A PURITÁN KONSTRUKCIÓK MESTERE- Dargay Lajos szobrászata

E rövid eszmefuttatással csupán futó bepillantást adhatunk egy fontos, újító szellemiséggel éltetett életműbe: Dargay Lajos szobrászművész a múlt század hatvanas éveinek közepén jelentkezett első munkáival és a 2018 telén bekövetkezett haláláig elhivatottan dolgozott, vagyis mintegy hat évtizedet felölelő a munkássága.

Az összefoglaló érvénnyel fogalmazó kézikönyvek alkotóútjáról, művészi tevékenységéről értekezve megállapítják, hogy a XX. századi magyar művészek nyomát követve 1967-ben Párizsba utazott, ahol Schöffer Miklós műtermében a mester tanítványaként, később munkatársaként tevékenykedett, majd a hetvenes évek első felében a dél-franciaországi les Arcs-ban és Párizsban működött. Hazatérve néhány éves egri tanárkodás után 1983-ban Kalocsára költözött, ahol a Schöffer Múzeum igazgatójaként dolgozott, szervezte a modern művészeti szemináriumokat. Kezdetben hagyományos szobrokat alkotott, portrékat mintázott, majd a magyarországi kinetikus-kibernetikus művészet egyik megalapozójává vált. Műveit szakmai-műszaki alaposság, pontos kivitelezés jellemzi. A mozgásra, a fényre és a tiszta konstrukcióra épülő kompozícióinak legfontosabb jellemzője a megszerkesztett rend és a művek virtuális terének kiterjesztése. Szobrászi tevékenysége mellett grafikai műveket is alkotott.

                                                                                                                                                               Dargay Lajos szobrászművész Veronika (1966) szobrával

Nos, e pályakép, s a művek vázlatos jellemzése nyomán számos tényezőről részletesen is meg kellene emlékeznünk. Így elsősorban arról, hogy nem volt véletlen Dargay Lajos franciaországi utazása: a hatvanas években Magyarországon meglehetősen elszigetelt, sok esetben támadott, elhallgattatott helyzetben volt a modern, a progresszív művészet, s ez különösen a szobrászatot sújtotta: sem a művek megszületésének feltételei, sem bemutatásának lehetőségei nem voltak adottak. A művészeti kommunikáció is akadozott, a nonfiguratív művészet eleve gyanúsnak és elfogadhatatlannak ítéltetett, a realista hagyomány és az erre hivatkozó művészetpolitika, amely támogatott, tűrt és tiltott, mintegy gúzsba kötötte az alkotói inspirációkat és a művészeti szabadságjogokat. Holott ekkor Európa nyugati felének művészete az újraéledő avantgárd szellemiség lázában égve megszállottan kutatott és kísérletezett, ágazatokat újított meg, műfajokat és műformákat, új kifejezési lehetőségeket keresett és talált. A szobrászatban új anyagokat és eszközöket alkalmazott, és

 

 

 

 

 

 

Szt. János Székesegyház, Egri vár fényrekonstrukciós terve, 2004 M= 1:100

olyan új dimenziókat vont be a művészeti kommunikációba, mint a fény, a hang, a mozgás – és mindezek által az idő, a történés is a művek lényegi alkotóelemévé vált. Ennek a néhány művész törekvése, köztük az életművét szintén Magyarország határain túl kiteljesítő Moholy-Nagy László tevékenysége nyomán és a Schöffer Miklós életműve hatókörében megizmosodó, kinetikus művészetnek nevezett áramlatnak lett egyik meglehetősen magányos mestere Dargay Lajos, akinek munkásságáról Németh Lajos művészettörténész professzor még a rendszerváltás előtt állapította meg: „Nehéz szavakkal jellemezni Dargay művészetét, hiszen a kinetikus műveknél még oly fogódzók sem állnak az ismertető rendelkezésére, mint egy más műfajú modern kép vagy szobor esetében. A művészettörténet-tudomány korábbi kategóriái alkalmatlanok mindenfajta leírásra vagy értelmezésre, hiszen e műveket a technika, a kibernetikai logika élteti és a kifejezés legfőbb tényezője a szavakkal úgyszólván tolmácsolhatatlan mozgás és fényeffektus. Dargay vállalja, hogy a kinetikus és kibernetikus művészet a konstruktivizmus szülötte, művei puritán konstrukciók. A technikai fegyelem megköveteli a rendet, a szabályt. Ám nézzük, hogy mennyi poézis rejlik a kezes gépekben és a tiszta kép-konstrukciókban, fénymodulátorokban vagy például a monumentális méretű levegő-szoborban!”/1.

Műteremrészlet, 2006

Sajnos a mozgó, a teret mozgásukkal átható, és a különböző fényjelenségeket fókuszáló munkák a művész halála után csak nagy-nagy nehézségek leküzdése árán kelthetők életre, mint ahogy csak emlékeinkben élhet már az a Kibernetikus fénytorony című Dargay-munka is, amelyet 1978-ban állítottak fel Eger városában, és amely aztán fokozatosan az enyészeté lett. A művészi koncepciót csorbítatlanul reprezentáló, eredeti, változatlan szépségüket sugárzó alkotások a hagyományos terminológiával talán kisplasztikának nevezhető kompozíciók és domborművek, illetve az orosz konstruktivisták nyomán kontrareliefnek nevezhető munkák, s ugyanígy a tradicionális és a formabontó grafikai művek, amelyek körében talán azok a Térgrafikák a leginkább figyelemre méltóak, amelyek a grafikai síkművészetet térbelivé avatják az átlátszó fólia, illetve a rétegezettség nóvumával. A nyolcvanas- és kilencvenes években, és az ezredforduló után készült alkotások köréből kiemelkedő jelentőségűnek azt a három elemből álló, Levelek Kassáknak című, 1983-ban megkezdett és 2006-ban lezárt művet ítélhetjük, amely a magyar avantgárd mozgalmak magyarországi vezéralakja előtti tiszteletadás tárgyiasítása: tiszta krómacél, fényreflexekben villódzó, finomságokban és érzékenységekben játszó térgeometria-költészet. A tiszta kompozícióra, az áttekinthető rendre, az alapformákra redukált rendszerekre, az elvonatkoztatott motívumokra alapozott, konstruktív szellemű munkák elméleti esszenciájaként idézhetjük fel két, Dargay Lajos által megfogalmazott tétel szövegét is. Az egyik megállapítás azt mondja ki, hogy „Úgy hiszem, a jövő művészete tudományos meggyőződésünk formává válása lesz.”, s ezzel a szobrász abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a művészeti alkotás hallatlan tudatos, koncepciózus tevékenység, amelynek lényegi eleme a tudományos-technikai megalapozottság. Mindez nemcsak a formai, hanem a szellemi síkokon és terekben is fontos kritérium, és természetesen nemcsak a jelenre, hanem a korábbi korszakok művészetére is érvényes: gondoljunk csak a reneszánsz alkotóira és alkotásaira. A másik alkotói koncepció szerint „A művész fogalmakra redukál, vagy fogalmakat alkot és formát teremt hozzá.”, amely a mese, a narratíva elvetésének, a lényeg megragadása követelményének művészeti tanúsítványa, és annak kifejezése, hogy az érzéki és leleményes formateremtés elengedhetetlen feltétele a szuggesztív hatóerőket összpontosító művészi mondandó tolmácsolásának.

A műveket összevetve eme alkotói szándékokkal tökéletes összhang regisztrálható: idea és mű, koncepció és szobor, illetve rajz tökéletesen megfelel egymásnak, kölcsönösen szabatos válaszokat összegeznek a kérdésfelvetésekre, és a válaszok újabb, autentikus kérdéseket indukálnak. Egyre kaotikusabb világunkban egyre nagyobb szükségünk lehet erre a tiszta, művészi hangra, ezekre a művészi kijelentésekre, ezekre a kor jelenségeit oly pontosan körvonalazó tanulságokra, összegzésekre: mert a világ történései egyre jobban aktualizálják és dinamizálják Dargay Lajos az idő múlásával sem avuló művészeti látleleteit. Több mint harminc évvel ezelőtt, az érzékeny esszéista Sík Csaba személyes hangú eszmefuttatásával dokumentálta Dargay művészetének oly hiteles és lényegi voltát: „Dargay munkái minden irodalmiságot mellőzve, tisztán, sőt vegytisztán festői elemekkel a megtestesülő rend, a példázatként értelmezhető harmónia szimbólumai, mintaképei annak, amilyenek lehetnénk, amilyen lehetne a világ, ha testvéri viszonyban lenne velünk. Nem drámák, hanem egy hatalmas dráma optimista megoldásai: szeretném hinni – minden ellened szóló tapasztalatok ellenére – kedves Lajos, hogy végül Neked lesz igazad. Addig is köszönöm, hogy elhitetted velem, itt, most és mindig, hogy a jónak, tisztának, függetlennek, szabadnak van esélye a győzelemre.”/2.                                                                         Jacqueline, 1966

Mit is mondhatnánk: bár igencsak vesztésre állunk, továbbra is abban reménykedünk, hogy a Dargay-művek által megtestesített-megjelenített jó, tiszta, független és szabad gondolat, a jóra, tisztára, függetlenre és szabadra törő indíttatás nyeri meg ezt a reménytelennek tűnő játszmát.

 

Jegyzetek:

/1. Németh Lajos: Dargay Lajos szobrászművész kiállításának megnyitása. Kecskemét,

1989. Kecskeméti Képtár. (Kézirat)

/2. Sík Csaba: Bevezető. Dargay Lajos szobrászművész. 1989. (Katalógus)

Főkép: Műteremrészlet/ 2006

Galéria: Velencei emlékek/1992, Térgrafika/ 1980, Műteremrészlet/ 2006

További képek