Amikor Nyergesújfalu volt a világ közepe

| 2015-06-11

75 éve halt meg Kernstok Károly festőművész, az első magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak vezéralakja. Párizsban tanult, bejáratos volt a legjobb galériákba és kiállítótermekbe, ő mégis Nyergesújfalura hozta el Párizst és az ottani vad stílust.

Kernstok Károly 1873. december 23-án született Budapesten. A festéshez nagybátyjától, Kernstok Józseftől kapott kedvet, ő tanította meg a mesterség alapjaira. Hivatalos stúdiumait az Iparművészeti Iskolában kezdte el Feichtinger József tanítványaként, 1892-től Hollósy Simonnál tanult Münchenben, 1893-tól két évig a párizsi Julian Akadémiára járt. Amikor 1896-ban hazatért, még három évig látogatta a Benczúr Mesteriskolát, amelynek szellemisége távol állt ugyan tőle, de elsajátította és később hasznosítani tudta az akadémikus tudást.

onarckep_kernstok Önarckép 1903

Courbet, Millet és Meunier nyomán eleinte realista és naturalista stílusú képeket festett erőteljes, egyéni     felfogásban (Agitátor,  1897; Hajóvontatók, 1897; Munkából, 1901), majd az impresszionizmus hatására napfénytől áttüzesített plein air képeket alkotott (Diószedők, 1900, Szilvaszedők, 1901; Lányok a tornácon, 1902). Ezután a kolorizmussal szakítva mind egyszerűbb és nagyvonalúbb formában valósította meg gondolatait, alakjait félhomályba rejtette (Krisztus és az emmauszi ifjak, 1903), majd újra a napsugár színes játékának adta át magát, ekkor már felhasználva a posztimpresszionizmus tanulságait is (Kertben, 1906).

1905-ben Nyergesújfaluba költözött családjával. Egyre inkább érdeklődni kezdett a társadalmi, szociális problémák iránt, barátai közé tartoztak a polgári radikális eszmevilág olyan képviselői, mint Jászi Oszkár, Bölöni György, Vámbéry Rusztem és Ady Endre. Művészi kísérletezései során eleven és új szellemű alkotásokat, arc- és tájképeket, monumentális kompozíciókat, épületdekorációkat alkotott, s ezeket rendre bemutatta az 1907 októberében alakult Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) kiállításain.

1906 és 1908 között több ízben is Párizsba utazott, s csatlakozott a Vadak (Fauves) csoportjához. Műveiben egyre gyakrabban jelentek meg az erőteljes vonalak, a kemény formák, a szinte plakátszerű ábrázolási mód. Egyik fő témája a ruhátlan emberi alak lett, a meztelen testek belső kifejező erejét akarta megjeleníteni hangsúlyos kontúrokkal (Keresztelő Szent János, 1908; Fához támaszkodó fiúakt, Lovasok a vízparton, 1910).

fahoz_tamaszkodo_fiu_kernstok Fához támaszkodó fiúakt 1910

Az új festői törekvések élharcosaként 1909 decemberében részt vett az első magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak létrehozásában, majd a csoport vezetője lett. A nyolc művész képei – amelyek a szecesszió, Cézanne művészete, a Vadak, a kubisták és az expresszionisták stílusjegyeit viselték magukon – heves ellenállásba ütköztek a hivatalos művészet, kritika és a közönség részéről is.

Kernstok életműve egyik csúcspontjának tekinthető a Lovas kompozíció, háttérben az esztergomi bazilikával, a budapesti Schiffer-villa üvegfestményei (1911), a debreceni vármegyeháza üvegablakai a hét honfoglaló vezér alakjával (1912), valamint a budapesti Dugonics utcai (ma: Vas utcai) fiúiskola tornatermét díszítő Ősvadászok című falfestmény (1912). Az 1910-es években vált jelentőssé grafikai munkássága: fiúaktokat, lovon ülő férfiakat, rohanó és ágaskodó lovakat, fiatal női aktokat készített.

Az első világháború idején közeledett az expresszionista stílushoz, bensőséges hangulatú tájképei, mozaikjai fokozott természetközelségről tanúskodnak. 1918-ban részt vett az őszirózsás forradalomban, kinevezték a művészeti ügyek kormánybiztosává, majd rábízták a nyergesújfalui képzőművészeti szabadiskola vezetését. A forradalmi események hangulatában festette 1919-ben Zivatar című képét. A Tanácsköztársaság egyik művészeti vezetője volt, ezért a kommün bukása után bebörtönözték, kiszabadulása után emigrált. 1926-ig főként Berlinben élt, a bukott forradalomra való utalással alkotta meg több változatban Utolsó vacsora című képét, a magyar expresszionista festészet egyik remekét.

 
utolso_kernstok Az utolsó vacsora előtt   forrás: OSZK

Hazatérve ismét Nyergesújfalu lett az otthona. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen, elnöke a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művésztanácsának. Ebben az alkotói korszakában a korábbi szertelenséget fanyar egyszerűség váltotta fel művein (Ádám, 1927; Éva, 1927; Lovasok, 1932). Életének végén a klasszicizálás felé hajlott, ekkori munkássága az etruszk, a görög és a reneszánsz festészet hatását tükrözi (Szép Heléna elrablása, 1933; Sírbatétel 1934; Ádám és Éva, 1935).
Kernstok Károly 1940. június 10-én, 67 éves korában hunyt el Budapesten agyvérzés következtében. 2001-ben Párizsban a MAGYart – Magyar fények kiállításon is szerepeltek a képei. Nyergesújfaluban általános iskola és utca, Budapest XII. kerületében tér viseli a nevét.







Tovább a galériába

 

 

Olvassa tovább!

További képek