Árnyék(világok) a Grottában

Az idén hatodik alkalommal rendezték meg a tatai vár török-kori átjárójában a Grotta (Barlang) sorozat kiállítását. A helyszín különlegességét fokozta még a nagy hőség, amely úgy tűnik, örök velejárója az augusztusi tárlatoknak. Ez azonban nem akadályozta meg a művészeket, sem az érdeklődő közönséget, hogy szép számmal jelen legyenek a vernisszázson.

A tavalyi kánikula adta az ötletet Kammerlhor-Kováts László festőművésznek, a kiállítás egyik kurátorának, hogy ebben az esztendőben az „Árnyék” legyen a Grotta tematikája. A kortárs fiatal képzőművészek közül ismét sokan gondolták úgy, hogy jelentkeznek műveikkel, azok árnyékaival a középkori falakon. Meglepő sokszínűséggel, frissességgel, nyitottsággal a világ és önmaguk felé. Üdítő volt látni az „árnyék” szabad értelmezéséinek lecsapódását, kikristályosodását a művekben, amelyek esetenkénti meghökkentő volta, erősebb inspiratív meditációs teret teremtett a látogatók számára. Különös  élmény volt  felfedezni Füleki Krisztina  cím  nélküli, rusztikus felületű papírplasztikáin a  kintről beszivárgó fény

 

árnyjátékait. Sejtelmesen kegyelmi hangulatot árasztott Karsai Kinga nemezelt gyapjú Angyal párja, erőteljesebb intonációt hordoztak Kammerlhor-Kováts László olajfestményei, az Árnyék nők. A világ iróniával színezett értelmezését tették lehetővé, a szent és a profán határán egyensúlyozó Tóth Norbert Középkori faltöredékei az árnyékszékkel (szekkó). Figyelemre méltó Aranyász Zita vegyes technikával készült Everyday is a challenge című objektje, rejtett rezonanciával feszül Lévai Ádám fájdalmasan groteszk Belső árnyéka, a Chimeria-sorozatból. Két grafikus, a Tatáról elszármazott Szabó Andrea (Detail, print), és a kaposvári Jónás Péter (Miskolci töredék, frottázs) kapott lehetőséget arra, hogy önálló kiállítással jelentkezzen a tatai várban. Minden kiállító művész külön említést érdemelne, még egy ilyen szerény írásban is, mert remek tárlatot nézhetnek meg azok, akik a következő egy héten belül, eddig van nyitva a tárlat, eljutnak a Grottába.

Kövesdi Mónika, művészettörténésznek, a kiállítás másik kurátorának gondolataiból idézünk: „.a valóságost és annak árnyékát szemlélve a megfogható és megfoghatatlan, valóság és fikció viszonyáról beszélünk, miközben Platón ideáira gondolunk, a tökéletes dolgoknak a tűz fényénél barlang falára vetülő, torz árnyékaira. Ezek alkotják a mi világunkat, ezek közé az árnyékok közé tartozunk mi is.”

 

Fotók forrása: Kakuk Tamás

További képek