Barabás Zsófi - Flow

Art Limes | 2015-08-20

Barabás Zsófi 2015-ös önálló kiállítása a festőművész legújabb sorozatát mutatja be. A nagyméretű vásznakon organikus és geometrikus formák vetélkedése zajlik, de mielőtt még azt hinnénk, az organikusnak természetes, a geometrikusnak pedig tervezett az alakulása, meg kell, jegyezzük, hogy az organikus formák (melyek a képeken folyamszerűen áramolnak), ha lehet, még fegyelmezettebb munka eredményei, mint az egyenesek által határolt színes szalagok, melyek keresztülszelik a vásznakat.


Barabás Zsófi - Flow című kiállításának megnyitójára  2015. szeptember 08-án, 20 órakor kerül sor

Helyszín: az A38 kiállítóterme

A kiállítást Térey János, író, urbanista nyitja meg, a megnyitón morningdeer és os! zenélnek

Megtekinthető:  2015.szeptember 9- 24. között

A kiállítás-látogatás előtt egyeztessen a következő telefonszámon:+36 1 464 39 40

Cím: A38 Hajó, Petőfi híd budai hídfő
További információ: Horváth Judit (hjudit@a38.hu)


A japán tájképfestők munkáit idéző tudatos fegyelmezettséggel áramoltatott kvázi tájak erőteljesebben hangsúlyozzák az ész uralmát az ösztönvilág felett, mint a mesterséges egyenesek, ahol a szín sokkal érzékelhetőbben jeleníti meg az érzékiséget, mint a természeti jelenségekre utaló formák. Kvázi táj ez, mert az élet szervessége, nem irányítható fejlődése helyett épp az öszönvilág tudat általi megfegyelmezése után kerülhet csak a vászonra. (Nem véletlen a japán rokonság, hisz Barabás több szálon is kapcsolódik a szigetországhoz: 2009-ben a Tokyo University of the Arts hallgatója volt, majd 2014-ben Fujiyoshidában, 2015-ben pedig Tokióban állított ki.)
A többnyire akrillal festett aprólékos – már-már meditatív -- munkával formába szabott ösztönök szorongató világát a geometrikus szalagok színválasztásának leplezetlen élvezete kompenzálja. Így találja meg minden kép a maga egyensúlyát.
Ennek a környezetnek a megjelenítése izgalmas játék annak függvényében hol is helyezkedhetünk el mi, a szemlélők a látottakhoz képest. Vannak nagyméretű vásznak, ahol a strukturált színes felületek a távolban jelennek csak meg horizontális elrendezésben, más képeken inkább az indusztriális formavilág, a hatalmas egész képet kitöltő szögletes elemek dominálnak, melyek az épített környezet közvetlen közelségét imitálják.