Parola – kézfogás – című tárlat a Limes Galériában

K. Peák Ildikó | 2018-07-21

Különleges kiállítás képei a Limes Galéria egyedi hangulatú terében. A falakon függő alkotások nemcsak a képzőművészet nyelvén szólnak hozzánk, gyönyörködtetve laikust és műértőt egyaránt, hanem egy más, egyetemesebb nyelven is megszólalnak.

Hiszen miért fest az ember? Miért vési kőbe, rajzolja papírra, festi vászonra, vagy fatáblára az őt foglalkoztató gondolatokat, reflexióit a világra? A művészet az emberrel egy idős, gondoljunk csak az őskori barlangrajzokra, a kőből faragott idolokra. Az ősi s a törzsi társadalmak, az ókori birodalmak s még a kora középkor kultúrájában a művészet szerepe kettős volt. Részben feladata volt megidézni az égi hatalmakat, másrészt egyféle nyelv volt. Az ősember a barlang falára rajzolta, festette az elejteni kívánt bölénycsordát, megidézve az állatokat a művészet mágikus nyelvével, a barlangfestmény ugyanakkor közösségi alkotás volt, része a sikeres vadászatért folyamodó szertartásnak. A későbbi korokban a művészet fontos szerepet töltött be a többségében írástudatlan társadalmakban, hiszen mindenki számára jól felismerhető módon ábrázolta a közösség számára fontos tartalmakat (gondoljunk csak a középkor biblia pauperum-jára, képes bibliájára), ezáltal a nyelv bizonyos funkcióit is ellátta s egyben közösséget hozott létre.

A képzőművészet még ma is egyfajta nyelv – nyelv, melyet egyformán értenek napjainkban is Shanghajban, Rómában és Kairóban egyaránt. S nemcsak nyelv, hanem híd, amely összeköt bennünket, közös gondolatokat, érzelmeket ébresztve alkotóban és közönségében egyaránt. Végigtekintve a kiállítás képein, ezt a közös nyelvet, ezt a határokon átívelő kulturális hidat érzékelhetjük. A tárlat címe – Parola – is ezt a gondolatot erősíti, hiszen a baráti kézfogás gesztusa – a stílusbeli, felfogásbeli kapcsolódási pontokon túl – jól érzékelteti a két, a kiállításon bemutatkozó egyesület jelenben formálódó baráti viszonyát, kapcsolatrendszerét. A nemzeti, nyelvi és stilisztikai kapcsolatokon túl a két kiállító művészeti csoportosulás története, küldetése is hasonló.

A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete huszonkilenc tagot összefogó szerveződésként kezdte meg tevékenységét. A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, illetve az 1993-ban alakult Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódjaként 2014-ben megújult művészeti egyesület első bemutatkozó kiállítása ugyanitt, a révkomáromi Limes Galériában nyílt meg Jelen-Lét címmel. A csoport tagságát Szlovákiában élő s alkotó magyar képző-és iparművészek alkotják, akik művészeti tevékenységük mellett a magyar kultúra terjesztésének tiszteletreméltó feladatát is felvállalták. Szintén egy nagy múltú kulturális szerveződés örököse az 1988-ban Salgótarjánban alakult Balassi Bálint Asztaltársaság, mely tulajdonképpen a két világháború közti időszakot vallhatja előzménynek. A társaság természetes jogutódja az 1936 és 1939 között tevékenykedő, a városi polgárság kulturális igényeit kielégíteni kívánó, képző- és iparművészek, írók, költők és egyéb művészeti ágakban tevékenykedő alkotók által létre hozott, hasonló nevű szervezetnek. A helyi alkotók tevékenységét munkájával segítő egyesület napjainkra túllépte a város határait. Ezt érzékelteti a tagok részvételével nyíló számos egyéni és csoportos országos kiállítás (többek között: Budapest, Pécs, Eger, Miskolc), illetve több hazai és külföldi (így Budapest, Prága, Párizs, Montenegro, Szlovákia) egyéni siker.

Mindkét egyesületre jellemző, hogy az alkotó tevékenység mellett számos kulturális feladatot vállalnak, kiadványokat gondoznak s jó értelemben vett fanatikus hittel terjesztik, ápolják a magyar kulturális örökséget. A Parola című kiállításon bemutatkozó alkotók, az őket összefogó csoportosulások története, öröksége s célkitűzései hasonlóak s hasonlóak a az alkotás szerepéről, feladatáról alkotott elképzeléseik, művészi attitűdjük, annak ellenére, hogy a közösen bemutatott anyagot a rendkívüli gazdagság, a művészi megközelítés sokfélesége jellemzi. Különösen a vendéglátó egyesület által kiállított anyagra jellemző az irónia, a groteszk nyelvén történő reflektálás a valóságra, melyet az alkotók emberi jegyeket hordozó állatfigurákkal, vagy falanszterfigurákkal népesítenek be. A mindennapok eseményei s az általános, örök érvényű tartalmak mellett megjelennek a kiállításban napjaink bennünket aktuálisan foglalkoztató problémái. Realizmus és absztrakció egyaránt jelen van a festmények és grafikák között, ugyanúgy, mint a gazdag cselekményű, szimbolikus kompozíció és a valóságot végletekig redukáló festmény. Nagyvonalú gesztustól fotót idéző, illetve jellé egyszerűsödött alkotásokon át a Thomas Mann világát költői módon megidéző finom vonalhálóig rendkívül széles a művészi kifejezőeszközök skálája a bemutatott anyagban. A festményeket és grafikákat jól egészíti ki a kiállítás keretein belül bemutatott fotó-, illetve iparművészeti anyag, illetve a nagyszabású, egyszerre modern és hagyományőrző építészeti objektumokat bemutató dokumentáció.

Ahogy a fentiekben már szóltunk róla, e sokféleség ellenére a kiállító művészek – dacára annak, hogy a híd két oldalán élnek – ugyanazt vallják a művészet szerepéről. Az alkotás számukra nemcsak szellemi izgalom, önkifejezés, de kapocs, mely összeköt bennünket, közös nyelv, amelyen mindannyian szólunk s melyet mindannyian értünk. A Parola – kézfogás – című tárlat valóban egy kézfogás kezdete, egy együttműködés első lépése, melyet nyáron a Dornyay Béla Múzeumban nyíló kiállítás követ majd. Számunkra, Salgótarjánban élő és alkotó művészek s a kultúrát szerető emberek számára egyaránt nagyon fontos és megtisztelő, hogy Komáromban, a Limes Galériában és részesei lehetünk ennek az eseménynek, jelen lehetünk ezen a tárlaton.

Fotó: Muntyák Attila

További képek