„…tollat fogtam, mert a kés kevés volt” – A kisgömböc a Meseboltban
A végteleníthető kisgömböc-mesét mindenki ismeri – bizonyíték erre a délelőtti gyerekközönség: mindenki azonnal, természetesen és egybehangzóan igennel válaszol Jonatán, az elsőmesés író kérdésére a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Lázár Ervin-termében.
Az omló-romló jégverem (az MMIK-épület) voltaképpen egyetlen kellemes, otthonos, fészekszerű helyiségében kerekedik föl a kisgömböc, hogy felfaljon mindent, ami az útjába kerül. Milyen szép, hogy a nyelv most is beszél: „fölkerekedik” – és tényleg. Gurul, gurul, egyre nagyobb lesz, mint a hógolyóból keletkező lavinagörgeteg; az irracionális pusztítókedv – és a pusztítástól való félelem - csak első pillantásra vidám megtestesítője. A kisgömböc maga a fekete lyuk – mindent beszippant, semmit ki nem enged, az eseményhorizontja mögött húzódik az ismeretlen, megismerhetetlen tartomány. Az abszurd annyit tesz, hogy ésszel befoghatatlan, fölérhetetlen. Valahol itt húzódhat a forrásvidéke ennek a sok variánsban létező mesének, amely a maga abszurd módján (mégiscsak mese) meghozza a föloldozást: többnyire bicska kell hozzá, hogy a telhetetlen (eredendően is mindenfélével megtömött) kisgömböc oldala egyszer csak fölrepedjen, és mindenki, aki a gyomrába került, ki is kerüljön onnan; mintha mi sem történt volna.
A négyéves kortól ajánlott új bábszínházi változat írója-rendezője, Veres András „racionalizálja”, három ponton, három szempontból mozdítja el az alapmesét. Egy: színpadra hozza Jonatánt, az elsőmesés írót, ezáltal pedig mindenekelőtt látható, hangsúlyos viszonyt teremt az „eredeti”, közismert kisgömböc-történet – és a szemünk láttára megszülető mese között; amelynek Jonatán szerzője, narrátora és szereplője egyszemélyben. Sőt: végül a mese hősévé válik - egy kicsit úgy, mint A végtelen történet című Michael Ende-regény hőse, Bux Barnabás Boldizsár. Csak most a fantázia birodalma kettős természetű. Egyfelől itt is könyvben, könyvből kel életre – Grosschmid Erik óriási könyvet tervezett a két ceruzaoszlop és két könyvespolc közé ékelt paraván elé, mindig lapoz benne egyet valaki, ha új jelenet következik -, másfelől meg a bábszínpadon: Jonatán benéz a polc mögé, aztán báb formájában tűnik föl, amikor konstatálja, hogy belekerült a mesébe. A második elmozdítás nem is elmozdítás, inkább sok megvalósuló lehetőség: Veres András mai és klasszikus szereplőkkel bővíti, tölti meg a különben is végteleníthető mesét a mindent fölfaló piknikező családtól a sarlatán csodadoktoron és a zsémbes kutyás nénin, a botcsinálta tolvajokon, a magányos és magánakvaló virágkertészen, a tábornokon és katonáin át az úr-szolga és oroszlán-idomár párosig meg a szónokló királyig. (Katonák az eredeti mesében is vannak: minél többen legyenek, az a lényeg.) Jonatán hiába figyelmezteti őket, hogy jön a kisgömböc, rá se hederítenek: mind a disznósajt gyomrában végzi. Különös hídavatás vagy akárki-játék kerekedik a meséből. Az egyre növekvő gömböcbáb tényleg bekapja a szereplőket (minél nagyobb, annál könnyebben és annál valóságosabban megteheti). És ez már – az első kettőből következő – harmadik elmozdítás: mélyül, terebélyesedik, látható, láthatóvá tett okokkal és következményekkel töltődik föl, az idők széléig és mélyéig elérő holdudvart kap az eredetileg éppen magyarázatok nélküli abszurditásában vicces és félelmetes mese. A kisgömböc gyomra így válik purgatóriummá, próbatétellé, miközben világossá válik, hogy a kisgömböc nem is olyan távoli rokona a bibliai cetnek, ahol Jónásnak kell időznie, hogy jobb belátásra térjen. Mert A kisgömböc-mesében ezúttal ez történik. Amikor Jonatán egyszer csak elhatározza, hogy többé nem menekül, hanem inkább szembefordul a fenyegetéssel, a gömböc gyomrából kifelé masírozó (újjászülető) szereplők mind megfogadják, hogy ezentúl szebben, jobban élnek.
„Eltűnt. Minden eltűnt. Az egész az én hibám. Nem tudom legyőzni a gömböcöt, kiskondások már nincsenek. Az emberek nem veszik észre, ha jön a baj, csak mikor már késő. Egy óriási kisgömböc lesz az egész világ, csak én maradtam... meg a tollam... Mire jó ez a vacak toll? Semmire... Buta meséket írni...” – kesereg Jonatán, és végső kétségbeesésében a tollával pukkasztja ki a gömböcöt. (Külön szép, hogy a toll – szemben a klaviatúrával - ma már majdnem a mesebeli hagyományok tartományába tartozik.) „Mikor születtem, a kezemben kés volt - / azt mondják, ez költemény. / Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt: / embernek születtem én” – írja József Attila, aki ebben a versben az útnak induló legkisebb királyfi (vagy a kiskondás) hetykeségével és ártatlanságával áll ki a világ elé. Írj, ha minden összetört.
A gyerekek mindeközben egyszerűen csak követik, élik a Kiss Dávid napsugaras zenéjére továbbgördülő mesét. Hencz András (aki nemrég csatlakozott a Mesebolt társulatához) a szelíd, nyílt és kedves – még a disznóölést is elmagyarázó, ábrákkal szemléltető - Jonatán szerepében azonnal megnyeri őket: úgy elegyednek szóba vele, mintha ősrégi barátok lennének (nyilván azok is). A vásári hagyományokat elmozdítva folytató előadásban a láthatatlan Kolozsi Angéla és Lukács Gábor bámulatosan sokféle, karakter- és világteremtő hangon szólal meg. Három bábszínész – tényleg a világ. Különösen szép és izgalmas az a kórus, amely a jelenetek között az egyre mohóbb, egyre fenyegetőbb – „Ebéééd!” - gömböc belsejéből hallatszik, furcsa, értelmetlenül értelmes gömböc-monológokká alakítva a préshurka gyomrában összepréselődő szereplők szólamait. Például így: „Ágrólszakadt Jonatán. Valami írnokfélének látszik. Mutogassuk pénzért! Nálam lehet jegyet venni. Még a végén éhen maradunk. Harapd meg ezt a gazembert! Értékes dolgokat kell lopni. Miért nincs több? A gondolatok tiszták, az izmok acélosak, a szemek csillogóak lesznek. Majd boldog lesz az egész föld. Kit győzünk le? Mindenkit! Hazudnak, mint a vízfolyás. Kinyalhatod a tányért. Drága népem! Alattvalók! Minden a legnagyobb rendben megy. Felmagasztalni! Engem mindenki tisztel.”
Amikor a végén Kolozsi Angéla és Lukács Gábor is előjön meghajolni, a bábokat a paraván mögött hagyják (el se férnének talán a kezükben). Persze a gömböc - felfújt hólyag - épp kipukkadt, mint egy luftballon. Mindjárt ebéd!
A kisgömböc - Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Tervező: Grosschmid Erik
Zene: Kiss Dávid
Író-rendező: Veres András
Szereplők: Kolozsi Angéla, Lukács Gábor, Hencz András
Bemutató: 2023. január 29-én
Fotó: Szendi Péter/vaol.hu