ZÁRTKERT

Rajkó Andrea Fenya | 2018-04-20

Szemethy Imre és Szemethy Orsolya az Artézi Galériában.

Szemethy Imre Munkácsy Mihály-díjas grafikus, kiváló művész, számos grafikai díj birtokosa, 1992 óta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése óta (1971) számos itthoni és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon mutatta be karakteres hangvételű, stílusjegyei alapján azonnal felismerhető alkotásait. A sokszorosító grafika minden ágában járatos, készít rézkarcokat, szitanyomatokat és természetesen érzékeny, pontozásos módszerrel alkotott egyedi tusrajzokat is. Rendkívül népszerűek könyv –és újságillusztrációi. A nyolcvanas évek óta animációs filmeket is készít, video – és médiaművészettel is foglalkozik. Sokirányú, változatos műfajú alkotói termékenysége mellett képi ábrázolást tanít habilitált egyetemi docensként, és doktori témavezető a Moholy Nagy Egyetemen.
Kezdettől fogva jellemző rá, hogy a képfelületeket szétszórt fragmentumokkal, tárgytöredékekkel tölti meg, sűrűn szövi, kapcsolja és választja szét azokat groteszk, abszurd, szürreális világot teremtve. Részletgazdagság jellemzi, és egyre elvontabb kifejezésmód. Lebegő formái közel kerülnek az absztrakcióhoz, de nem lépi át a nonfiguratívitás határát.

Természethez való kötődése ugyanolyan erős, mint a nála három évtizeddel fiatalabb lányáé, Szemethy Orsolyáé, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Gaál József és Maurer Dóra tanítványa volt. Erősen hatottak festményei színvilágára és motívumaira a 2002-ben ösztöndíjjal Marokkóban és 2003-ban Mexikóban tett tanulmányai. (A Nemzeti Galériában júliusban kezdődő Frida Kahlo kiállításon is találkozhatunk Orsi alkotásával). Művein keverednek az archaikus kultúrákból és a paraszti mitológiákból származó figurák erőteljes, félig ember – félig állat lények. Életigenlő, dinamikus művészet ez, a természetes érzékiséggel, a nőiség mibenlétének kutatásával. Apja csaknem kontúrtalan, finom, látszólag bizonytalan formakincsével szemben ez a világ nagyon is kontúrok közé zárt, határozott, aktuális életvilágra reflektív, másként szürreális, mint azok; mindkettőjüket jellemzi egyfajta ironikus viszony a valósághoz; a saját valóságukhoz.

A ZÁRTKERT ma már nem gyakran használt kifejezés, de kettős asszociációra mindenképp lehetőséget teremt. Egyrészt a nyüzsgő nagyvárosok, településeken kívüli gyümölcsösöket és pincéket jelenti, másrészt egy olyan helyet, ahol a lelki bolondok „gyülekeznek”. Mindkét közeg az elvonulásra tesz kísérletet, amire mi mindannyian vágyunk olykor, és ahova mi magunk is tartozunk egy kicsit.

A kiállítás 2018. május 16-ig megtekinthető az Artézi Galériában.  

 

Fotó: Artézi Galéria

További képek