ÜZENET – SZÉPSÉGRŐL ÉS ÖRÖKKÉVALÓRÓL

A Pro Arte Danubii és a Duna Mente Művészetéért Polgári Társulás szervezésében nyílt meg a Prágában élő és alkotó, pozsonyi születésű Lőrincz Zsuzsa grafikus, szobrásznűvész Üzenet című kiállítása a komáromi Limes Galériában.

A közel hatvan lenyűgöző alkotást felvonultató tárlatot Farkas Veronika művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitotta meg. Méltatásában elmondta, hogy az életmű-kiállítást eredetileg az alkotó 65. születésnapjára szerették volna létrehozni, de a pandémia közbeszólt. Majd kiemelte, hogy Lőrincz Zsuzsa azon kevesek közé tartozik, akiknek fiatalkori alkotásaik ugyanolyan erővel árulkodnak tehetségükről, mint későbbi kiforrottabb munkáik. „Nem fel és alá rendelődnek a különböző életkorban készült alkotások, hanem mellé. A változó látásmódok és a különböző technikák remekül kiegészítik egymás.” 

A technikák egyike, melyről a művészettörténész beszélt, a drót-szobrászat. De hogyan és mikor ragadta magával a háromdimenziós formában rejlő kifejezésmód lehetősége? – tettük fel a kérdést Prágai Képzőművészeti Akadémia grafika szakán diplomázott alkotónak.

„Egy olyan családban nőttem fel, ahol a művészetek iránt nemcsak mindenki nyitott, de alkotóember is volt.  Nem terelgettek minket testvéreimmel (Lőrincz János fotográfus és Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész) szüleink művészi pályára, hanem hagyták és támogatták kibontakozni a tehetségünket. A főiskolán Ladislav Čepelák műtermébe kerültem, akinek szakmailag és emberileg is nagyon sokat köszönhetek, így annak ellenére, hogy a szobrászat már akkor megfogot, és bejártam a szobrászműterembe modellezni, meg sem fordult a fejemben az átlépés gondolata. A samottal (tűzálló agyag) – amivel a mai napig örömmel dolgozom – a kladnói acélgyárban, amellyel szerződésben állt a főiskolánk, találkoztam először.  A munkáinkat itt ki is égették. A fém, a papír, a fa és a többi anyag később jött. A kombinált technikák a nagy kedvenceim” – árulta el Lőrincz Zsuzsa. 

A rendkívüli érzelemgazdagságról árulkodó műveket – tudhattuk meg az alkotótól –, ismerve az egykori Katonatemplom impozáns belső terét, hiszen már korábban is megcsodálhatták itt műveit a képzőművészet iránt érdeklődők, tudatosan válogatta. „Ebbe a gyönyörű, freskókkal tarkított szakrális térben kizárólag a nagyobb méretű, dominánsabb képek, szobrok tudnak érvényesülni. Vannak alkotások, amiket kifejezetten erre a kiállításra készítettem. Ezeket most először láthatja a nagyközönség.”

Közös és egyéni teremtéstörténetünk

A templomtérben kiállított alkotásokat – Piéta, Assisi Szent Ferenc, Jópásztor, ect. – nézve, az ember egyre inkább kezdi elfeledni a világ valós arcát, és egyre inkább érzi azt, hogy az Isten által teremtett világ szépségét az emberiség nem rombolhatja le, bármit is tesz és bárhogy is él, mert őslenyomata ott van körülöttünk mindenben, és mindabban a művészi közlésben, amivel szembesülünk.

A szakralitás, az isteni teremtéstörténet és az ehhez kapcsolódó születés Lőrincz Zsuzsa alkotásain gyakran jelenik meg, ahogyan a 2022-ben, vegyes technikával (fém, színes papír, drót) készült 2.7 m magas Teremtés napjai című alkotásban is, mely a templom főhajójának falán kapott méltó helyet.  „Az Úr elválasztotta a világosságot a sötétségtől, hogy megteremthesse a földet és az eget, majd ezt a lebegő „semmi földjét” töltötte meg élettel: növényekkel, madarakkal, csúszómászókkal, állatokkal. A legcsodálatosabbat, magát az embert legvégül teremtette meg. Nem véletlen azonban, hogy Ádám kezét a föld és az agyag veszi körül, Isten keze pedig egy fénysugárból nyúlik felé. A kép tetején láthatjuk Ádámot és Évát. Már a kísértő kígyóval, de még a bűnbeesés előtt. A tisztaságot a fehér szín is szimbolizálja. Minden egyes motívumró, külön-külön számtalan vázlatot, rajzot készítettem. Amikor részleteiben összeállt a kép, következtek a tervek az egész alkotásról. Hosszú munkafolyamat volt. Végig ott motoszkált bennem a kérdés, hogy az ember méltó-e ahhoz, hogy a maga eszközeivel ábrázolja a Teremtést? Ábrázolni tudjuk-e az ábrázolhatatlant? Ezért is adtam a képnek végül inkább a Teremtés napjai címet.”

A Teremtés napjai mellett (tervei szerint) a 2007-ben vegyes technikával ( fa, drót, papír ) készült Szárnyas oltár került volna bemutatásra, de azt beválogatták a Magyarság Háza  által szervezett, a világ különböző pontjain, diaszpórában élő  magyar nemzetiségű képművészek alkotásait felvonultató Magyar – művész – világ című vándorkiállításra. 

Rombolás – egy nemzet tragédiája

Lőrincz Zsuzsa személyiségét – aki a magyar nyelvet, a magyar hagyományokat, és a magyarságtudatot kapta örökül a szülői házban, és ezt adta tovább lányának is – leginkább magyar identitásához való kötődés jellemzi. Így nem meglepő, hogy mélyen foglalkoztatja történelmünk gyászos és igazságtalan időszaka. A 2020-as Trianoni-emlékévben készítette el a Madaras Madonna című, vegyes technikával készült alkotását, melyet két másik alkotásával együtt beválogattak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében, a Szent István Bazilika altemplomában „Szent István öröksége” címmel rendezett nemzetközi kiállításra, ahol egyedüli művészként képviselhette a Csehországban élő magyar művészeket. Az alkotás később a Prágai Magyar Katolikus Plébánián kapott méltó helyet, így némi változtatásokkal, a Madaras Madonna továbbgondolt változatát láthatják a Limes Galéria látogatói. A műben ott van a Kárpát-medencei magyarság egész tragédiája, amit a szétszakított Magyarország határait körülvevő sötét fémháló és a leszakított területek darabjaival elszálló madarak szimbolizálnak. De a remény is ott van a képben – a jelenlegi helyzet végességére és ezzel a magyarság lelki békéjére, és az igazság győzedelmeskedésére –, hiszen a magyar-haza leszakított darabjaival a béke fehér galambjai szállnak.

Amikor találkozik a csallóközi ősi hitvilág és a mezzotinta

Az 1999-ben mezzotintával készült Partok-képciklus első ránézésre egy monokróm világba kalauzolja el a nézőt, de ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a művész sárgás papírt használt, aminek köszönhetően a csallóközi táj és az ahhoz kötődő mítoszok, legendák szinte életre kelnek. „Kisgyerekként sok időt töltöttem a Csallóközben, majd fiatalon kötött első házasságom idején Vajkán éltünk. A régió, melynek neve a legenda szerint egykoron Aranykert volt, megérintette a lelkemet. Belém ivódott, ahogy a hozzá kötődő, sokszor misztikus történetek is. Az évek során számos, különböző technikával készült alkotásomon ismerhető fel.”

Az alkotások és a témák hosszasan érlelődnek Lőrincz Zsuzsában. Párhuzamosan több szobor, kép, ciklus témájához keresi az ideális kifejezési formát. Ötleteit azonnal papírra veti, de ezeket ő maga nem tartja vázlatrajzoknak, mert néha csak egy részlet, egy szobor vonalvezetésének az íve, a kompozíció megjelölése van ezeken a rajzokon. „A témákat át kell szűrnöm a saját megélt érzéseimen, érzékeléseimen. Mindegy milyen technikáról van szó. Jelenleg legalább 60 szoborterv sorakozik a mappámban. Ezeket a rajzokat viszem magammal a Balaton melléki Alsóörsön megtartott kőfaragó szimpóziumra, amelyen egy évtizede rendszeresen részt veszek” – részletezte az alkotóművész.

A város peremén

Korábbi grafikái közül A város peremén című ciklus is beválogatásra került. A borongós, külvárosi terek, utcarészletek mezzotinta és akvatinta piros és kék színkombinációjával készültek. „Sokáig Prága külvárosában, Vysočanyban laktunk, amely egy ronda iparnegyed, távol a város történelmi magjától, varázslatos nevezetességeitől. Emlékeztetett József Attila verseinek külvárosára, verssoraira: „Csüngsz az egen, mint kötelen/foszló perkál s az életen/a bú, óh éj!”  Ennek ellenére szerettem itt élni. Sokszor megesik, hogy egy-egy költő, Radnóti Miklós, Pilinszky János strófáinak érzelmi-szellemi hatása alatt születik meg egy újabb téma ötlete.”

Lőrincz Zsuzsa a beszélgetés zárógondolataként elmondta, hogy élete és munkássága – hiszen minden művében megjelenik valami az ő érzéseiből, megélt jó és rossz időszakaiból – megingathatatlan alapköve a szeretet. „Az anya-gyerek szeretet, mivel az anyaság meghatározó volt számomra, s a szülők iránt érzett szeretet, az emberek és a minket körülvevő természet, állatok szeretete. A szeretet a legfontosabb dolog az életben. Megóv minket. Anélkül meghalnánk. Ez a legcsodálatosabb adomány, amit az ember Istentől kaphatott.”

(Révkomárom, Limes Galéria, 2022. július 22.)

TOVÁBB A GALÉRIÁBA