Madarak voltunk a Meseboltban

A Madarak voltunk anno az éppen megújult társulat első, igazán átütő sikere volt: a kecskeméti fesztivál közönsége állva tapsolt – emlékszik Kovács Géza igazgató, az előadás rendezője a szerdai sajtóreggelin. A szombathelyi bábszínházat szakmai mércével azóta is folyamatosan magasan jegyzik.

A Meseboltban hagyomány, hogy egy-egy előadást felújítanak, ha eljön az ideje. A Madarak voltunk fölragyogtatásának ideje most jött el: a tervező Boráros Szilárd világa és Lázár Zsigmond zenéje nem változott, a történet kontúrjai azonban igen – mondja Kovács Géza, aki egyszer régen Bódvalenkén, a zempléni freskófaluban – ahol különös feszültség teremtődött a mélyszegénység reménytelensége és a házfalakat díszítő képek között –, egy faluvégi ház falán látta meg azt a képet és hozzá azt a verset – „Valaha madarak voltunk…” –, amelyből aztán a szerző Galuska Pál László és a dramaturg Khaled-Abdo Szaida közreműködésével a szövegkönyv és az előadás kivirágzott.

Az emberéletet végigkísérő, a cigány eredetlegendán túlmutató, univerzális történet alapkérdése a menni vagy maradni dilemmája a „hol a boldogság” és „hol a boldogulás” jegyében. A szimbolikus és valóságos hét év elmúltával a megint megújult társulatban a két főszerepet Lukács Gábor és Varga Bori játssza. De vannak régi és visszatérő játékosok is: új szerepben.
Aki teheti, menjen el vasárnap a Meseboltba!