Kiemelkedő jelentőségű műtárggyal gyarapodott a Magyar Nemzeti Galéria

Art Limes | 2018-07-11

A New York-i Salgo Trust for Education nagylelkű felajánlásának köszönhetően Moholy-Nagy László 1922-ben készült Architektur I / Konstrukció kék alapon című konstruktivista remekművével gyarapodott a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. A világszerte legismertebb és legelismertebb magyar képzőművész alkotása hiányt pótló és kiemelkedő darabja lesz a Nemzeti Galéria 20. századi művészetet bemutató állandó tárlatának.

A magyar származású, pályáját Németországban kiteljesítő, majd Amszterdamban, Londonban és Chicagóban dolgozó Moholy-Nagy László (1895–1946) a 20. századi egyetemes modern képzőművészet egyik meghatározó alakja. Alkotó élete nagy részét Európa és Amerika különböző városaiban töltötte, progresszív, kreatív szemléletével úttörő, programadó szerepet játszott a vizuális művészetek különböző műfajaiban. Az emberi érzékelés kitágításáról, az általa „új látásnak” nevezett vizuális esztétika az élet minden területére kiterjeszthető alkalmazásáról szóló írásai, könyvei úttörő szerepet töltöttek be a médiaművészet, a vizuális kommunikáció és a művészeti oktatás területén.
A Salgo Alapítvány által a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria számára ajándékként felajánlott festmény, az Architektúra I/Konstrukció kék alapon emblematikus helyet foglal el Moholy-Nagy László életművében. A művész az 1920-as évek elején a nemzetközi konstruktivizmus megkerülhetetlen képviselőjévé válik. Ezen korszak számára referenciaként szolgáló, különleges értékű festménye az Architektúra I. E remekmű révén nemcsak egyetlen intézmény, hanem Magyarország is gazdagabb lett, hiszen a Salgo Alapítvány által ajándékként felajánlott műalkotás hazánkban az első és egyetlen közgyűjteményben látható Moholy-Nagy László festmény a művész 1920-as évektől kibontakozó munkásságából.

A kompozíciónak két oldala van. A kétoldalas kép különlegessége, hogy hátsó oldala – az 1921 körül készült Vasútkép szántófölddel és 3-as számmal elnevezésű kompozíció –  még a művész dadaista ihletésű műveihez sorolható. (Ezt a művész feltehetően 1922 elején átmeszelte, és csak legutóbb, egy modern restaurátori beavatkozás során, a Guggenheim   Museum szakrestaurátorának beavatkozásával 1999-ben lett róla eltávolítva a vászon hátoldalát elfedő gipszréteg, azt követően, hogy 1996-ban fény derült a vászon másik oldalát borító festésre.) A mai előoldalon látható, későbbi ábrázolás már teljesen absztrakt, a perspektivikus térábrázolásnak már a nyomait sem őrzi. Egy, a művész 1922 előtti alkotásaitól gyökeresen eltérő gondolat közvetítője. A két mű (elő- és hátoldal) együtt kulcsfontosságú dokumentumként reprezentálja azt az átmenetet, ami közel egy év leforgása alatt a Moholy-Nagy életműben a dadaizmustól a nemzetközi konstruktivizmusra jellemző formai-stiláris jegyek átvételéig megfigyelhető.

Moholy-Nagy László 1895. július 20-án jómódú családban született a dél-magyarországi Bácsborsódon. Az első világháború idején, 1915-ben besorozták, s Galíciába került a frontra. Innen küldött rajzos levelezőlapjai voltak az első képzőművészeti megnyilvánulásai. Közben a versírással is megpróbálkozott, elsősorban a Nyugat költőihez, főként Ady Endre költészetéhez vonzódott. Első költeményei a Hevesy Iván alapította Jelenkor című folyóiratban jelentek meg. Itt használta először a Moholy-Nagy nevet, gyerekkora helyszínére, Moholra utalva. Leszerelése után Budapestre került, ekkor ismerte meg a Kassák szerkesztette MA folyóiratot és a kiállítóhelyiséget, ahol fiatal aktivisták mutatkoztak be munkáikkal. Ő is rajzolni kezdett, 1918-ban beiratkozott Berény Róbert rajziskolájába. Akkori rajz- és festői stílusát a Nyolcak és a későbbi aktivisták festőgárdája határozta meg.
1919 novemberében – sokakhoz hasonlóan – ő is elhagyta az országot. Rövid időt töltött Bécsben, majd Berlinbe érkezett. Személyes kapcsolatba került Herwarth Waldennel,
a Der Sturm galéria tulajdonosával, aki az avantgárd művészet pártfogójaként a közép- és kelet-európai művészek irányában is nyitottnak mutatkozott, s aki ezt követően Moholy-Nagy legújabb konstruktivista munkáit is kiállította galériájában. A művészt ekkor a transzparencia témaköre foglalkoztatta, a térben szabadon lebegő, egymást kiegyensúlyozó geometrikus síkkompozíciók. Walter Gropius, a Bauhaus iskola vezetője ekkor figyelt fel rá. Moholy-Nagy hamarosan Gropius legközelebbi és legaktívabb munkatársa, a Bauhaus egyik legismertebb professzora, emblematikus alakja lett. 1937-ben Gropius hívására Amerikába, Chicagóba ment, ahol a New Bauhaus – American School of Design igazgatója lett. 1939-ben megalapította a saját School of Design elnevezésű iskoláját, ahol haláláig, 1946. november 24-ig tanított.

 Az 1991-ben létrejött Salgo Trust for Education alapítója a magyar származású Nicolas M. Salgo (1914-2005), amerikai üzletember, aki 1983 és 1986 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt. A Salgo Trust egyik célja, hogy a rendkívül gazdag magyar képzőművészeti gyűjteményét a nemzetközi színtéren is bemutassa, s hogy a magyar művészek széleskörű megismertetésével, kutatások támogatásával ráirányítsa a figyelmet a 19-20. századi magyar művészet értékeire.
Az alapítvány által ajándékként felajánlott, több milliárd forint értékű Moholy-Nagy festmény először a kölni Galerie Gmurzyinska, majd a New York-i New Gallery tulajdonában volt. 1969-ben szerepelt először a művész munkáiból rendezett kiállításon, a New York-i Guggenheim Museum és a chicagói Museum of Contemporary Art közösen rendezett Moholy-Nagy tárlatán. 1988-ban került kalapács alá a londoni Christie’s aukciósház árverésén, ahonnan Nicolas M. Salgo nagykövet szerezte meg gyűjteménye számára. A kép többek között szerepelt az 1991-ben Marseilles-ben, Kasselben és Valenciában rendezett gyűjteményes Moholy-tárlaton, legutóbb, 2016-ban pedig a nagyszabású amerikai „Moholy-Nagy: Future Present” című retrospektív kiállításon volt bemutatva New Yorkban, a Guggenheim Museumban, majd Chicagóban, az Art Institute-ban, illetve Los Angelesben, a Los Angeles County Museum of Artban.
A Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria új szerzeménye a 20. századi állandó kiállítás avantgárd szekciójában kerül bemutatásra Breuer Marcel bútorai és Bortnyik  Sándor Weimarban készült festményei mellett.

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria, The Metropolitan Museum of Art - Atavist