Antitézis a határon

Art Limes | 2021-08-05

A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület (FEMSZE) által első alkalommal életre hívott képzőművészeti seregszemle célja és startvonala szétválaszthatatlanul egybevág. Ez a paradoxonnak tűnő kijelentés akkor nyer logikai értelmet, ha a kezdeményező és az esemény között fennálló okozati különbséget az idővonal egy kimerevített pontjából szemléljük.

A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület kulturális identitásának meghatározásához az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálé formálisan járul hozzá, ahogy a definíció és a példa értelmezik egyidőben a jelenséget. A lokális határok által képzett fizikai elkülönülés egyetlen lehetséges antitézise a metafizikai integráció, amit a kultúra hivatott betölteni. A magyarság területi széttagolódásának geopolitikai különbözőségét a művészet határtalan egyetemessége oldja fel, amely egy magasabb minőségű értékközösségben egyesíti a részeket. A FEMSZE égisze alatt egyesült felvidéki művészek csoportja az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálé megrendezésével reflektál a külhoni és az anyaországi magyarság kulturális identitásának egyenértékűségére. A biennálé rajtja a ki vagyok? kérdést foglalja magába, míg a kiállítás célja a mit csinálok? kérdést feltételezi. A rajt és cél egybeesésének metaforikus megjelenítésében a klasszikus mechanikához fordulunk a jelenség illusztrálásakor. A kerékpár kerekének kerületén kiválasztott pont a tengely körüli körmozgását követően ugyanabba a helyzetbe kerül, mégis elmozdult a pálya egy kiválasztott szakaszán. Az útszakasz kezdőpontja és végpontja önmagával azonos, ugyanakkor megtörtént az elmozdulás. Az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálé alapgondolata az elmozdulás, ami konkrét jelentésében és átvitt értelemben is tükrözi a FEMSZE művészeti és önazonossági törekvéseit. A Kárpát-medencei magyarság sorsfordulásának szimbolikus pályaíve a vonatkoztatási rendszer függvényében egyfelől elmozdulást mutat az időben, másrészről egyszersmind változatlan állapotban képes megőrizni az egységet a térben.

A kiállításon közel 70 képző- és iparművész képviseli Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Délvidék, a cseh diaszpóra és az anyaország magyarságát. Mindazonáltal személyes ismeretség nélkül a nézők számára megkülönböztethetetlen az alkotók földrajzi kötődése, mert mindannyian egy progresszív vizuális nyelven kommunikálnak, amelynek szemmel látható eszközkészlete az univerzális emberi értelemkeresés fogalomrendszerében nyeri el formáját. Az alkotások műfaji sokszínűsége és stíluspluralitása jellemzi a biennálék karakterét az alkotóművészet seregszemléin, ezért az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálé sem reprezentál homogén művészettörténeti kategóriákat, hanem a tematikából fakadó variabilitás teszi élményközpontúvá a befogadók számára a látványvilágot.

A biennálé felhívására érkezett pályaművek koncepcióját elsősorban a dinamika tárgyköre határozza meg. A mozgás tárgyiasult megjelenítésének figuratív ábrázolása a kerékpár motívumához kapcsolódik, ugyanakkor az energia anyagtalan megnyilvánulása absztrakt kompozíciókban ölt formát. A szobrok és plasztikák jelentős számban a fogalmi művészet értelmezési tartományában keresnek választ a szellemi tartalom lehetséges fizikai reprezentációjára. Asszamblázsok és ready-made tárgyak kérdőjelezik meg a művészet konkrét határvonalakkal körülírható területét, amelyek a mechanikus helyváltoztatáson túl a mentális elmozdulás széles interpretációit állítják hadrendbe az értelmezés síkján. Jelentős számú szilikátalapú plasztika mellett a hagyományos szobrászati eljárásokkal készült alkotás is a műfaj sajátosságát jelentő statikus modellálás újragondolásával kísérletezik, aminek eredő észlelési forrása az anyag és egyensúly harmóniájának megteremtése. A festményeket és grafikákat determináló kétdimenziós megjelenítésben megvalósuló ábrázolás önmagában is állásfoglalás a művészek részéről az elmozdulás korlátokba ütköző önellentmondásáról. Ugyanis a háromdimenziós művészet alaptörvénye a körüljárhatóság, a síkművészet alkotmánya a nézőpont. Az újrealizmustól kezdve az absztrakt expresszionizmuson át megannyi ábrázolási formában tolmácsolják az alkotók a mozgás fizikai jelenségének kiterjesztését a mozgás metafizikai síkjára. Az esztétikai értékítélet helyett több esetben a konceptuális hatóerő marad az egyetlen igazodási pont a minőség feltérképezésében, ezért a látvány és jelentés kettősségében a befogadón múlik a művészi azonosításra vonatkozó kijelentés kibontakoztatása. A kör mindent átható jelképrendszerének komplexitása és a vonal megkülönböztetésre szolgáló egyszerűsége nemcsak egy műalkotáson belül teremt dinamikus egyensúlyt, hanem a kiállításon egymás mellé felsorakoztatott tárgyak dialógusához is szervesen hozzájárul.

A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület a Kárpát-medencei művészeti közeg releváns intézménye a kortárs alkotóművészeti törekvéseknek, amit nyomatékosít az a szervezőkészség, hogy egy világjárvány időszaka alatt is életre hívtak a szervezők egy sikeres képzőművészeti biennálét.

További képek