Az első nap második állomása A hideg szív: a klasszikus Hauff-mesét Tasnádi István dolgozta át, a meseboltos előadás rendezője Harangi Mária – akinek más rendezései is előkerülnek a varázsdobozból ebben a három napban. Ilyenkor látszik, hogy micsoda kincsek halmozódnak itt föl – és hogy milyen jó volna még több előadást folyamatosan életben tartani, és nem csak egy-egy napra fölébreszteni Csipkerózsika-álmából. Az örökös színházi jelen idő természetesen működik: ahogy valaki megjegyzi, A haza című előadás (szerző: Krystyna Milobedzka, rendező: Veres András), ha lehet, ma még aktuálisabb, mint volt a bemutató idején. (Akkor még nem éreztük, hogy megmozdult volna a világ, nem kezdődött meg a menekülés-népvándorlás.)

Az Én vagyok én, te vagy te- előadás (Peter BischelSzabó Borbála, rendező: Veres András) Kovács Bálint egyszemélyes bravúrjátéka. Kovács Géza törekszik arra, hogy az intenzív, összehangolt társulati munka mellett ki-ki önállóan is megmutathassa, mire képes. Itt muszáj megjegyezni, hogy a Bábexpressz nagy terhet ró a színészekre, akik közül talán éppen Kovács Bálintnak van szüksége a legnagyobb koncentrációra és kitartásra, legalábbis az első napon: mind az öt előadásban játszik. Mert a Bábexpressz száguld tovább, ráadásul a társulat kimozdul az MMIK-ból. (Kicsit unalmas már hajtogatni, mégis: vajon mikor éri el a döntéshozók ingerküszöbét, hogy a Meseboltnak végre szüksége volna a méltó játszóhelyre? Mert megérdemli. ) Bár a WS Színházzal közösen létrehozott Weöres-előadás, A holdbeli csónakos Harangi Mária rendezésében pont az az előadás, amelynek hivatása és lényege szerint vándorolnia kell: Boráros Szilárd azért tervezte meg a színpompás „mobil Ukkonvárnak” aposztrofált Holdbeli-karavánt. Hiteles tanúk szerint pénteken este igazi népünnepéllyé változik a táplánszentkereszti iskola tornacsarnokában a Holdbeli-előadás. Jönnek kicsik és nagyok, szemek csillognak, a játék vonzása tényleg nem szűnik. Talán még Weöres is ott kukucskál valahonnan a bordásfal tetejéről. Lám, még egy létra, amely Weöres szerint bennünk van – és amely Az égigérő fa-előadásban szintén megjelenik.

A Mesebolt-maraton második napjának délelőttjén pedig azt is megtudjuk, amiről a mesék általában nem beszélnek: hogy miképpen kell és lehet boldogan élni. A holdbeli csónakos végén Pávaszem királykisasszony – Lehőcz Zsuzsa – végre észreveszi a folyton körülötte tébláboló Medvefiát – Balogh János -, és remélhetőleg boldogan élnek, míg nem halnak. (A bábuk meg úgyis halhatatlanok, szívük bodzabél.) És lám: szombaton délelőtt Lehőcz Zsuzsa, Balogh János – és Dénes Emőke – a Szerelmükből születtem én című előadásban lépnek elénk. Családi zajmese a legkisebbeknek, Khaled-Abdo Szaida rendezésében – aki egyébként néhány hete (vagy talán napokban is mérhető) boldog anyuka. A zajmese egyetlen „értelmes” szó nélkül, ötletes, szeretnivaló berregéssel, cuppogással és ki tudja, még miféle hangokkal; finom, a szülőknek szóló humorral és iróniával, a lehető legtisztábban, legszebben és legérthetőbben meséli el egy fiú és egy lány – egy férfi és egy nő – egymásra találását, közös életét, amely a kisgyermek megérkezésével válik teljessé. Tényleg úgy játszanak, mint a gyerekek. Elmélyülten, a képzelet maximális mozgósításával. Így változik Pávaszem és Medvefia ismerős anyukává és apukává, miközben Pávaszem kendője most hol piros virág, hol párna – hol bepólyált kisgyerek. A végén közös játékba fordul az előadás, úgyhogy a pálya széléről figyelő Pályi János is behasal a szőnyegre. És innen már csak egy ugrás a Tíz emelet boldogság, Hannus Zoltánnal, Kovács Petra Eszter rendezésében. Ott is dúl a szerelem: két, időközben valahogy toronyházzá lett óriás indul el egymás felé, mert nem tehetnek mást.

Ezután kis pihenő, de csak azért, hogy aztán elállhasson a lélegzetünk: a Mesebolt-maraton talán legizgalmasabb része kezdődik meg szombaton délután: a szombathelyi bábszínház szakrális sorozatának darabjait – egy karácsonyi misztérium, egy akárki-játék, egy passió – nézhetjük meg egyvégtében. (A misztériumjátékot az oladi templomban, a másik két előadást a művelődési házban, a Mesebolt bérelt székhelyén.) És akkor a vasárnap esti József és testvérei-díszelőadásról még nem beszéltünk. De hopp, el ne felejtsük: a Bábexpressz harmadik napján, vasárnap délután az MMIK-ban kinyílik Paul Maar Hoppládája is. Bohócok nélkül nincsen színház........... foly. köv.

Fotó: Trifusz Ádám

Tovább a galériába

 

További képek