Ritmusban próbálok fogalmazni

Telenkó-Oláh Tímea | 2016-04-04

A Vojtina Bábszínház Tessék engem megmenteni! című kesztyűs bábjátékának közelgő bemutatója kapcsán interjú készült az előadás rendezőjével, SCHNEIDER JANKÓ-val.

Mire utal a Tessék engem megmenteni! címben a felszólítás?

A mesére Boráros Milada (A Magamura Alkotóműhely alapítója, melyet férjével Boráros Szilárd díszlettervezővel közösen vezetnek - szerk.) hívta fel a figyelmemet. Azonnal megragadott, miután elolvastam. A történet az elkényeztetett Henrietta-Rozalinda-Audóra királykisasszonnyal kezdődik, aki fejébe veszi, hogy elraboltatja magát egy szörnnyel. Azt tervezi, hogy miután egy bátor és daliás herceg megszabadítja, hozzámegy feleségül. Eleinte minden úgy is alakul, ahogy kigondolta. Kiderül azonban később az őt elragadó szörnyről, hogy tulajdonképpen egy elátkozott királyfi, aki addig nem változhat vissza emberré, amíg egy szépséges királylány meg nem csókolja. A „Tessék engem megmenteni!” felszólítás az elátkozott királyfira tehát éppúgy érvényes, mint a királykisasszonyra, valamint az ő megmentésére siető „hercegre” is, aki voltaképpen Apróvár uralkodó lánya, Szimplinella. A hercegkisasszony azért öltözik álruhába, hogy megszerezze szülei számára a királylány kiszabadítására felajánlott fél birodalmat. Ő az egyetlen, aki érti a szörny beszédét, megcsókolja hát, aki rögvest visszaváltozik királyfivá. A történet tanulságát Szimplinella jellemfejlődésén keresztül érthetjük meg, aki a maga burokban nevelkedett, szemellenzős nézőpontján felülemelkedve rájön arra, hogy az élet egészen másképp működik, mint ahogy azt ő korábban gondolta. Képes lemondani ezért a fél birodalom ajándékba kapott lehetőségéről is, mert ráeszmél, az ő igazi otthona Apróvárban van. Paul Maar, a szerző klasszikus módon, tisztelettel kezelve a műfajt, egyúttal azt parodizálva beszéli el a történetet, tele váratlan fordulatokkal. Van egy jól játszható bolondossága, sajátos ritmikája az egész mesének, amely kiválóan alkalmas, hogy kesztyűsbábjátékként vigyük színre.

Nem ez az első alkalom, hogy Nagy Viktória Évával, a feleségeddel írtok közösen szövegkönyvet. Hogyan dolgoztok a kulisszák mögött?

Nincs rá recept. Megbeszéljük, hogy mit szeretnénk, aztán amelyikünket épp elragadja a hév, ír pár oldalt, azt megmutatja a másiknak, aki pedig kijavítja. Nem mérlegelhető, ki mennyit tesz bele. Ha nem értünk egyet, mert természetesen időnként előfordul, rengeteget rágódunk az adott témán, mielőtt konszenzusra jutnánk. Az ilyen alkalmaknak én kimondottan örülök. A szövegkönyv írásakor többnyire Paul Maar Tessék engem megmenteni! című meséjének (az eredeti fordítása: Sötét erdő mélyén) párbeszédeit használtuk fel, ettől akkor tértünk el, amikor a játék ritmusának kijátszhatósága megkívánta a hangsúlyok módosítását. A végleges formáját azonban a szöveg itt is, mint minden más esetben, a próbák alatt nyeri el. Arra törekszem, hogy ne a szöveg, hanem a játék legyen hangsúlyos. Ritmusban próbálok fogalmazni, amelynek ha kell, a szöveget is alárendelem.

A meséhez választottad a kesztyűsbábjáték műfaját, vagy épp fordított volt a sorrend?

Asbóth Anikó igazgató egy kesztyűsbábjáték előadás megrendezésére kért fel, tehát a műfaj adott volt. Fontos szempont volt ugyanakkor a darab választásakor – ez azonban már az én kikötésem volt magam felé – hogy a nagyszínpadi társulat valamennyi tagja részt tudjon venni benne.

Mennyiben követi az előadás a kesztyűsbábjáték hagyományát? Mennyiben tér el tőle?

Én egy Pulcinella játékot (Vitéz László olaszországi rokona – szerk.) látva döbbentem rá először arra, hogy mekkora ritmusképletet bír el egy kesztyűsbáb előadás. Nagyon nagy élmény volt. Sűrített, ugyanakkor pregnáns, követhető játékmódot lehet létrehozni vele, amely rengeteg pimaszságot elbír. A Tessék engem megmenteni! előadás sikere nagyban múlik azon, hogy meg tudjuk-e találni ezt a ritmusképletet. A paraván előtt és mögött egyaránt játszunk. Időnként felvállaltan „kitett” a játék, ez vonatkozik a zenére is, az előadás érdekessége ugyanis, hogy élőzenével kísért. Gitár, trombita, fuvola és ütős hangszerek együttesével különleges filmes hangzásvilágot teremtett Czapp Ferenc zeneszerző. Az előadás két síkon játszódik, a térelemeket különböző méretű paravánokkal választjuk el egymástól. Grosschmid Erik tervezővel nem először dolgozunk együtt. Bár eddig a közös munkáink főképp kesztyűsbábjátékok voltak, (Csizmás Kandúr – Budapest Bábszínház, Torzonborz, a rabló – Pécsi Bóbita Bábszínház), igyekeztünk minden egyes alkalommal valami újdonsággal előrukkolni. Ebben az esetben a térhasználatot bolondítottuk meg. A helyszíneket, „a palotákat” különféle méretű dobozok segítségével jelenítjük meg. A kesztyűsbáb-fejek formái sem a megszokottak, függőleges irányban elnyújtottak, amitől amorfokká, stilizáltakká válnak, engem kicsit Paul Klee stílusára emlékeztetnek.

Pályád során színészként, rendezőként, tanárként is volt szerencséd a kesztyűsbáb műfajához. Sorsszerű véletlen volt ez a találkozás vagy tudatos döntés?

Sorsszerű, ő ért utol engem. A paraván mögötti játék egyre ritkább a bábszínházakban, pedig időnként olyan jól esik visszamenni oda, én legalábbis nagyon szeretek. Kesztyűsbábbal legelőször Zalaegerszegen a Kovács Géza rendezte Világszépe Nádszálkisasszony című előadásban volt lehetőségem játszani, majd évekkel később a Batu-tá kalandjai című egyszemélyes játékban, amely egy szomorúsággal teli ajándékként csöppent az életembe. (Az előadást eredetileg a tragikus hirtelenséggel elhunyt Balogh András játszotta volna. – szerk.) Azonban nem csak játszottam, tanítottam is a műfajt. A Színművészeti Egyetemen Ács Norbert barátommal és kollégámmal európai kesztyűsbábjáték kurzust vezettünk a bábos osztálynak, idén ugyanezt talán külföldi diákoknak tartjuk. Kesztyűs bábjáték megrendezésére is kaptam felkérést, így születettek meg a Csizmás Kandúr és a Torzonborz, a rabló című előadások, utóbbinak már a folytatását tervezzük, akkora sikernek örvend.

 

TESSÉK ENGEM MEGMENTENI!

Bemutató: 2016. április 10.

Paul Maar meséjét színpadra írta: Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva

Tervező: Grosschmid Erik

Zeneszerző: Czapp Ferenc

Rendező: Schneider Jankó

Játsszák: Hajdú Péter, Hell Krisztina, Nagy Mónika, Reschofsky György, Schneider Jankó m.v., Telenkó-Oláh Tímea

Zenei közreműködők: Czapp Ferenc, Györgyfi Zsolt/Varga Gábor, Papp László, Schneider Jankó

 

Fotó: Vojtina Bábszínház

További képek