Maszatosnak lenni jó! - interjú Bartal Kiss Ritával

Ozsváth Zsuzsi | 2018-09-11

A nagyváradi Lilliput Társulat idei évadának első bemutatóját szeptember 8-án mutatta be. A Túl a Maszat-hegyen című zenés mesejátékot Bartal Kiss Rita rendezte.

Mesélj, hogyan kerültél te az iskolaprogram új gyerekelőadásának rendezői székébe?
- Nem először rendezek a Lilliput Társulatnál. Amikor Botházy-Daróczi Réka művészeti igazgató felkért, hogy rendezzek az iskolaprogram keretében egy gyerekelőadást, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meseregényére esett a választásunk, amely mindkettőnk egyik szeretett meseregénye. Varró Dani költészete, humora közel áll a gyerekekhez és felnőttekhez is.
Mi alapján válogattad ki a gyerekszínészeid?
Ötven gyerek jelentkezett a meghallgatásra, ötven lelkes, tehetséges gyerekkel töltöttünk el egy napot, beszélgettünk velük, meghallgattuk énektudásukat, megnéztük, hogyan viselkednek új helyzetekben. Sokat nevettünk, megettünk két doboz gumicukrot. Nagyon nehéz volt a döntés, hiszen mindkét főszerepre legalább négy-öt gyereket tudtunk volna kiválasztani. Végül tizenöt gyerek áll most a sz1npadukon. Mszat Janka és Muhi Andris szerepét kettős szereposztásban láthatja majd a publikum. Maszat Janka szerepére Nagyhegyi Boldis Zsuzsannát és Szabó Annabellát, Muhi Andriséra pedig Csiki Roland Ádámot és Dóczi Richárd Noelt választottuk ki. Azzal a tizenöt gyerekkel, akit most az előadásban látunk, Havasrekettyén ismerkedtem meg igazán a felkészítő táborban, ahol egy hetet töltöttünk. Hat hete próbálunk. Nagy utat tettünk meg közösen, sokat tanultunk egymástól és most, a főpróbák idején egy profi csapatot látok a színpadon. Magabiztosan énekelnek, táncolnak, megoldják a váratlan helyzeteket, segítik egymást. Minden gyerek kapott kisebb-nagyobb szerepet, mindenki megcsillanhat az előadás során. És meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy a legjobbak legyenek az előadásban. A felnőttszínészek sokat segítettek abban, hogy ez a társaság összekovácsolódjon, segítették a gyerekeket a színpadi szituációk megoldásában, beszédtechnikában, minden helyzetben partnerei voltak a gyerekeknek. Barátságok alakultak felnőttek és gyerekek között. Fantasztikus volt látni, ahogy együtt működött ez a két generáció.
Ha már segítség, beszéljünk az alkotótársakról. Kezdjük a zenével.
- Presser Gábor nagy ikon, nagy kedvencem, sokat hallgatom a zenéit. Az előadásban elhangzó dalokat is nagyon fogja szeretni az itteni közönség. Mi már hat hete a Maszathegy dalait énekelve kelünk és fekszünk.
 
Hát a vizualitás?
- Schneider Jankó régi munkatársam, sok közös munkán vagyunk túl, ismerjük egymás színpadi ízlését, vizuális humorát. Ez megkönnyítette a közös munkánkat. Megpróbáltuk a szövegi humort a vizualitásban is megmutatni.
No és a koreográfia?
- Györfi Csabával ez az előadás az első közös munkánk. Boldog vagyok, hogy összetalálkoztunk itt, a Maszathegyen, hiszen úgy érzem, egyformán gondolkodunk a színházról. Sikerült a legjobbat kihozni a gyerek- és felnőttszínészekből, Csaba koreográfiái felemelik és megerősítik a történet mondandóját, költészetét.
 
Milyen érzés maszatosként élni a világban?
- Sosem jó, ha valaki úgy gondolkodik a világról, hogy az csak fekete vagy fehér. Erről szól ez a kis történet is. Sokfélék vagyunk mi, emberek és az elfogadás, a barátság, a szeretet megváltoztathatja, de legalábbis jobbá teheti a világunkat. Szeretni és szeretve lenni, elfogadni egymást, barátok közt maszatosan vagy nem maszatosan a Maszathegyen vagy a Maszathegyen túl - mindig jó.

További képek