A Bodza utcai fiúk

Ölbei Lívia | 2019-03-20

És persze Fáber Lili, a két keréken tovasuhanó tünemény, aki a zalaegerszegi Griff Bábszínház szombathelyi vendégjátéka alkalmából a nézőtéren is megjelenik.

Lili tényleg itt van: háromévesnél nem lehet több, csupa fürt, csupa mosoly, csupa báj, csupa figyelem és mögötte, a közelében helyet foglaló anyukája halk szavára – hallod, ő is Lili! - örömmel konstatálja, hogy a színpadi kislány ugyanarra a névre hallgat, amire ő. A vasárnapi matiné mindig külön élmény. Nemcsak azt lehet ilyenkor megfigyelni, hogy a gyerekek milyen érzékenyen hangolódnak rá egy-egy előadásra, milyen pontosan szólnak közbe, milyen világos véleményük van, hanem azt is, hogy miképpen reagálnak – gyerekre, előadásra – a szülők, esetleg nagyszülők. És mert a Griff Bábszínház vendégjátéka is tartja azt a jó szokást, hogy több rétegben fogalmaz, a felnőttek sem maradnak hoppon.

Az előadás puritán (például könnyen utaztatható), egyszersmind tartalmas és jól működő látványvilágában – tervezte Grosschmid Erik - eleve van valami szeretnivaló retró: a változatos, voltaképpen állandóan mozgásban lévő játéktér mindössze három, kerekeken guruló elemből épül, mintha óriási, fából készült építőkockákkal játszana a mindvégig komolyan koncentráló három gyerek – a három színész. Berta Csongor, Fekete Ágnes és Tóth Mátyás a nyitányban úgy masírozik be a térbe, mint három konok ólomkatona: mintha ezúttal ők játszanának bábot, és nem azzal lennének elfoglalva, hogy életre keltsék a bábokat. Az majd utána következik. Ebből a három guruló elemből fölépíthető a világ, amely mintha biciklis-ugratós akadélypályára hasonlítana. Fölépíthető Bodza utcástul, gödröstül (amelynek a túloldalán Afrika napja süt), szelektív hulladékgyűjtőstül. (Milyen érdekes: az ötven éve forgatott Szerelmesfilmben, Szabó István klasszikus mozijában a két elvágyódó gyerek, Jancsi és Kata is gödröt ás, mert éppen azt tanulták, hogy hozzánk képest, a Föld túloldalán van Amerika. Akkor és ott az 56-os forradalom ad plusz jelentésárnyalatot ad az ásásnak.) És kell még egy kis kartondoboz a léghajónak – plusz sok színes luftballon.

A fülbemászó dallam valahonnan annyira ismerős. Hát, persze: Nena és a világhíres 99 Luftballons, az 1980-as évek elejéről. Hol van már az a hidegháború – nem mintha onnan tartanánk számon ezt a régi slágert, pedig eredetileg az volt: tiltakozás -, bár háborúból sajnos mindig van másik. De ez itt most a Mesebolt kuckója, márciusi vasárnap délelőtt, a nézőtéren a nagyok kíséretében főleg egészen kicsi gyerekek, a színpadon pedig két kajla, tengő-lengő kiskamasz szeretné jól eltölteni, kitölteni az időt, keres értelmes elfoglaltságot magának. Dodi (Berta Csongor) és Szálka (Tóth Mátyás) a klasszikus párosokat idézi: a kicsi és a nagy, a mokány és a sovány, az élénk és az elgondolkodó. Léghajó a Bodza utcában – a cím lírát és költészet ígér, olyan, mint egy verssor. Költészet van is, csak kicsit másképp: Dodi szinte végig rapben kommunikál, és nem fárad ki, és nem unja meg (a közönség se). Nem a történet (az nem is nagyon kimutatható, ami van, az sem túl lényeges, meg-megbiccen); szóval nem a történet marad meg az előadásból, hanem ez a lüktetés meg a nagymama óvó tekintete, meg a Postás Gyurka (vagy a Gyurkás Posta) – meg a színen biciklin átsuhanó Fáber Lili, akit érdemes színes luftballonokkal szélnek eresztett léghajóval elbűvölni. A két fiú mellett több szerepben tűnik föl Fekete Ágnes, de az is előfordul, hogy elválik egymástól (úgy passzol össze) hang és figura ebben a nagy gurulásban. Einstand nincs, tavasz van.

Griff Bábszínház, Zalaegerszeg: Léghajó a Bodza utcában

Írta: Kiss Ottó

Dramaturg: Schneider Jankó, Nagy Viktória Éva

Látvány: Grosschmid Erik

Zene: Ágoston Béla

A rendező munkatársa: B. Szolnok Ágnes

Rendező: Schneider Jankó

Játsszák: Berta Csongor, Fekete Ágnes, Tóth Mátyás

(A Griff Bábszínház vendégjátéka a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban 2019. március 17-én)

 

Fotó: Girff Bábszínház, Magyar Hajnalka

További képek