Nem írogattam én leveleket, eljött anélkül is

A Griff Bábszínház legújabb bemutatója, a Télen telek karácsonyi hangolóként hívogatja a nagyérdeműt. Egy kis beszélgetés, egy kis emlék, előadás rendezőjét Bartal Kiss Ritát kérdezte Szabó Attila.

Az advent a várakozás ideje. Készülünk valamire, ami biztosan eljön. És tényleg. Egyszer csak ripsz-ropsz, befordul a sarkon a Karácsony. Milyen emlékeket őrzöl magadban a gyerekkori adventekről?

- Háát… Semmi extra. Egy nógrádi faluban nőttem fel. Persze néha jöttek betlehemesek, akkor még gyakrabban esett a hó… De tényleg semmi olyan, ami ma ne lenne. Ajándékokat készítettünk, adtunk, kaptunk, örültünk, karácsonyfát díszítettünk… Ugyanolyan különleges volt, mint mostanában, mint mindig is.  

De azért a Mikulásnak, Jézuskának írtál levelet?

- Nem írogattam nekik leveleket, jöttek anélkül is! Talán természetesebb, titkosabb volt a készülődés, mint ma, nem társult az ünnepekhez kívánságlista. Vártuk, mert jön, mert szép és meghitt. Persze voltak nekem is titkos vágyaim… Például 4 évesen nagyon szerettem volna egy Mazsola-figurát, de akkoriban ez még elérhetetlen vágy volt. Most már lehet kapni, épp a napokban láttam egy kirakatban. Úgy álltam meg előtte, ahogy négyévesen álltam volna ott. Lehet, hogy most írok is egy levelet, és meglátjuk, hogy ott lesz-e karácsonyfa alatt…

Változik a világ, hisz ez a dolga. A színház is mindig új és még újabb akar lenni, hisz arról mesél, amiben élünk. Mégis vannak örök dolgok. Mik azok, amik egy adventi, karácsonyra hangoló előadásban, úgymond, kihagyhatatlanok?

- A költészet és a zene, mert ezek hatnak leginkább az érzelmekre. Mi most nem egy történetet akartunk elmesélni, sokkal inkább a szeretetről, a lecsendesedésről, az összegzésről, az egymásra figyelésről, a karácsonyra várakozás izgalmáról akartunk egy játékot. A találkozást kerestük. A komolyzene találkozását a könnyed játékkal, a versek találkozását a muzsikával, a formák, színek találkozását egy-egy érzelemmel. Karácsonyi kóruszenéket is használunk, többszólamú műveket, amik valóban igényes zeneiséget rejtenek magukban. Az eddigi előadások alatt azt láttam, hogy az előadásban felhangzó zenéknek tényleg varázslatuk van, a gyerekek csillogó szemmel figyelnek.

Divatos dolog ilyenkor az interakció eszközeihez nyúlni…

- Divatos, és túl könnyű. Tisztelet a kivételnek, hisz az interakciónak egy színházi előadásban helye lehet. Többnyire mégis a megúszást jelenti. Háromszáz gyerek kiabál, és olyan, mint ha valami nagyon nagyszabású dolog történne. A gyerekek szeretnek cselekedni, hisz a cselekvés során tanulnak, ismételnek, mintákat gyakorolnak. De a csendes, elmélyült befogadás is nagyon fontos. A koncentrált figyelem, a nyugalom, önmagában az idő, amit az élmény megélésével tölthetnek – ez az igazán fontos ajándék a gyerekeknek. És nem erről szól az advent ünnepköre is? Fontos, hogy megtaláljuk a szépségeit a lassabb dolgoknak. Egy jó előadás odafigyel a gyerekekre, és nem tereli őket. Nem az a cél, hogy kórusban kiabáljanak, hanem, hogyha mondanivalójuk van, akkor mondhassák. Ennél az előadásnál is így van. Például amikor elhangzik az a verssor, hogy vajon fáznak-e az angyalok, és felkiált egy kisgyerek a nézőtérről, hogy nem fáznak, akkor lényegében megtörténik az interakció a mű és a gyerek között, élő lesz és spontán. Ezt a spontaneitást a gyerekszínház mindig megengedi. Hadd beszélgessenek a gyerekek a nézőtéren, hiszen az előadást beszélik meg, a hatást dolgozzák fel, nem kell lepisszegni, folyamatosan rendre utasítani őket. Nekünk az nagyobb ajándék, hogy pusmognak, hogy nevetnek, mint hogy féktelenül ordibálnak. És ezt az előadást különben sem csak a gyerekeknek szántuk: a pedagógusoknak is egy buzdítás, hogy bátran nyúljanak a kortárs irodalomhoz, mert létezik. És micsoda kincs van a kezünkben!

 

A Télen telelek cím, ha jól sejtem, Micimackó dalára utal. " Nyáron nyaralok, télen telelek, ki mézet ad, azzal nem perelek, kérdezz valamit, s én megfelelek." És az ismertetőben is Micimackó kortárs barátaira és üzletfeleire hivatkoztok. Miért éppen Micimackó?

- Micimackó fontos személy az életünkben. Mindig az is marad. Ha akarjuk, ha nem, bekopogtat, benéz az ablakunkon, és eszünkbe jut róla valami kedves.

Telelsz idén télen?

- Szeretek telelni télen. Például utazni. Volt már hogy a két ünnep között elmentem Rómába. Az nagyon jó, de ez most nem lesz. Úgyhogy marad a beburkolódzós pihenés, a csönd, ami, mint Máté Angi meséjében: leginkább egy nagy kád fürdőhabhoz hasonlít.