Fölragyogtatni a Napot

Köllő Kata | 2016-11-22

Micsoda születésnap az, ha épp a gyertyák elfújásakor egyszer csak sötétbe borul a világ, és kiderül, hogy egy Hétkezű Anyóka van a dolog hátterében?

Na, de Ivánkának semmi kedve sötétségben élni, elhatározza tehát, hogy újra fölragyogtatja a Napot, persze, előbb ki kell szabadítania az Anyóka fogságából a tűzmadarat. Nosza, mi sem egyszerűbb, meg is van a terv: „ hegytetőről dzzs, fölugrok arra a felhőre, dzzs, át a Csillagkapun, az ott már a világűr, megkeresem a Hétkezű néni bolygóját, dzzs, dzzs, dzzs, vááá, és kiszabadítom a Tűzmadarat. Ennyike. Megyek. Sál, sapka nem kell, vacsorára itthon vagyok...“, hadarja felséges apjának, minden oroszok cárjának, és már indulna is, csak szükség lenne még egy kis segítségre, cár atyuskája föl kéne tegye őt a hegyre, hogy aztán onnan indulhasson világgá. Elindul tehát Ivánka, hogy megkeresse, és kiszabadítsa a tűzmadarat. Egy kis dalt is visz magával, az édesapjától kapott születésnapi ajándékot, hogy gyorsabban lehessen elütni vele az időt. Ugye, milyen egyszerű minden? Mint a mesékben. Ja, hogy ez tényleg mese? Hát persze, hogy az, mégpedig nagyszerűen eljátszott mese. A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban „találkoztam” vele, egy szeptember végi vasárnap délelőtt. Az orosz varázsmese –, amely többféle változatban hódított már meg sok-sok gyereket – ezúttal Kardos Tünde dramaturg és Halasi Dániel rendező keze alatt formálódott szövegkönyvvé, illetve előadássá. Tűzmadárszabadító Rettentő Ivánka története az Ariel színpadán nem csak a gyerekeket, engem is elvarázsolt játékosságával, számos ötletével. Az Ariel évadnyitó produkciója ugyanis, túl azon, hogy a kevesebb mint egy óra alatt végig leköti a figyelmet, tele van jobbnál jobb rendezői megoldással, ami a mesét még érdekesebbé teszi. Az alkotók – a már említett Halasi Dániel és Kardos Tünde mellett Monori András zeneszerző, Fosztó András koreográfus, Mátravölgyi Ákos tervező, na és persze a szereplők - Gáll Ágnes, Gönczy Katalin, Halmágyi Éva, Bonczidai Dezső, Cseke Péter, Szabó Dániel, Szőlősi-Pénzes Szilárd - igyekeztek látványban, játékban és zeneileg is élvezetessé tenni az előadást gyerekek és felnőttek számára egyarát. És szerencsére, nem feledkeztek meg a humorról sem. A befogadást megkönnyítette az alaposan átdolgozott, átírt történet mai nyelvezete is, az alkotók kreativitása pedig sok esetben segített a mese még varázslatosabbá válásában. Gondolok itt például a Tűzmadár első megjelenésére, ahogyan „rásimul” a Napra, a fényjáték tökéletessé teszi a látványt, vagy a Hétkezű Anyókát bemutató etüdre, a meteorzápor megjelenítésére, a Marslakó által végrehajtott útlezárásra stb. Mindössze egy óriás- és egy kisebb méretű bunraku bábot használ a rendező az előadásban, az összes többi szereplő többnyire maszkosan, de a saját testével formálja meg a különböző figurákat. Az óriásbáb a cár, a bunraku típusú báb pedig Ivánka szerepét „kelti életre”, előbbi csupán az első jelenetben látható, amíg fiát, Tűzmadár-szabadító Rettentő Ivánkát – ahogyan ő nevezi saját magát – útjára indítja a megfejthetetlen, izgalmas kalandokkal teli világűrbe. Így indulunk el együtt a Csillagkapun át, ahol előbb Borisszal, a Nagy Medvével találkozunk, aki hűséges társként csatlakozik Ivánkához, hogy együtt keressék meg a három széthullajtott tollat a végtelen világűrben, amelyek nélkül nem tudna repülni majd a kiszabadított Tűzmadár. Útjuk során találkoznak Másával, a holdsápadt holdleánnyal, a mindentlátó Szem Szemjonovával, valamint a Havasorrúval, és különböző furfangok segítségével meg is szerzik tőlük a három tollat, de mielőtt odaérnének a Hétkezű Anyóka bolygójához, még hátra van a Marslakóval való egyáltalán nem veszélytelen találkozás, végül pedig következik az Anyókával való harc. Csupa nagyszerű hangulatú, varázslatos kaland, és persze az is kiderül, a Hétkezű Anyóka sem olyan gonosz, mint gondolnánk, csupán csak a testi hibáját szerette volna elrejteni, azért rabolta el a Tűzmadarat, ami végül is, bocsánatos bűn. Igazi csapatmunka jellemzi az előadást, úgy tűnik, szerencsés találkozás volt társulat és rendező között, olyan produkció született belőle, ahol minden a helyén van, és sikerült együtt „fölragyogtatni a Napot”. Ennyike.

További képek