Kis fogas, kis Szentivánéji: minden arányosan a gyerekekhez

Ölbei Lívia | 2018-06-15

Köztudomású, hogy az óvodás, kisiskolás szerelmek a legszebbek. Az elsők. Elmúlnak, vagyis örökre szólnak. Akkor még különben is másképpen működik az idő. Azért mégis nagy merészségnek tűnik – első pillantásra legalábbis – a Szentivánéji álomból gyerekszínházat csinálni.

Somogyi Tamás Shakespeare-sorozatának legújabb előadása, az Ide-oda valóságos álomjáték a Griff Bábszínházban – és az erdő közepén. Kapaszkodj a kócmackódba, és indulás. Pedig az állítás, hogy Shakespeare világa kifejezetten bábszínpadra való, talán nem kíván különösebb érvelést és magyarázatot. Az a kápráztató költészet és sokrétegűség, amely a Shakespeare-drámák sajátja, talán a bábszínpadokon bontható ki, jeleníthető meg a leggazdagabban és a legteljesebben (kis túlzással mindenféle színház „kénytelen” bábos elemekkel élni, ha jót, ha minél teljesebb Shakespeare-t akar).

Somogyi Tamás pályáján sorozat kerekedik a bábszínpadra alkalmazott Shakespeare-drámákból. Az egri Harlekin Bábszínházban rendezett előadást a Rómeó és Júlia, a Hamlet – tavaly pedig a Szentivánéji álom átiratából; mindhárom alkalommal színházi nevelési foglalkozással. A Rómeó és Júlia-átirat tizenkét, a Hamlet és a Szentivánéji álom bábjátékos változata tizennégy éven felülieknek készült. 2017 májusában a Harlekinben másodszor – bábművészet és drámamódszertan tematikával - megszervezett Kortárs Bábművészeti Napok kiemelkedő eseménye volt a kamasz-Szentivánéji álom munkabemutatója; aztán Somogyi Tamás és a drámafoglalkozás összeállításában közreműködő Perényi Balázs beszámolója a munkafolyamatról, az alkotók gondolkodásáról, céljairól és dilemmáiról. Egyszóval arról, hogyan jött létre az a valóságos és metaforikus, az előadást több szempontból strukturáló labirintus, amelyben a Szentivánéji álom szereplői bolyonganak. (A tét az, hogy megtalálják-e – és hol – a kijáratot.)

Somogyi Tamás azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Ha állandó téma, hogy Magyarországon még mindig kevesen tudják: a bábszínház nem kizárólag gyerekműfaj – és éppen Somogyi Tamás is eleget tesz a sztereotípiák lebontásáért -, akkor most megfordult a látószög: miért ne lehetne megkínálni már az óvodásokat Shakespeare-rel. Valóságos, álomjátékos Shakespeare-mesével. Ehhez a mutatványhoz azonban nem Charles és Mary Lamb segítségére volt szükség. A gyerek-Szentivánéji álom szövegkönyvét a Shakespeare-vígjáték és a színészek improvizációi alapján, Somogyi Tamás és Szivák-Tóth Viktor közreműködésével írta: Perényi Balázs.

Ha a gyerekkorban fogadott örök szerelmeket, örök barátságokat és „örökharagokat” nézzük, máris (ki hitte volna) a Szentivánéji álom alapképleténél vagyunk. Shakespeare fiataljai – egy bizonyos drámaértelmezés szerint – az átmenet rítusának válnak részeseivé az Athén melletti erdőben, ahonnan kijutva kitisztul minden érzelmi zűrzavar, mert közben átlépik a felnőttség határát. Voltaképpen hasonló átmenet részesei az Ide-oda „gyerekszereplői” is. Hát még a két felnőtt. A Griff gyerekváltozatában az a legszebb, hogy úgy mozdít el bizonyos elemeket, úgy vált hangsúlyokat, úgy értelmez (úgy csupaszítja le a Shakespeare-darabot), hogy közben az alapproblematika nemhogy nem változik: szinte még fényesebben ragyognak föl a párhuzamosságok, viszonyrendszerek. (Például gyerek és felnőtt között.) Szép, hogy az erdei táborba buszozó négy virgonc gyerek – Lovászi Edina, B. Szolnok Ágnes, Ricz Ármin, Berta Csongor -, vagyis Heni, Luca, Dani és Lali „önmagát álmodja”: az ő képzeletük így is, úgy is határtalan. A két gyámoltalan és tétova, a gyerekek hűlt helye láttán kétségbeesett felnőttnek azonban – Karcsi bácsi szerepében Kosznovszky Mártonnak és Ági néni szerepében Üveges Anitának – éppen a felnőttsége révén szüksége van némi legfelsőbb tündéri segítségre ahhoz, hogy végre megnyíljon, színt merjen vallani: titokban Karcsi bácsi Oberon, Ági néni Titánia. (Más kérdés, hogy a bűbájos buszsofőrben van egy kis „mesterember-beütés” is. Oda neki az oroszlánt is: …ahogyan énekel!)) Még szebb, hogy ebben a konstellációban Puck, a rosszcsont tündérpalánta – Szilinyi Arnold - nem lehet más, mint Oberon és Titánia gyermeke: az aggódó-civakodó szülők éppen azon morfondíroznak, hogy Puck elég nagy-e már az önálló varázsláshoz. (Innen magyarázódik a gubanc, amit okoz – és innen a szálak kibogozása is.) És kell még egy érdes „nagyfiú”, a nyári szünetben talán kicsit unatkozó Bence (a szakács néni fia), játssza Fekete Ágnes: ő a szökés katalizátora.

Mindehhez „Mohácsi-módra” (és Shakespeare-módra) nem kell más, csak a mágikus üres tér. (A Szentivánéji álom Mohácsi-rendezésben a szombathelyi WS Színházban a telített üres térben teremtett tökéletes-életes illúziót - és érvényes-ismerős helyzeteket.) A buszozás megjelenítéséhez elég néhány szék (ki hova ül, ki kit szeret); a többi úgyis a képzelet dolga. (Az erdei tábor maga az izgalmas szabadság ígérete: „Megpuszillak a szádon.”) A játéktér hátsó, titkos átjárókkal szabdalt, rugalmas fehér fala az álomidőben néha önálló élőlényként viselkedik.

Nincs annál lelombozóbb, mint amikor színészek gyerekszerepben mórikálják magukat. Az Ide-oda világában a mórikálás megakadályozásáért sokat tesznek a bábok is. Bábok? Maszkok? Gyerekrajzokról fölröppenni készülő, ragyogó színű papírsárkányok? Egyik se és mindegyik; így is, úgy is a Szentivánéji álom varázslatához illők; Boráros Szilárd tervezésében. A színészek mint pajzsot emelik maguk elé a maszkot-sárkányarcot. A mágnessel rögzített szemek kinyithatók, becsukhatók: hol a valóság, hol az álom? Varázslatos gyerekjáték, az biztos. A gyerekrajzfejekhez vidám-groteszk, a színészek lábfejére erősített „rongyláb” tartozik: íme – a báb. Ez pedig nemcsak a „papírsárkány-érzést” erősíti, hanem az értelmezéshez is hozzásegít: ami összegabalyodhat, az össze is gabalyodik – valahogy szét kell szálazni. (És ezen a ponton beúszik a képbe egy régi-régi zalaegerszegi előadás emléke: Zsótér Sándor Szentivánéji-rendezése a Hevesi színházban. Abban az előadásban színes szalagok szelték át a teret: zűrös érzelmi érzelmi akadálypálya keresztül-kasul, összekötözve-kuszálva a szerelmeseket.)

Külön varázslatosak az Ide-oda tűzpiros harangvirág-harangjáték-csengettyűi: ajándék Shakespeare-nek, ajándék Shakespeare-től. (Zenei konzulens: Szőke Szabolcs.) Különben a mese dolgozik és a képzelet – meg a szuszogó csendespihenő a csillagos-kék takarók alatt.

Kellett volna (Öcsödön) „kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza – minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz”, írja József Attila a (nem gyerek kezébe való) Szabad-ötletek jegyzékében. A Hevesi Sándor Színház aulájában, szemben a nagy ruhatárral vannak kis fogasok, a Griff Bábszínház kamaratermébe vezető lépcső mellett a falon gyerekszemmagasságban is sok a látnivaló. És van kis Szentivánéji álom.

Az Ide-oda után foglalkozás nincs, pedig jó volna tudni, mit gondolnak most a gyerekek. A (délutáni álmot kiváltó) bérletes előadás után egy komoly kisfiú és egy komoly kislány lépeget lefelé a lépcsőn, szótlanok a nagy csivitelésben: úgy fogják egymás kezét, mintha sose akarnák elengedni.


 

Ide-oda - Griff Bábszínház

Shakespeare Szentivánéji álom című műve és a színészek improvizációi alapján, Somogyi Tamás és Szivák-Tóth Viktor közreműködésével írta: Perényi Balázs

Tervező: Boráros Szilárd

Zenei konzulens: Szőke Szabolcs

Játsszák: Kosznovszky Márton, Üveges Anita, Szilinyi Arnold, Lovászi Edina, B. Szolnok Ágnes, Ricz Ármin, Berta Csongor, Fekete Ágnes

Bemutató: 2018. április

 

Fotó: Griff Bábszínház
 

További képek