Lúdas Matyi azt üzente

Ölbei Lívia | 2017-11-27

Mindenkinek megvan a maga Lúdas Matyija, amely nagy valószínűséggel nem nagyon hasonlít Fazekas Mihály eredetijére. A Mesebolt Bábszínházban Veres András vitte színre Szálinger Balázs Lúdas Matyi-átiratát, amely éppen azért nagyon mai, mert indulata az eredeti forrásból fakad. A meseboltos Matyi-maszk meg mintha hasonlítana Joey-ra (a Jóbarátok sorozatból); csak egy kicsit furfangosabb.

Tavaly volt kétszáz éve, hogy Fazekas Mihály papírra vetette a Lúdas Matyit, amely saját definíciója szerint „egy eredeti magyar rege négy levonásban”. De hogy voltaképpen régi vándortémáról van szó, egyrészt jelzi a mottónak választott deákos Phaedrus-idézet: „Quamvis sublimes, debent humiles mutuere, /Vindicta docili quia patet solertiate.” Vagyis: „Szegénytől félj, akármilyen nagy úr vagy is, Furfangja mindig módot lelhet bosszúra.” (Terényi István fordítása.) Másrészt a jámbor olvasónak címzett elöljáró beszédben a szerző (a narrátor) furfangosan megjegyzi: bizonyos „Szomszédjától” kapta a témát azzal, „hogy jó lesz rajta nevetni / Majd borozás közben”. Fazekas Mihály Lúdas Matyija eredendően ízig-vérig felnőttmese, sok „körmönfont magyaros szólással” és időmértékes hullámzással-lejtéssel.

Nyilván minderre nem gondolt (miért is gondolt volna) az az anyuka, aki a négy éven felülieknek ajánlott meseboltos premier után azzal biztatja kislányát, hogy na, majd megmutatja neki az „igazi Lúdas Matyit”, mert az „nem ilyen, mint amit most láttunk”. A jelenet azt a parttalan vitát idézi, hogy vajon milyen az „igazi Shakespeare”. Mintha azon múlna a hitelesség, hogy a Shakespeare-hősök pompás reneszánsz jelmezt viselnek-e. Nem azon múlik. Ezen az alapon a nép fia Matyi nyilván kizárólag bő gatyában, bő ingben kalauzolhatná el a libákat a vásárba. Így vagy úgy, a Mesebolt és Szálinger Balázs Lúdas Matyija tényleg meglepő; ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne volna „igazi”. Csak éppen alaposan fölforgatja a bábszínházról alkotott, közkézen forgó elképzeléseket. Fölforgatja még ahhoz képest is, amit a Mesebolttól – a báb és élő játék káprázatosan sokféle viszonyát illetően - az utóbbi években megszokhattunk, megtanulhattunk. (A tanulás – fontos.)

Az üres térben óriási, szürke doboz – négyszög alapú hasáb – várja a kezdést: ez a díszlet. Hamarosan kiderül, hogy a hűvös doboz nemcsak forgatható, hanem mind a négy oldala három-három részre osztott, vagyis négyszer három önálló életet élő, csapódó, lingő-lengő ajtóként működik. Ez az egyszerűen trükkös szerkezet magától értetődően képes megteremteni a kintet és bentet, képes megteremteni a vándorlást; mondhatnánk, hogy ez itt a négyszögletű kerek világegyetem. Építészeti konstrukció – Matyi építésznek is kitanul -; esetleg bűvészdoboz (emberek eltüntetésére vagy szétfűrészelésére való). Szálinger Balázs beleírt a történetbe egy bűvész-szálat; ennek a Döbrögi-verés szempontjából áttételesebb a jelentősége: Matyi jó diákként túljár a mester, a beszélő nevű (Francoise de Magique) és folyton köhögő francia bűvész eszén. Bár ez a trükkösen egyszerű bűvészdoboz az előadásban néha visszavág, vagy úgy tesz, mintha elszabadulna: ilyenkor egy-egy pillanatra nem segíti, hanem akadályozza a játékot. Van viszont néhány különösen szép, mágikus pillanat. Például amikor ez a fémes, szürke doboz dús, lombos erdővé változik, kitárva, suhogtatva angyalszárnyait. De nemcsak építmény, és nemcsak bűvészdoboz, hanem könyv is - szállongó lapokkal  -, amelyből adandó alkalommal puskázni lehet ("nem jut eszembe"). Ez is a Szálinger-átirat viszonyának megfogalmazása Fazekas Mihály szövegéhez: ha ott a "szomszéd" hozta a témát (amely szájról szájra száll), itt már a könyv a forrás. A bűvös doboz ebben az összefüggésben nem is könyv, hanem  könyv-metafora. Ironikus főhajtás Fazekas Mihálynak.

De nem is a díszlet az igazán meglepő, hanem Szűcs Edit, Árvai György tervezőpáros maszkjai. Mintha Madame Toussaud panoptikumából szabadultak volna ki ezek a figurák – kentaurszerű lények, ahogy Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója fogalmaz. A jelmezt a színészek viselik, csak éppen felsőtestük a kosztümjükhöz kapcsolódó, maguk elé tartott „Toussaud-fejben” végződik. Furcsa, elidegenítő megkettőződés ez, újrafogalmazva az élő és élettelen, báb (szobor) és ember, örökkévaló és pillanat, mozgás és mozdulatlanság viszonyrendszerét. De értelmezhetjük a maszkhasználatot akár az ókori görög forráshoz kapcsolódó ókori maszkos színjátékhagyomány újragondolásaként is. Vagy izgalmas átmenetnek színház és animációsfilm-élmény között. (Az meg külön ajándék a felnőtteknek, hogy elereszthetik a fantáziájukat: melyik maszk melyik kortársunkra hasonlít; de persze minden hasonlóság a véletlen műve, a fikciós műveknél már csak így megy ez.)

Szálinger Balázs színpadi Lúdas Matyi-változata mai, érthető, első pillantásra áttetsző nyelven szólal meg; egy-egy elejtett anakronizmussal, úton az időtlenség felé, Fazekas Mihály receptje szerint: „Mondom, elég az, hogy: vólt hajdan egy öreg Asszony, / Özvegy vólt, ’s egy rossz Fija vólt.” Ez a kis részlet „egy az egyben átvétel”, mint amikor láthatóan benne hagynak egy-egy régi téglát az új falban. A történetet meg a nagy bűvészdobozt a két narrátor, a közben más szerepeket is magára vevő Gyurkovics Zsófia és Kovács Bálint – és a sokszínű „filmzene” – forgatja-gördíti tovább. Kovács Bálint most az egyik biztos pont a Mesebolt épp átalakuló társulatában – a másik a Mesebolt-alapító Császár Erika, aki Lúdas Matyi aggódó, otthonkás, sárga gumikesztyűs édesanyját játssza. A nemrég érkezett Gyurkovics Zsófia pedig fölvette a ritmust: játékának oldott derűje van. A hétről hétre látványosan gyarapodó Döbrögit penetráns öltönyben Kosznovszky Márton vendégként játssza a bemutatón (társa a kettőzésben Janicsek Péter m.v.). A címszerepben és farmerben: Gelányi Bence, szintén vendég. A szünet nélkül hajbókoló Döbrögi-sleppet képező két üres arcú maszk – egy nő meg egy férfi – akárhonnan, bárhonnan, mindenhonnan ismerős.

A Lúdas Matyi-történet alapvetése a nevelő célzatú bosszú (amely azért nem hangzik túl jól, és amely a társadalm igazságtétel vágyába fordul). „Halljátok meg mindannyian: Háromszor verem ezt vissza Döbrögin”, mondja a Szálinger-szöveg. „Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet! Hogy már kinn vólt, így szólott a sokasághoz: Majd meglássátok, háromszor meg verem azt, la!”, mondja a Fazekas-szöveg. A verés, a testi fenyítés megjelenítése kardinális kérdés. Veres András az óvatos-vicces utat választja: az összes verés alkalmával csak egy ülepet látunk (Döbrögié tekintélyesebb, Matyié vékonykább), az ütések különösebb koreográfia nélkül pörögnek. A verés az verés, és kész.

A Szálinger-szöveg finom-szép nüansza, hogy a második verés után az első mesélő (a női hang), aztán a Mama is arra biztatná Matyit: engedje el az utolsót. „De hát ha három az ígéret, most mit lehet csinálni?” Hiába: köt a mese. A már-már sajnálnivaló Döbrögi ellenében itt lép be a társadalmivá szélesedő igazságtalanság kérdése. Itt válhat Matyi hőssé. Hasonlóan szép kicsi részlet, ahogyan Szálinger Balázs – és az előadás – megmutatja a mesében a mese születését: ahogyan a konkrét történet szárnyra kap, megkezdődik a legendaképzés, a mitológia fonalának gombolyítása. Kovács Bálint a narrátor szerepében paravánná változtatja a bűvészdoboz megfelelő ajtónyílását, bábokká a kezét, használja a beszéd (a költészet) megidéző erejét: „Volt egy ember, Döbrögi volt, / Minden övé volt az ég alatt. /Övé volt az összes föld és mező (…) Az összes víz, a tó és a folyó, / A játékboltból az üveggolyó (…).” Ezen a ponton muszáj idegondolni József Attilát meg a távolságot, amit a versben megkapunk. A narrátortól a járókelők veszik át, adják tovább és tovább a szót. Matyi azonban ebben a változatban nem veszi el a jó útra igyekvő Döbrögitől az elkonfiskált libákért járó pénzt: „Ne fizesse vissza, legyen ajándék.” (Vannak persze libák is az előadásban: óriási hűtőmágnesek.)

Szálinger Balázs mintha a végére tartogatná a Phaedrus-mottó bombáját: utolsó mondatával Lúdas Matyi azt üzeni a Döbrögi-féléknek, hogy jól vigyázzanak, mert „mindig van egy pont, amikortól nehéz szépen beszélni”. Ugye, hogy felnőttmese. Vagyis: nem mese ez, gyermek.

Tovább a galériába

 

Fazekas Mihály – Szálinger Balázs: Lúdas Matyi

Rendező-dramaturg: Veres András

Tervező: Szűcs Edit, Árvai György

Zeneszerző: Darvas Benedek, Ádám Rita

Játsszák: Császár Erika, Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint, Gelányi Bence m.v., Janicsek Péter m.v./ Kosznovszky Márton m.v.

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház bemutatója 2017. november 26-án

Fotó: Trifusz Ádám
 

További képek