Kiss Dániel szobrászművész ATLANTISZ című kiállítása

Az Atlantisz szó hallatán olyan képzettársítások indulhatnak el bárkiben, melyek rögtön képzeletbeli utazásra késztetnek bennünket.

Ebben az esetben elsősorban nem is a civilizáció bölcséjeként idealizált Atlantiszt, mint földrajzi helyet kell érteni - bár a tárlat kapcsán is fontos szerephez jut az emberiség különböző civilizácóinak egymásra gyakorolt hatása, jelentésréteginek átörökítése, formálódása -, hanem sokkal inkább egy benső, látszaton túli magot, melyhez kapcsolódni törekszünk. Újplatonista értelmezésben a lélek az Isteni Értelem ideái szerint alakít egyedi tárgyakat az anyagban, és Arisztotelész is a Lélek és az Anyag egyesülésének tekintette a Formát. 

Legbensőbb lélekrétegeink, ősképeink lenyomataiként formálódtak a kiállítás szobrai is, melyek közvetítőként képeznek hidat letűnt kultúrkörök és jelenünk hanyatlófélben lévő civilizációja között: „Minden igazi civilizáció eredeténél egy isteni faktum áll (minden nagy civilizáció azon a mythoson alapul, hogy istenek hozták létre): semmi emberi, vagy természeti faktor visszadni ezt nem tudja…Mindenütt megjelenik az individualizmus, a káosz, az anarchia, humanizmus hybrise*,  a minden tartományban végbemenő elkorcsosulás…Az antikvitás előtti időktől ezt az ”evolúciót” állapíthatjuk meg. Látni fogjuk: az isteni királyság távoli mítoszától kasztról kasztra süllyedünk le, mígnem elérkezünk a mai civilizáció arcnélküli formáihoz, ahol a puszta démosz és a tömegek világának démonizmusa mechanizált struktúrákban gyorsan és rémisztően kel új életre.” Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen (86.o.)

*A „hybris” az a görög fogalom, amely a bűnhöz a legközelebb áll. Legjellemzőbb előfordulása: telhetetlen vágy a hatalomra, mely az embereknek és a nemzeteknek fejét zabolátlan öndicsőítésbe dönti, mintha démonoktól megszállottak lennének. Ez a vak szenvedély hasonlóképp elnyomja a személyes szabadságot, mint ahogy a nyilvános törvények; áldozatát őrült, pusztító önbizalomra csábítja, méltó fellázadás érzetét kelti az istenek és embertársaikkal szemben. Az alapvető baja a „hybris”-nek, hogy az ember elfelejti, hogy ő Istennek teremtménye. A „hybris” bűne, hogy engedi az embernek az emberiességét elfelejteni és magát Istennel egyenlővé teszi.

Kiss Dániel: Atlantisz

Megnyitó: 2024.10. 02., szerda, 19:00 óra

A kiállítást megnyitja: Fazakas Réka, a Műcsarnok kurátora

Helyszín: Faur Zsófi Galéria, 1114 Budapest, Bartók Béla út 25.

A kiállítás megtekinthető 2024. október 2-től október 25-ig minden hétköznap 12-18 óra között a galériában.