„Megengedhetjük- e magunknak, hogy ne legyünk tökéletesek?”

Interjú Kiss Ágnes bábossal

Wonder – full, avagy Nóra csodaországban címmel tartott bemutatót tavasszal Kiss Ágnes bábművész. Kiss Ági dark világának következő állomása erőteljes rock-and-roll zenével fémjelezhető. Az előadás többnyire a szegedi Kövér Béla Bábszínház színpadán lel befogadó térre. Az előadásban egy különleges, bábos világ nyílik meg Ibsen Nórájának és a Csodaországba pottyanó Alíz történetének ötvözésével. Kiss Ágnessel, az egyszemélyes bábelőadás színészével és rendezőjével beszélgettünk.

Nóra és Alice. Mi a közös bennük? Hogy kerültek egy színpadra?

- Azt a helyzetet kerestük szövegben és képileg is, hogy egy bábszínész hogyan kapcsolódhat a Nórához, a babaházhoz. Milyen viszonya lehet a figurával (Nórával)? Arra jutottunk, hogy a báb/ bábozás/ bábos, mint egyfajta gyerekkor meghosszabbításának „hivatalos játéka” egy furcsa viszonyrendszert eredményezhet, hiszen egy színész a színpadon Nórát játssza, aki egy kislányt alakít, Alízt, aki a darabunkban egy kolbászalapú Disneylandben dolgozik és duplikálja magát, bábként is megjelenik.

Ezek alapján már látszik, hogy egy sajátságos interpretációról, egy van szó, egy misztikus irodalmi-színházi univerzumról. Mi a legerősebb vonal, amit meg akartál mutatni az egymásból kiinduló szerepekkel?

- Nóra disneylandi szerepében bábként jelenik meg, mintegy elidegenítve önmagától a mostani megrekedt életét. Egyfajta babalétben vannak mindketten, megrekedve, értetlenül. A két történetet analóg módon csúsztattuk egymásra, így az Alíz jelenetek vizuálisan és elemelve egészítik ki többletinformációval a Nóra jeleneteket (Alíz jelenetekben nincs szöveg, csak énekek, míg a Nóra jelenetekben csak szöveg van)

Az előadásod több jelentésréteg párhuzamos hatására épít, a komplex képi utalásokat, kódokat, a nézőt megdolgoztató jelentésréteget a zene is kiegészíti – összetettségében unikális világot hozol létre. De beszéljünk erről – van olyan bábszínházi alkotó, akit rokonnak érzel magadhoz? A sötét, intellektuális báb-fantasy egy új, most születő trend része volna?

- Bár nem tudnék konkrét példáról, vagy tendenciáról beszélni, mégis vannak alkotók, akiknek a munkáit valamilyen szempontból közelinek érzem magamhoz, akiknek a világát a magaménak érzem. Magyarországon, azt hiszem, a felnőtt előadásokra a legnagyobb hatást kifejtő előadás Hoffer Károly Semmije volt – az ebben az előadásban megjelenő képi telítettség nagyon közel áll a gondolkodásmódomhoz – míg a külföldi alkotók közül Neville Trantert tudnám említeni.

Évek óta csinálsz progresszív felnőtt bábelőadásokat – a legutóbbi előadásod, bár nem azért, mert rémisztő, hanem összetettsége okán – korhatárosnak volt mondható. Most mi a helyzet? Van kijelölt életkori kategória?

- Igen 14+ az előadás. Ibsen kötelező olvasmány a 11. osztályban, így ezért döntöttünk így. Ősztől egy kiscsoportos foglalkozást is csatolunk hozzá, amit egy iskolapszichológussal közösen vezetnénk.

Ez az első olyan előadásod, amelyikhez feldolgozó foglalkozást is csatolsz?

- Saját előadásnál az első, debeemelek technikákat a „Háromlépcsős Barboncás terápiából”, amit 2009-óta alkalmazok. Rengeteg kérdéskört vethet felez az előadás, így a foglalkozáson több irányba indulunk el és nyitva hagyjuk az utakat. A majdani csoportdinamika, érdeklődés irányításával mindig az adott társasághoz igazodva határozzuk meg a hangsúlyt. Az előadással kapcsolatban engem a leginkább a modellkövetés érdekel, a megtanult szerepminták és azok alakítása, lerombolása, esetleg alternatívái vagy röghöz kötése egy konfliktus fázisaiban. De éppannyira izgalmas a „Megengedhetjük -e magunknak, hogy ne legyünk tökéletesek, és hibázzunk?” kérdésköre is. Alapvetően játékközpontú eseményeket tervezünk, mert az indirekt módon ható játékok erőteljesebb válaszokat adhatnak. Mondhatnánk úgy is, hogy babázásra invitáljuk a csoporttagokat.

Fotó forrása: Kiss Ágnes