A MAGYAR BÉLYEG LÍRIKUSA

Wehner Tibor | 2022-06-07

Emlékezés Vertel József grafikusművészre születésének 100. évfordulóján

A napjainkban felnövő nemzedékeknek valószínűleg már értelmező szótárt kell alkalmazniuk a postai kézbesítésű levél, a postabélyeggel bérmentesített küldemény fogalmi magyarázatához: amiként a papíralapú levelezésre, manapság már a postai küldemény díjának lerovását dokumentáló bélyegre is lassan már a múlt rekvizitumaként kell hivatkoznunk. A bélyeg fogalmi meghatározása szerint: postai küldemények bérmentesítésére való, a rajta feltüntetett pénzértéket képviselő jegy. Általában négyszögletű, rajzzal díszített, ragasztós hátú, többnyire fogazott szélű kis papírdarab, amelyet bizonyos díjak, illetékek, járulékok lerovására, megfizetésének igazolására alkalmaztak, s amelynek első példánya 1840. május 6-án került forgalomba Nagy-Britanniában. Az első, még tervben maradt magyar bélyeget Than Mór festőművész 1848-ban tervezte, de valójában az első, a Habsburgok kétfejű sasát megjelenítő hivatalos bélyeg 1850. július 1-én jelent meg hazánkban. Az első magyar postabélyeg sorozat a Kiegyezés évében, 1867-ben készült el Bécsben, hogy aztán mintegy százharminc éves, már valóban magyarországi, magyar honban kiadott és kinyomtatott példányokból épülő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bélyeg-virágkor következzen. A bélyegtervezés és bélyegkiadás jelenkori válság-korát a száz éve született Vertel József bélyegtervező grafikusművész szerencsére – mert valószínűleg nem tudta volna feldolgozni ezt a súlyos konfliktust – már nem érhette meg: 1993-ban költözött el égi műtermébe, amikor az automatizálás és gépesítés, a technológiai újítások még gyerekcipőben jártak. A borítékra ragasztott színes és képes üzenetet közvetítő, művészi alkotásként megtervezett bélyeg helyett kezdetben nyomtatott jelek és emblémák kerültek a borítékokra, de ezután az ezredforduló éveiben az internet, a számítógépes és telefonos kommunikáció már a kézzelfogható levelet is a múlt meghaladott emlékévé avatta. Ezzel nemcsak a korábban kézzelfogható dokumentumok gyanánt fennmaradó levelezéseknek, hanem az ezt szolgáló alkalmazott művészeti ágazatnak, a bélyegtervezésnek is lassan véglegesen búcsút kell intenünk. Ám a történet nem törölhető ki: van itt egy XX. századot átfogó művészeti múlt, vannak itt bélyegtervezői, alkalmazott grafikusi életművek, amelyek kultúránk, művészettörténetünk szerves és értékes alkotóelemei, s amelyek sorában Vertel József életműve az egyik legragyogóbb fejezetként vonult be grafikai művészetünk e terrénumának történetébe.

A száz éve, 1922-ben itt, Dömösön született Vertel József 1937 és 1941 között a budapesti Iparrajziskolában, majd 1941 és 1943 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, amelyek során olyan kiváló mesterek voltak tanárai, mint Aba-Novák Vilmos és Konecsni György, de pedagógiai módszereivel és nézeteivel nagy hatással volt rá Fáy Aladár is. Tanulmányait lezárva a budapesti Szépműves Líceumban díszítőfestést tanított, majd az 1950 és 1970 közötti két évtizedben a Pénzjegynyomda tervezőjeként több száz bélyegblokkot és bélyeget tervezett és metszett a Magyar Posta megrendelésére. Haláláig megtartotta szoros kapcsolatát szülőhelyével, a Duna-menti tájjal, Komárom megyével: az Esztergomi Művészek Céhe alapító tagja volt.

Egy nyilvános pályázati kiírás fordította Vertel József érdeklődését a bélyegek felé: a Magyar Posta által kiírt 1949-es Lánchíd-bélyegpályázat, amelyet tervével megnyert. A későbbiekben a Duna, a Dunakanyar vissza-visszatérő, központi jelentőségű motívummá vált bélyegtervein és bélyegein. Vertel József elsősorban a rézmetszéshez vonzódott, s ezt a precizitást igénylő sokszorosító technikát alkalmazta kezdetben a bélyegek tervezésénél is, és csak később, a nyomdatechnikai lehetőségek kibővülésével, a színek alkalmazási lehetőségeinek megnyílása után tért át a temperával festett tervek elkészítésére. Bélyegeinek talán legfontosabb szakmai erénye a valósághűség, a rajzi pontosság, az optimális színválasztás és az áttekinthetőség. Különleges érzéke volt a lényeg megragadására, a parányi méretek között a legfontosabb jegyek megjelenítésére. „A miniatúrák modern mestere, Vertel József épp úgy egy világot sűrít ezekbe az apró grafikákba, mint egykor a szerzetesek.” – írta művészetéről Rédey Pál. Vertel József a bélyegtervezés mellett a grafika más ágazataiban is aktívan tevékenykedett: készített ex libris-eket, emléklapokat, de akvarellképei is ismertek. A budapesti letelepedése után Dömös, ez a festői szépségű alkotótér haláláig állandó, munkára inspiráló közeg maradt számára.

Életrajzára pillantva regisztrálhatjuk, hogy alkalmazott grafikai terveivel számos díjat nyert el 1952 és az 1993-ban bekövetkezett halálával lezáruló negyven éves aktív alkotószakasz periódusában, amelyek közül kiemelkednek a sportbélyeg-terveiért kapott hazai és nemzetközi elismerések, valamint a hatvanas és hetvenes években többször is elnyert ENSZ-bélyegpályázat-díjak. Bélyegeit nyolc alkalommal Az év bélyege elismeréssel jutalmazták. Műveit, bélyegeit és bélyegterveit, kisgrafikáit, emléklapjait a hetvenes, a nyolcvanas évtizedben és a kilencvenes évek elején több önálló tárlaton is közönség elé tárta vidéki városokban és Budapesten – talán az egyik legfontosabb bemutatója az 1992-ben a budapesti Bélyegmúzeumban rendezett volt –, amely sorozatot halála után több emlékkiállítás is követett. Művei, a több ezres példányban kinyomtatott bélyegtervei megszámlálhatatlan gyűjteményben féltve őrzött művekként maradtak fenn: hallatlan igényesen megtervezett és kivitelezett művészeti dokumentumaiként egy már letűnt, XX. századi korszaknak. A postabélyeg jóllehet már-már a múlt emléke, de azért a Magyar Posta szerencsére nem feledkezett meg bélyegeinek egyik legkitűnőbb megalkotójáról: kétcímletű alkalmi bélyegsorozatot és sorszámozott feláras bélyegblokkot bocsátott ki, köszöntve a 95. Bélyegnapot, s köszöntve Vertel József grafikusművész 100. születésnapját, kinyilvánítván: a magyar bélyeg lírikusának is nevezett művész életművén keresztül elénk tárulnak a magyar bélyegkiadás évtizedei. A bélyeg és a magyar bélyeg az ország arca – vallotta a művész. A leghíresebb és az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar bélyegtervezők egyike volt: 1950 és 1992 között közel félezer hazai bélyeg terveit készítette el és mintegy kétszáz bélyeget tervezett más államok (Libanon, Líbia, Algéria, Mongólia), valamint az ENSZ részére.

Egy halála előtt néhány évvel lejegyzett beszélgetésben vallotta meg Vertel József: „Dömösi voltam és vagyok, Dömösön érzem magam igazán otthon. .. Sokfelé jártam, de Dömöst a legszebb vidékek közé sorolom. Mint egy fantasztikus méretű székesegyház, olyan ez a hely, a környékbeli hegycsúcsokkal, amelyek mint pillérek tartják a boltozatot és a csillagos eget.” E hegycsúcsok által tartott boltozat és csillagos ég alatt, e felmagasodó képzeletbeli székesegyház boltívei között egy nagy ívű, szervesen a XX. század történelmébe és valóságába ágyazódó grafikusi életmű épült fel, amelynek az egykor a világot behálózó postai utakon a különös szépségeket csillogtató bélyegek voltak hűséges és hiteles, lebilincselő követei.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Elhangzott 2022. június 3-án Dömösön, a Vertel József grafikusművész születésének 100. születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen.)

                                                                                        

További képek