70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Nem tudom, hogy miként sikerült ezt az ünnepi eseményt erre a szerencsés napra (péntek 13.) illeszteni!? Így már kissé érthetőbb, hogy rám esett a tisztesség és most itt állhatok Önök előtt és valami szép és követhető, értelmes, de Lenkefi Konrád és családja munkássága, munka és „bábos-cinkos” társai előtti maximális jó értelemben vett alázatomat, elismerésem is felszínre hozó beszédembe kezdjek.

Elolvastam Jászay Tamás Napsugártól Napsugárig című könyvét és ezt ajánlom Önöknek is! Lenyűgözött és az általa felidézett emlékek sokszor beremegették a lelkem, könny fátyollal borították el szemeim. Bocsánat az érzelgős indításért, de úgy érzem a folytatásban, nem kerülhetem ki, igaz sajnos rövid ideig tartó, de annál meghatározóbb ismeretségemet az 1936-ban született, ötgyermekes családban felnőtt Lenkefi Konráddal, aki az 1970-es évek végétől kollégám és barátom volt a Dr. Pap István igazgató úr (A FŐNÖK) által vezérelt Luther utcai Megyei Művelődési Központban, a közismert nevén Balassiban.

Annak ellenére, hogy én akkor születtem: 1961-ben, amikor Lenkefi Konrád már rendezőként Balogh Beatrix Télapó Kisinasa, illetve Milan Pavlik Hóemberek című darabjainak ősbemutatóira készült. Nekem, mint fiatal festőművésznek fel sem tűnt a közöttünk lévő korkülönbség, hisz Konrád fiatalos, energikus, nyitott, nagy műveltségű személyiség volt. Bevallom őszintén, akkor igazán fel sem fogtam, de nagyon jól esett az az egyenrangú félként történő hozzám állás, ahogy Konrád engem, mint alkotót, gondolkodó embert elfogadott. Ne feledjük Konrád ekkor már egy világot látott, a világban elismert báb-tervező, kivitelező, rendező, nemzetközi fesztiválokon résztvevő és itthon Békéscsabán is Nemzetközi Bábfesztivált szervező művész volt. Abban az időben talán az egyetlen alkotó, akivel az úgynevezett „magas- művészettel” és annak, országos és helyi helyzetével kapcsolatos gondolataimat feszengés nélkül megoszthattam és gondolatokat cserélhettem.

Idővel a társadalomban és munkahelyünkön is jelentkező mozgások, átalakulások elsodortak egymástól bennünket. Törékenynek tűnő termete ellenére rendkívül következetes, kitartó érzékeny szívű, de erős lelkű ember volt, aki megpróbálta halálos kimenetelű betegségét is legyőzni. Sajnos nem Ő győzött. 1995-ben bekövetkezett halála idején én a Disznók Közé Nemzetközi Modern Kultúra Fesztiválommal voltam elfoglalva és a kanadai turnémra készültem.

Jászay egy idézettel kezdi a „Történetek a hetvenéves békéscsabai bábjátszásról” alcímmel bíró könyvének kenyérszövegét: „Erzsikém! Szervezz egy bábcsoportot!” Ez a felszólítás 1949-es keltezésű, akitől származik az nem más, mint Vizsnyiczai Jánosné az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szervezete) elnöke. A felszólítást, a feladatot Gellért Erzsébet kapta (Ő az Erzsikém!), aki 1949. szeptember 9- én életre hívta a Mesevilág Báb Együttest Békéscsabán, amit férjhezmeneteléig és elköltözéséig 1961. június elsejéig nagy elszántsággal, kitartással, áldozatok és ütközések felvállalásával vitt, rendezett, életben tartott. Gellért, úgy mond kinevelte utódját Lenkefi Konrád személyében, aki már fiatalon 1952-ben dolgozott Gellért Erzsike szárnyai alatt. Előbb, az 1954-ben Gurzó Péterné alapító tag javaslatára már Napsugár Báb Együttes néven működő csapat utánpótlásának számító Tücsök bábszakkörben is.

A Napsugár 1960-ban, a fővárosi és vidéki csoportok seregszemléjén az Országos Bábjátékos Találkozón bemutatott két darabbal mutatkoztak be, amelyet Gellért Erzsébet rendezett, de az akkor szokatlan színvilágú bábokat már Lenkefi Konrád tervezhette. A halványkék és lila Furfangos nyulacskáknak és a Juliska Plöm-Plöm királylánynak hatalmas sikere lett. A 26-éves Lenkefi Konrád, 1961-ben, mint már fentebb említettem rendezőként is bemutatkozhatott. Nem szeretnék a Jászay Tamás által írt kitűnő könyvének minden részletére kitérni, így egy kicsit felgyorsítom és szűröm a Napsugár események lajstromba vételét.

Egy biztos Lenkefi Konrád egy szuper tehetséggel, talentummal megáldott, össz-művész, népművelő, közösségszervező, menedzser volt. Irányítása alatt a munka mellett kulturális önfejlesztést, a sikerekkel szaporodó sűrűsödő próbákat, fellépéseket, fesztiválokat, turnékat sok nehézség, odaadás, mellet is vállaló békéscsabai amatőr bábjátékosok világhírűvé váltak, a Napasugár beírta nevét a hazai és nemzetközi bábos történetkönyvbe.

 

 

 

 

 

 

Néhány dolgot azért kiemelnék: 1962-ben (1 éves voltam!) felvették a Napsugárt az UNIMA frissen alakult magyar tagozatába. 1963 nyarán Kormos István meséje alapján, Lenkefi Konrád tervei és munkája nyomán elkészül a Napsugár első egész műsoridőt betöltő előadásnak mind a 13 kézi és botos bábuja, a negyven darabos díszlet, annak mind a 35 darab kelléke és a 15 játékos megkezdhette a próbákat. A darab címe: Vackor világot lát.

Bár a szakma, a kritika lehúzta vállalkozásukat, de szerintem Konrád itt kezdett igazán megtáltosodni. Tudom, hogy a Napsugár pályafutása alatt nem egyszer, sőt mindig, az egész család részt vett a munkában, még a báb és díszlet készítésben is, kezdetben Lenkefi Konrádné Edit, és ahogy jöttek és növögettek, a gyermekeik is. Az 1977-ben színpadra állított Mici Mackóban Lenkefi Petike volt az első Róbert Gida, akit később Róbert Gida szerepében, öccse Zolika követett. Igen Ő az a 2003-tól (Hasonló korúan, mint apukája 26-évesen) profi társulatot építő és vezető Napsugár Bábszínház igazgató, Lenkefi Zoltán.

 

 

 

 

 

 

Bár beszédemet itt is abba hagyhatnám, de mielőtt befejezném gondolataimat, engedjék meg, hogy visszazökkenjünk az időben!

Lenkefi Konrád elévülhetetlen munkásságából, a sok általa bábtervezett, kivitelezett, rendezett műve közül egyet ki kell, hogy emeljek! Kitalálták? Igen, pontosan a nagy ugrást: Lenkefi igazi zsenijét, az éveken át tartó felkészülés gyümölcsét a Bartók Béla bábszíni előadásra hangolt műve az 1966-67 re datált, többször is csiszolt, felújított Cantata profana hozta ki.

Lenkefi elmondása szerint 1964 óta gondolkodott Bartók Béla művének bábszínpadi adaptációján. 1996-ban érinti meg a szállóige valódi jelentése: „tiszta forrásból”. Egy éves tanulmányútra megy Romániába, hogy megismerje, magába szívja a pogány karácsonyi mondakör keletkezési helyének atmoszféráját, öregapó és kilenc szép szál fiának történeti „otthonát”. Terv szerint a művet 1996-ban, a II. Bábjátékos Napok fesztiválon mutatták volna be, de a Szerzői Jogvédő Hivatal letiltotta az előadást.

Egyébként ez ma sincs másként, az örökösök, vagy az örökségi jogot megvásárlók bár mikor leállíthatják, betilthatják egy kész mű nyilvánosságra kerülését! Nem beszélhetek róla sokat, de zárt körben láttam egy fantasztikus magyar filmet, ami a nagy közösség számára sajnos csak „illúzió” marad és egy remek, valamikor a békéscsabai Jókai Színházban is játszó nagyszerű színész, Gáspár Tibor alakítja az egyik főszereplőt.

Visszatérve a tiszta forráshoz. 1966-ban Konrád elérte, hogy az örökös ifj. Bartók Béla megnézze az édesapja fő művét feldolgozó adaptációt. Kérésére egymás után kétszer is előadta a Napsugár a Cantata profanát. Szabad lett az út a Bartók-Lenkefi mű előtt, az örökös hozzájárult a bemutatóhoz, amire 1967. január 14-én került sor egy kétrészes Bartók est keretében. Lenkefi és kicsi betűkkel írva: az „amatőr” békéscsabai Napsugár Báb Együttes megvalósított valamit, ami teljesen új volt a bábjátszásban, eltért az eddigi gyakorlattól egy nehéz, de gyönyörű komolyzenei művet tett láthatóvá a hálás szakmai és civil nézőközönség számára. A bábok és a díszletek, a koreográfia, a játék nem illusztrálták a szöveg nélküli előadás zenéjét, hanem életre keltették. Sorolhatnám még a kiváló rendezéseket, sikereket, de nem szeretném elvenni az idejüket a kiállítás megtekintésétől.

 

 

 

 

 

 

Konrád 1995. április 25-én belépet a fény kapuján, a hátrahagyott örökség, a Napsugár fénye szerencsénkre nem hunyt ki, csak halványodott egy időre. A nehéz időkben az együttest az özvegy Lenkefi Konrádné Edit és Balogh Zsuzsanna fogta össze. 1996-ban a még amatőr státuszú társulat vezetését, szakmai irányítást Czipott Gábor, a kecskeméti Ciróka Bábszínház bábszínész-rendezője vette át. 1999 őszétől Nemes Nagy Éva fogta tartotta egyben a csapatot. Az ezredfordulón a legfiatalabb fiú Lenkefi Zoltán elkészíti a Herczeg Nóra által színre vitt „A kékszakállú herceg vára” című darab bábu és díszletterveit, az egyetemi vizsgamunkáját. Nem kell mondanom a bartóki „tiszta forrás” ismét jó mederbe talált.

És akkor Dr. Pap István (nekünk a FŐNÖK) hívószavára, győzködésére 2003 őszén a 26 évesen (Apukája is ilyen idős volt, amikor átvette az együttes irányítását!) Lenkefi Zoltán beadta derekát, feleségével az erdélyi származású, született Deák Dalma Rékával, vagyis Lenkefi Dalma Rékával haza, Békéscsabára költöztek és Zoli magához vette a Napsugár kormányát. A Lenkefi család, elsősorban Edit, Zoli és Réka, valamint a társulat kitartásának köszönhetően, minden nehézség és inkorrektség ellenére a Napsugár fénye újra ragyog! A társulat 2005. január egytől az ország tizenharmadik hivatásos bábszínházává válhatott!

A neve: Napsugár Bábszínház.

Kedves Jelenlévők! Azért az elgondolkodtató, hogy az ország egyik legnagyobb múltú bábszínházi társulatának, a Napsugárnak még mindig nincs igazi otthona! Igaz helye: a Napsugár Bábszínház épületének, már van, a leégett István Malom tövében. Bízom benne, hogy következő beszédemet már ebbe az átgondolt, komplex kultúrintézményben mondhatom el Önöknek!

Úgy érzem, személyenként kell megszólítanom a társulat tagjait, hogy megköszönjük eddigi kultúra teremtő munkájukat és további kitartást és halmozott sikereket kívánjunk számukra!

Bajusz Gergely, Balázs Csongor, Biró Gyula, Csortán Zsóka - alapító tag, Czumbil Emőke, Czumbil Örs Gyarmati Éva, Lenkefi Dalma Réka - alapító tag, Lenkefi Zoltán - alapító tag, Lovas Gábor, Nagy Ildikó, Patkás János, Polgár Zoltán, Rákóczi Antal, Savolt-Klemm Szilvia, Soós Emőke - alapító tag, Szabó József, Szantnerné Botyánszki Juli, Varga Anna, Gazsó Zoltán, Nemes Gábor, Zsótér Csaba.

Elhangzott Békéscsabán, az Andrássy út 3. szám alatt, az Ibsen Ház belső udvarán, a: 70 éves a bábjátszás Békéscsabán című kiállítás megnyitóján.

Fotó: M.É. , CSKK

További képek