A fülönfogott falovacska – Boráros Szilárd mágikus pillanatai

Boráros Szilárd azon bábtervezők közé tartozik, akiknek ezerszínű, de fölismerhető, azonosítható világa van.

A nyers anyagot (és nyersanyagot) úgy egyesíti a játékos, csillogó szellemmel – átfogva az egész munkafolyamatot, a tervezéstől a megvalósításig – , hogy abból rendre jól működő, kompakt, minden ízében átgondolt világ születik: fészke, otthona, működtetője és elválaszthatatlan része az előadásnak.

Sokfelé megfordul, de az elmúlt tíz évben gyakran kötötte a munkája Szombathelyhez. Elsőként 2006-ban, még az alapító-igazgatótól, H. Nagy Katalintól kapott meghívást a Mesebolt Bábszínházba, ahol 2007-ben már különleges ifjúsági-felnőtt előadást tervezett: A suttogó füzesek című cigány legenda a cigány holokausztot dolgozza föl, archaikus energiák felszabadításával, modern borzalmak színpadra fogalmazásával. Szilárd Szombathelyen ebben az előadásban működött együtt először Kovács Gézával, a Mesebolt jelenlegi, akkor még leendő igazgatójával. De kettejük kapcsolata sokkal korábbról datálódik: a 90-es évek elején Prágában, a Művészetek Akadémiáján ismerték meg egymást, ott kötöttek – talán kimondható, hogy életre szóló – szakmai barátságot. Szilárd Szlovákiából, Csallóközből érkezett az Akadémia nagy múltú, alapos és átfogó képzést nyújtó bábtervező szakára, és az ott eltöltött évek máig meghatározzák szemléletét, szakmai hozzáállását. Ezt a szakmai felvértezettséget teljesíti ki az a világra minden pillanatban rácsodálkozni képes, derűs és nyitott személyiség, amely Boráros Szilárdot Boráros Szilárddá, rendszerint a próbafolyamat kulcsfigurájává teszi. 2009 óta minden évben tervez Szombathelyen, gyakorlatilag a társulat állandó tagjaként működik. (Kovács Géza már a zalaegerszegi Griff Bábszínház kezdőcsapatába is meghívta őt.)

Szombathelyi munkái között azért kell megemlíteni a 2014-es Dobronka Cirkusz, világszám! című produkciót, mert igazi „családi vállalkozás”, amely hrabali-chagalli szellemben teremti újjá a régi marionett-cirkuszok csodálatos, álomszerű világát: tervezője Boráros Szilárd, szerzője-dramaturgja-rendezője Boráros Milada. Olyan a Dobronka Cirkusz, mint a Zala megyei Hottó – a hottói dombtető – , ahol a Boráros házaspár létrehozta a saját, reális mesevilágát, ahova gyakran hívnak (bábos, mutatványos) vendégeket. Itt működik az általuk megalapított, kétszemélyes Magamura Alkotóműhely is. Hogy mennyire a játékra alapozódik a közös életük, jelzi: a szombathelyi Weöres Sándor Színházban 2016 elején megrendezett tematikus kiállításon – amelyre nyolc női és nyolc férfialkotó kapott meghívást – Boráros Milada a saját 2003-as házasságkötésükre invitáló vidám-ötletes meghívóval szerepel. Mellette a fából készült cethal Boráros Szilárd keze munkája: mint gyöngéd figyelmeztetés, házasság előtt. Mert a cet gyomrában aprócska, hintázó lenge nő: „Uram, egy hölgy várja a hal(l)ban!” Boráros Szilárdnak önálló kiállítása is volt már itt (a színházi hallban), a megnyitó után portréfilm-vetítéssel, beszélgetéssel, a WSSz népszerű összművészeti sorozatában. A film (Oroszy Csaba és Kaczmarski Ágnes invenciózus munkája) lépésről lépésre végigkíséri a báb születését (tervezés, szabás, varrás, fúrás, faragás, pepecselés, szöszmötölés). És amikor elérkeztünk oda, hogy Szilárd egy erőteljes mozdulattal a helyére nyomja a készülő égszínkék falovacska fülét, a bemutatón váratlanul fölszisszent a nézőtér. Azt a (mágikus) pillanatot fogtuk fülön, amikor az alkotói magyarázat szerint „már nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy lóval van dolgunk, szubjektum lett az objektumból”. Ez a teremtés.

A 2015-ös évet egy valódi, de alaposan átlényegített piaggióról integette el Boráros Szilárd: ő jegyzi tervezőként a Holdbeli csónakos című Weöres Sándor-játék már régóta esedékes szombathelyi bemutatóját (Harangi Mária a rendező). A meseboltos „mobil Ukkonvár” úton van, ezentúl bárhol fölbukkanhat. Ha elcsípjük, talán még föl is szállhatunk.

 

Fotó: Miglinczi Éva, Mesebolt Bábszínház,

         Vaskakas Bábszínház

 

       

 

Tovább a galériába

További képek