Valóra vált álom: Lóci a magasban!

Pócsik Attila | 2018-05-12

Nemcsak az egriek ismerik Lázár Attila nevét, s jellegzetes mosolyát, hiszen gyakorlatilag bejárta a világot produkcióival s egyszemélyes színházával, a Lóci Színpaddal. Pedig nem erre a pályára készült, de – ahogy ő fogalmaz – a sors vitte a bábszínészet felé.

Marosvásárhelyen indult a pályám 1982 szeptemberében az Antal Pál vezette Állami Bábszínházban. Igaz, pár hónappal korábban még nem gondoltam, hogy ez lesz a hivatásom – meséli Lázár Attila a kezdetekről. Azt tudtam persze, hogy a szerelmem igen, hiszen már kisgyermekként fontos volt számomra a játék: édesanyám a Teleki Téka könyvtárosa volt, szivacsként szívtam magamba irodalmat, zenét, képzőművészetet. A vonzalom tehát megvolt, de volt egy biztos megélhetést jelentő fogtechnikusi állásom is…, aztán megláttam egy újsághirdetést egy megüresedett bábszínházi posztról, és szinte az esélytelenek nyugalmával elkezdtem készülni a felvételire.

Az „esélytelenek nyugalma” persze túlzás, de tény, a biztos állás tudatában nem volt Attilában görcs, s talán ez is közrejátszott abban, hogy tizenhárom jelentkező közül őt választották. Mint mondja, az idősebb kollégák nyitottan, szeretettel fogadták, ő pedig meghálálta a bizalmat. A Marosvásárhelyen eltöltött nyolc esztendő alatt kitanulta a bábtechnikák csínját-bínját, s megtanulta, milyen a paraván mögött, szemben a több ezer wattos izzókkal – no meg a közönséggel – átlényegülni rókává, komornyikká… Úgy fogalmaz, ez az a varázslat, ami azóta sem múlt el.

Sokféle technikát alkalmaz, kesztyűs, wayangos, azaz pálcás, hátulról mozgatott, bunraku, marionett, árnyjáték… Közben megszerezte a bábszínész- és zenészképesítést, majd elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetemen a színháztudományi mesterszakot.

Az 1990-es évek aztán már Heves megyében, Egerben folytatódtak, Attilát „beszippantotta” a Demeter Zsuzsa vezette Harlekin Bábszínház, Lengyel Pál igazgatása alatt is kiemelkedő feladatokat kapott és UNIMA-diplomával is elismerték munkáját. Ekkor fogalmazódott meg benne egy különös álom és vállalkozás, a Lóci Színpad – természetesen Szabó Lőrinc versére utalva.

Szerettem volna magasra emelni Lócit, ha úgy tetszik a kultúrát, s eljuttatni mindenkinek – fűzi hozzá. Bejártam a megyét, majd sokkal messzebbre is eljutottam, s mindvégig azon dolgoztam, elvigyem Eger hírét is magammal. Kedves előadásom Tinódi Egri históriának summája című műve, a 144 versszakból 51-et adok elő, korhű viseletben, asztali bábokkal, hangszerekkel. Több mint 175 előadást ért meg, járt Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Belgiumban és Franciaországban is, méghozzá Charleville-ben a bábozás fővárosában! S ha Eger, akkor természetesen Gárdonyi, akinek állatmeséiből marionettjátékot adok elő. De nagy szerelmem a Hókirálynő, a Bábtáncoltató Betlehemes, Barátok a nagyvilágból, a Piroska és a farkas, amellyel annak idején első mesterem, Antal Pál útnak indított…, vagy éppen Hassan és Layla története, vagyis egy szultán különös álma...

Attila azt mondja, bár egyszemélyes műfajról van szó, hiszen egy-két kivétellel egymaga érkezik, hogy meséljen, de kiváló szakemberek, kollégák segítik munkáját. Az Eszterházy Károly Egyetem Ének-Zene Tanszékének docense, Marík Erzsébet, a bábtervező Lovasy-házaspár, a képző- és iparművész Burka István, no és persze Attila felesége, Hajnal, aki biztos háttérként, szellemi partnerként támogatja a munkában. Aki pedig látta őt színpadon (legyen az valóban színpad, vagy egy óvodai szobácska, amelyet ő varázsol azzá), hangszeres tudását is megcsodálhatta. Negyven esztendeje muzsikál, a ’90-es években a Kaláka Fesztivál különdíjasa is volt. Számos hangszeren játszik, köztük olyanokon, amelyekről sokan talán még nem is hallottak. Lant, koboz, tambura, büröksíp, egyenes szárú kürt, rekettye – csak néhány a különlegességek sorából. Kedves muzsikáiból, klasszikusokból, megzenésített versekből előadói kiadásban két albumot is megjelentetett már, szép sikerrel.

Azt mondja, a vándorzenélés és a vándorbábozás összefügg, s ma sem akar mást, mint amit gyermekként anyja mellett, vagy amikor 1982-ben meglátta azt a bizonyos hirdetést: történeteket átadni kicsiknek és nagyoknak, s magasba emelni Lócit.

 

Fotók forrása: Lázár Attila

További képek