Múltidézés - A halál előszobájában várakozva

Miglinczi Éva | 2018-12-30

Morgenstern, a polgárpukkasztó .... Veres András a Bitódalokat 2010-ben rendezte meg a Budapest Bábszínházban. Számtalan nagy sikerű darab rendezője, írója, dramaturgja volt az elmúlt években (Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi, A haza, Akárki, Tíz emelet boldogság, Órajáték, Keresztanya....), ám a Bitódalok az egyik meghatározó színházi rendezése.

Képzeljük el azt a társadalmi közeget, amiben Cristian Morgenstern írja abszurd groteszkjeit, baráti társaságának szórakoztatására. Első kötete Galgenlieder (Akasztófadalok) címmel 1905-ben jelent meg. Abban az évben, mikor Albert Einstein a speciális relativitáselmélettel forradalmasítja a fizikát, Henryk Sienkiewicz irodalmi Nobel-díjat kap a Quo vadis c. regényéért, a Pepsi Cola ismertté válik, s olyan kortársak, mint Apollinaire, Carrà, Munch, Chagall, Fallada, Thomas Mann, Picasso, Max Jakob, Cocteau, Modigliani, Alban Berg, Mahler, Magritte vívják saját forradalmukat. Lázadnak a hagyományos művészeti formák ellen, új kifejezésformákat keresnek, szellemi kíváncsiságból kötődtek mindenhez, ami új és szokatlan. Filozófiájuk, művészetfelfogásuk rendkívüli befolyással lesz a későbbi nemzedékekre.

Új jelenség volt akkoriban a munkásság megerősödése. Annak felismerése, hogy a jövő a dolgozó osztályé, mely még romlatlan, s magában hordozza a megújhodást. Nem véletlen, hogy a századelő nagy avantgardistái szinte valamennyien mozgalmárok is voltak, s gyakran csak a helyzeti energia döntötte el, hogy a kommunisztikus elképzeléseket tették magukévá vagy a fasizmusét, mint később a futurista Marinetti.

Ebben a „vén Európá”-ban él és dolgozik a tüdőbajával küszködő Morgenstern. Tízéves korában elveszti édesanyját, betegsége okán a halál árnyéka nyomasztja lelkét. Ez a haláltudat határozza meg költészetét. Lángelme volt, aki imponáló műveltségével, tehetségével olyan kortársak elismerését vívta ki, mint Richard Strauss vagy Rilke. Szellemi mestereinek Nietzsche-t és Steinert tartja. Verseit a játékosság, irónia, nyelvi mágia, a radikális újítási akarat s a kispolgári lét kegyetlen kritikája jellemzi. Polgárpukkasztó szövegei a jelenben egyre aktuálisabbá válnak, megjelenítésükre mi is lehetne szebb, mint egy bábelőadás.

Veres András rendező és Dobák Lívia dramaturg fűzte csokorba Christian Morgenstern verseit Bitódalok1 címmel, felnőtteknek szóló bábelőadássá. A különös gondolatokat ébresztő „kötél-tánc” a költő főművét állítja középpontba. A rendező mélyreható elemzése nyomán szemünk előtt kibontakozik az élet-halál mezsgyéjén imbolygó történet. Az első percek hideglelős jelenete után tör ránk az az ötletáradat, mely elsodorja a jelent, a nézők a múltba kerülnek. Abba a sehol-létbe, ami az élet vége, a halál előszobája. Akasztófa-kabaré részesei lehetünk.

Barátkozunk az enyészet, a romlottság legkülönbözőbb formáival, s harcolunk saját lidérceinkkel, mert mindnyájunkat, ha kimondatlanul is, de foglalkoztat a elmúlás gondolata. Azt hisszük, élni a legcsodálatosabb dolog, míg a halál a legrémisztőbb, amivel valaha találkozhatunk.

Temetői félhomály lengi át a színpadot, háttérben bitófához, magasleshez hasonlatos ácsolmány, előtte sivár „táncplacc”. Az előadás első másodperceiben három ember nagyságú, enyészetnek indult felakasztott bábfigura zuhan le a zsinórpadlásról. Nesztelen lengedezésük magányát a „csatornából” előmászó hasonmásaik verselése zavarja meg. Egymás szavába vágva, egymásra tromfolva skandálják Morgenstern költeményeit. Darvas Benedek játékos dallamai a harmincas évek kabaréjának hangulatát idézi. A zenekar – Dudás Zsombor- dob, Wertetics Szlobodán- tangóharmonika, Póta György- bőgő – búskomor sanzonokat, Kurt Weill songjaira emlékeztető melódiákat, kuplékat szólaltat meg változatos effektek kíséretében. Zenéjükre végtelen haláltánc kezdődik a bábok és az őket mozgató színészek között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Morgenstern-kötet nyitó soraival kezdődik az eleinte átláthatatlan zűrzavar. A kezek-lábak-fejek kavarodása szürreálisan jeleníti meg a húsz vers szövevényes történéseit. Erőszak, halál, kegyetlen szexualitás. A kibontakozó szerelmi három-hatszög az élet teljességéről, a halál végtelenjéről mesél. A megkettőzött személyiségű báb-ember alakok kusza összenövései, gondolataik egymásba kapaszkodása erősítik a morgensterni akasztófahumor kiteljesedését. A színészek és akasztott alteregójuk morbid nászából születik meg az csecsemő, aki szintén bitófára kerül, jelezve, hogy a születés egyben a halál kezdete.

Az utolsó képben a „Hintaszék az elhagyott teraszon” című vers sorainak ritmusára a bábok ismét a halál határán lengedeznek.

Magányos hintaszék vagyok

és ringok a szélben,

a szélben.

 

A terrasz hideg és vacog

s én ringok a szélben,

a szélben.

 

És ingok-bingok, s száz komor

zaj recseg a hárs sűrűjében.

Ki tudja, mi inghat még valahol

a szélben,

a szélben,

a szélben.

(Ford.: Szabó Lőrinc) 

A báb- és díszlettervező Grosschmid Erik varietészínpadának kísérteties légkörében a bábokat mozgató színészek – Teszárek Csaba, Kovács Judit, Ács Norbert – munkáját nagyfokú koncentráció jellemzi. Az elmélyült odafigyelés, legyen az fizikai vagy szellemi, iskolapélda a gondolat, az érzelmek, a lelki folyamatok árnyalt visszaadására. Számtalan akrobatikus attrakció közepette sem esnek ki a ritmikus dallamú, káprázatos nyelvi leleménnyel megírt szövegek skandálásából-énekléséből, s tökéletesen hajtják végre a pontosan kidolgozott bábanimációt.2 A bábtervező kiváló elképzelése, hogy a testrészeket mágnes tarja össze, s azok egy mozdulattal szét, illetve összerakhatók tetszőleges sorrendben, az így megszülető torzók beteges hullarevűje tovább erősíti a költői-rendezői rémálmok beteljesülését.

A megsemmisülés, világégés teóriáját előrevetítő verssorok leírásakor Morgenstern ekkor még nem tudta, hogy halálakor, 1914-ben kitör az első világháború, mely több mint 15 millió ember halálát okozta, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett, mitöbb, a német területszerzés álma is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek.

Christian Morgenstern költészete a 21. században is jelen idejű. Érzelmi töltést ad egy olyan kiváló alkotó munkáihoz, mint a cseh festő- és illusztrátor Adolf Born, aki sajátos látásmódjában örökítette meg a költő felvetéseit.3

Veres András rendezése érdekes teóriákat körvonalaz a halál kitágított pillanatáról. Karakteres véleményalkotása életről-halálról hátborzongatóan őszinte. Jó érzékkel válogatja össze munkatársait, akik követik rendezői elképzeléseinek spirituális útján, szem előtt tartva Morgenstern szavait, „Tulajdonképpen minden szép, amire szeretettel nézünk”.

Morgenstern korában az avantgárd, a szürrealizmus, dadaizmus, letrizmus, s még egy sor művészeti izmus bontogatja szárnyait Európában, valamennyi saját pápákkal és trónkövetelőkkel. Veres András személyében a hazai bábművészet legújabb trónkövetelőjét tisztelhetjük.

 

2010. március 25., Budapest Bábszínház

Fotó: Budapest Bábszínház, Koncz Zsuzsa, MANDA-OSZMI - Fejér Bálint, Puskel Zsolt

 

1 Koreográfus: Nemes Zsófia

2 A Budapest Bábszínház Bitódalok című darabja lett a XV. Pécsi Nemzetközi

Felnőttbáb Fesztivál legjobb előadása.

A legjobb rendezésért járó díjat a győztes darab rendezője, Veres András érdemelte ki.

3 Zbornaplaz aneb Adolf Born a Christian Morgenstern

 

WAITING IN DEATH’S ANTECHAMBER

 

András Veres, Director, and Lívia Dobák, Dramaturge, have gathered together Christian Morgenstern’s poems into a bouquet called Bito Songs for adult puppet theatre. This “tightrope dance” is a provocative piece, which focuses on the poet’s chief work. Following the director’s analysis, this story, wobbling on the verge of life and death, unfolds before our eyes. After the first scene, we are flooded with ideas which sweep away the present. The viewers are taken into the past – into that nowhere of existence, which is the end of life, into death’s antechamber. We could be part of a gallows comedy.

In Morgenstern’s era, avant-garde, surrealism, Dadaism, lettrism and a host of other artistic “isms” were taking flight in Europe, with all with their own priests and heirs apparent. Hungarian puppetry has found its latest heir apparent in the person of András Veres.