„A tűzben fogant Arany felidézése”

Antal-Bacsó Borbála | 2018-11-25

Beszélgetés Giovannini Kornél bábművésszel Arany Jánosról, Toldi Miklósról és egy emberöltővel ezelőtt született előadásról.

- Hogyan született a debreceni Vojtina Bábszínház?

- A debreceni bábszínházat én alapítottam. Az akkor egy olyan világ volt, amely azt hitette el, hogy egyedül nem csinálhatsz semmit, csak közösségben. Közösséghez jutni, ahhoz rafinéria kellett, meg pár összeköttetés. Mikor államosították a színházakat? 1948-ban, 1950-ben. És attól kezdve tulajdonképpen minden igazgatót, vezetőt, főrendezőt, főtervezőt egy bizonyos helyről irányítottak. Ebbe, ha bejutottál, tehetséges vagy. Csinálhattad. Ha nem, akkor miért nem mentél cipészinasnak? Tehát nem volt könnyű világ; tudom, hogy ma sem az, nem panaszkodom. Amikor nem tudom, hányadszor rúgtak ki és összeomlott minden, akkor volt egy Ovis Lúdas. Egy lányka, asszonyka kiállt egy asztal mögé és a bábokat rakosgatta, és élőben mondta a gyönyörűszép szöveget. Debrecennek Fazekas főhadnagy úr eleve fontos szülötte… Akármilyen furcsa, de például ennek is köszönhető az egész Toldi megszületése. Amikor a Lúdas Matyi Bábszínházból kirúgtak bennünket, akkor nem volt nevünk. Azt mondtam, hogy Debrecennek köze van Arany Jánoshoz, és ő a Vojtina ars poétikájában határozza meg minden időkre minden művész tevékenységét, legyen tehát a nevünk Vojtina. 1975 szilveszterén ez volt a szilveszteri szórakozásunk, hogy öten-hatan ebben megállapodtunk. És aztán jött a tűnődés, hogy mit játszunk kisgyerekeknek, középiskolásoknak, egyetemistáknak és öregeknek. Mindig volt elképzelés, és jól is sikerült, mert szerintem mindenki – a kicsit önmagát felfújó, kicsit sértődött, kicsit meg akarom mutatni csapat – bele akarta adni magát. Hogy megmutassuk művháznak, elvtársaknak, fűnek-fának, magunknak is, hogy ez megy. És ment.

- Hogy lett egyszercsak mindebből 1978-ban egy Toldi előadás? És hogyan talált egymásra a Toldi és a kerámia?

- Az a bizonyos Toldi. Ennek a története a következő: a Király Zsuzsanna KISZ-klub klubhelyiségében nem tudtuk a bábokat felemelni, mert kilöktük vele a plafont. Ezért az okos tanács kitalálta, hogy az asztalon tologassuk a bábokat. Hozzáteszem, hogy itt már pénze senkinek nem volt, semmilyen támogatás nem volt. Ezeket a bábokat én korongoztam. Akkor még kerámiagyártásból éltem. Kerámiát gyártottam, ez nekem akkor szinte ingyen volt. Nagyon lényeges, hogy a tényleges civil, a tényleges amatőr az nem hazudja magáról, hogy amatőr, hanem önmaga áldoz, a saját munkáját. Bizonyos Vízvári László pap, tanár, bábos, aki atyja volt a bábozásomnak, azt mondta, hogy ez a tűzben fogant Arany felidézése. Kiégtek a figurák. Többszörösen vannak ezek kiégve. Lajos király, Toldi, a sunyi Toldi György, Toldi mama, Bence, a katonák, és Mikola, a cseh vitéz, aki, szegénykém, össze is tört.

Tehát a válasz az: ez volt a legkézenfekvőbb. Van a bábjátékban egy olyan, hogy ez most egy madár – belemész? Igen vagy nem. Ha jól csinálja, méltósággal, üsse kő, hát madár. Bizonyos református pap, Molnár Miklós azt mondta, hogy „jaj, Istenem, ha én úgy tudnám tartani a felemelt kelyhet, ahogy te a bábot…!”

De, ha már cserép a bábu: törékeny! És ekkor az anyag vigyázza a bábost: ha elejtesz, nincs báb, ha koccantasz, elrepedek… Így lehetett óvni a szöveg-tisztaságot, a játék-alázatot, az előadás minőségét.

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,  Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy ragyog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.” Arany János: Toldi

 

 

 

 

 

 

 

- Milyen volt az előadás?

- A fiúk-lányok, ha jól számolom, negyven évvel voltak fiatalabbak. Negyven év. Gyönyörűek voltak, sugárzó fiatalok. Nyilván azzal ingereltek, hogy egy kertitörpével ajándékoztak meg. Hát, ugye, mivel? Rossz gyerekek voltak, én voltam az apu. Úgy kellett szólítani, hogy drága, aranyos, egyetlen Kornélka. Nagyon-nagyon drágák voltak.

Nagyon szép volt; tisztán beszéltek, négytagú élő zenekar volt hozzá. Sőt, kettő, négy, öt zenész és öt játékos, ha jól számolom. Élő zene! Ez nekem mániám volt akkor is, azóta is. Vagy ne legyen zene és legyen csak az énekhang, vagy élő zene. Magnót nyomni? Nem.

- Milyen hangszerek voltak?

- Hegedűs Csaba, nevében a neve, hegedült. Szilas Peti hegedült. Volt nagybőgő is. Fúvós is.

- Mennyit ment az előadás?

- Azt hiszem, tizenhatszor. Tizenhatszor ment Debrecenben, de én azokkal a bábokkal, a botos cserépfejekkel hetvenszer játszottam Toldit. Tehát a szöveg ugyanaz. Látod, hogy milyen rugalmasan vagyok diktátor? Ha ez jut, ez. Tudniillik az a báb évekig ládában volt, meg nem tudom, hol volt. Külön történet, hogy hosszú ideig a jezsuitáknál volt a bábom. A Vár alatt van egy, volt egy drága szobrász hölgy, aki meghalt, és a jezsuitákra hagyta a villáját, és ott volt nekem évekig a bábom. Kellett érte egy bemutató előadást tartani a Zeneiskolában, a hitoktató hölgy azt mondta, tessék megcsinálni. Bemegyünk, szamaritánus történet, mindenki üti-veri a zongorát, odaadtam nekik a kottát, hogy „Ó, Uram, hadd menjek mindig feléd…” Tehát amit a süllyedő Titanicon valószínűleg énekeltek. Olyan gyönyörű előadás, óra lett...! Hat éve ez a báb itt van, és egyszerűen erőt ad, békét ad. Munkát ad! Ez a legfontosabb az életben.

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hogy született 1994-ben a Toldi estéje?

- Arany Jánost szolgáltuk. Debrecenben Toldi, Toldi estéje, és Pesten Buda halála, Toldi estéje és A Jóka ördöge. A Toldi estéjében elektronikus zene volt, de nagyon jó volt. Akkorra már nem volt pénz arra, hogy négy-öt zenész legyen, sajnos. Egyre romlott a világ. Amikor ezt mutattuk be, melyik csapat nyerte meg a fizikai és szellemi kitüntetést a Pécsi Bábfesztiválon? Az, aki arról játszott, hogy a Vargáné, hát, hogy kalapál félre, altestével milyen műveleteket végez. Jó előadás volt, na de itt az öreg Toldi búcsúzik az élettől. Kicsit olyan volt, hogy egy pofon. Gyerekek, hát erre nincs szükség. Dátumokkal meg lehet nézni, hogy errefelé ment a világ. Nyegle lett, pimasz lett, kiforgatunk mindent az ellenkezőjére…

„ÖRDÖGH ÖDÖN DR. [E]ljátsszuk a Toldit! Te rendezed, reform előadás lesz!  LÁSZLÓ -Örömmel! Köszönöm! Nagyszerű! ÖRDÖGH - Nos, természetesen, hogy működjön is ez a – valljuk be magunk között –, ez a XIX. századi, maradi penészrakás, korszerűtlen torzszülött, újragondoljuk a jellemek lényegének mibenlétét, a jelenetek gyökerének eredőjét, hisz ez művészi kötelességünk, alkotói feladatunk…” Giovannini Kornél: Kórszerű Színház

- Milyenek voltak a bábok?

- Mind én faragtam. Két ember, a feleségem (aki pont fél évvel ezelőtt ment el) meg én, nem loptuk az időt. És nem loptuk a bábokat, hanem csináltuk. Kőből, fából és agyagból. Ez a három nemes anyag van. Mind én faragtam talált fából. Egyetlen élő fát semmiért ki nem vágtam. Toldi és Bence egy fa volt, úgy vágtam el. Lajos király és az udvar, az szintén egy fa volt. Tehát nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindig előbb ötlet kell, aztán a pénz. Lehet, hogy az sincs, de előadás volt. Akkor már a Bábszínházban dolgoztam, volt fa a Szentendrei-sziget legvégén, vágtuk föl Sallai Virág fiával. Úgy segített nekem…! Általában gyerekek mindig jöttek segíteni. A Bábszínháznak volt egy üdülője Leányfalu határán, csodálatos volt. Mindent odahurcoltam, Regikével, a feleségemmel mentünk, aztán szóltam, hogy gyerekek, hát nincs tábortűzhöz fa? Adunk! Vittük mindig a fákat. Tehát akkor azért fából. Annak még több a magyarázata is, hiszen Miklós azt mondja, ne faragd túl a magyart. Így is lehet ezeket a hasáb fákat értelmezni. Ezeket, amikor bajvívás volt és elejtettük, volt, hogy frászt kaptak a gyerekek. De hát ha párbaj van…

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a Toldi alapállása az, hogy ő azért áll ki egy cseh, majd egy olasz vitézzel, mert gyalázzák a magyart. Nem a párbaj szenvedélye miatt.

Arany János olyan rétegeket tud, tudott és holnap is tudni fog... Kétszázegy éve született Arany János, mit tehet egy bábos? Fogja meg Arany János kezét és el ne eressze egy életen át!

„»Szeresd a magyart, de ne faragd le« – szóla,  »Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát.«”  Arany János: Toldi estéje

- És ha most kellene megcsinálni?

- Ha most kéne csinálni, akkor… Ezt mindig elölről kell, mint a főzést: ez van, az van, amaz van. Van pénzem, nincs pénzem, teszek hozzá valamit.

- Zárásképpen még csak annyit: a Toldi mintha egy trilógia lenne…

- Az iskolai könyvből hiányzik a Toldi szerelme. Olvastátok? Nem? Csodálatos. Arany János írta, és én olvastam el egyedül. Több szereplője nincs. Ha lenne időm… márpedig Hokusai szerint majd száz éves koromban tudom meghúzni azt a vonalat… Hát akkor nekem még… Még el lehetne. Óriási stábot kívánna. De a Toldi szerelméhez még lenne erőm.

     

 

Az idézetek forrása:

Arany János, Toldi=A. J., Toldi; Toldi estéje; Buda halála, jegyz. Keresztury Dezső és Keresztury Mária, Európa, Bp., 2018, 7.

Arany János, Toldi estéje= A. J., Toldi; Toldi estéje; Buda halála, jegyz. Keresztury Dezső és Keresztury Mária, Európa, Bp., 2018, 160.

Giovannini Kornél, Kórszerű Színház=G. K., A tizennyolcadik: Kórszerű Színpad, Hungarovox, 2018, 11.

 

Fotó: Doma Petra

További képek