Tatabányai szobrairól az Art Limesben

A közelmúltban jelent meg Emlékjelek, műalkotások címmel Tatabánya szobrairól egy teljességre törekvő összeállítás könyv- és folyóiratformában. Az alábbiakban részleteket közlünk a Wehner Tibor művészettörténész által írt és összeállított kiadvány bevezetőjéből.

„Tatabánya szobrairól az elmúlt évtizedekben három kiadvány jelent meg: 1977-ben a Tatabányai szobrok. és 1985-ben a Freund Sándor által szerkesztett Köztéri alkotások Tatabányán című katalógus, majd 2008-ban a Takácsné Csente Julianna által jegyzett Szobrok városa Tatabánya című könyvecske. Az első két kiadványt Tatabánya Város Tanácsa VB. Művelődésügyi Osztálya adta közre, és mindkettőt meglehetősen érdekes, szelektív szerkesztői szemlélet jellemzi: ezek az összefoglalások – természetesen a megkerülhetetlen Turul mellett – csupán az 1950-es évek óta a feldolgozások megjelenéséig elhelyezett köztéri alkotásokat veszik számba, és nagyvonalúan megfeledkeznek az elődtelepülések korábban emelt és ma is álló első világháborús emlékműveiről, és ugyanígy a szakrális emlékekről is…Mindhárom áttekintés meglehetősen sajátos, a város (idegenek számára kiismerhetetlen) földrajzi körzetei szerinti, illetve teljesen követhetetlen rendszerben veszi számba a tatabányai köztéri objektumokat és a középületekben otthonra lelt, a maradandóság igényével elhelyezett szobrászati (és esetenként iparművészeti) alkotásokat, így elmondható, hogy régen megérett az idő egy új, a korábbiak hibáin túllépő, a teljesség igényével összeállított, precizitásra törő szoborleltár – illetve monumentális műalkotás-nyilvántartás és leírás – közreadásának.

… Tatabánya emlékműveinek, emlékjeleinek, szoborműveinek összességét vizsgálva elmondható, hogy a magyar köztéri szobrászat tipikus művei valósultak meg ebben a városban is, bár az egyes szoborállítási eszményeket oly szemléletesen hordozó, az egyes korszakok jellegzetességeit oly „plasztikusan” tükröztető, a nagy átlagba süllyedő objektumok mellett van néhány különálló, kiemelkedő jelentőségű, korszakjelző, vagy legalábbis érdekfeszítő alkotás is. Így mindenekelőtt a város fölé magasodó hegyet megkoronázó Turul, amely a rendszerváltást követő években lezajlott, súlyos konfliktusokkal terhelt és kísért rekonstrukció során nyerte el új, mai, korántsem megnyugtató művészi kivitelű és minőségű formáját. (Számos más szakmai probléma mellett a „tojócső” elemének alkalmazása és a tollak furcsa megmintázása volt az elsődleges oka annak, hogy napjainkig sem készülhetett el a rekonstrukció lezárását és átvételét igazoló átvételi jegyzőkönyv.) Ugyancsak nehéz sorsa volt a Melocco Miklós-alkotta Ady: A halottak élén című alkotásnak, amely a XX. századi magyar köztéri szobrászat egyik emblematikus, művészettörténeti súlyú kompozíciójaként – több tatabányai helyszínen kalandozva, többszöri szétverés-megcsonkítás, majd újrafaragás után – igencsak nehezen találta meg véglegesnek tűnő helyét az Üzleti Tudományok Főiskolájának épülete előtti parkban. Nem kísérte szerencse viszont a kitűnő szobrász Vilt Tibor egyik utolsó monumentális alkotásának sorsát: a Közművelődés Háza előtti tágas térségre tervezett rendhagyó bányász-emlékmű – és erre nincs ésszerű magyarázat – ma is méltatlanul mellőzötten, Tatabánya múzeumának raktárában pihen. A város egyik első elvont nyelvezetű emlékműve, a Segesdi György által megformált, 1972 óta a Komárom Megyei Tanács, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat épülete előtt felállított A szabadság lángja című kompozíció önnön korszerű szemléletét tompítva már eredeti formájában is igencsak kisméretű, „bátortalan léptékben” valósult meg, s aztán a megmagyarázhatatlan építészeti koncepcióval a városközpontban újonnan felépített bankszékház teljesen kioltotta a mű hajdani hatóterét, megsemmisítette eredeti szobor-közegét. És korántsem mellékes tényező, hogy volt egy másik, fontos, alig-alig ismert elvont nyelvezetű munka is Tatabányán: az egykori Oktatási Igazgatóság aulájában 1972-ben helyezték el a nagyívű életművet építő szentendrei mester, Deim Pál finoman modellált frízét, amelynek sorsa az épület átformálása során vélhetően a megsemmisítés lett. … A hiányok, a problémák mellett természetesen vannak üdítő jelenségek is: ezt jelzi pl. Marosits István anyaghasználata és szimbolikája, elvont fogalmazása révén ma is korszerű Fő téri bányászmártír emlékműve, Szunyogh László Millenniumi Emlékparkban álló rendhagyó napóra-kompozíciója vagy Nausch Géza monumentális, a sablonos megoldásokat messze elkerülő bánhidai II. világháborús emlékműve.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

…Áttekintésünkben az objektumokat és a műveket a monumentális műformák rendszerébe foglaltuk – az emlékművek, a portréemlékművek és portrék, a díszítő jellegű kompozíciók, az épületplasztikák, a szakrális emlékek és a síremlékek, valamint a muráliák: a falképek, a pannók, a textil és a kerámia faliképek kategóriájába soroltuk –, és időrendben adjuk közre, mindenütt feltüntetve a technikai jellemzőket és lehetőség szerint a méretet, valamint körvonalazzuk az adott műalkotás történeti vonatkozásait is. Külön fejezetben tekintjük át az egykor állt, vagy elkészült, de fel nem állított, raktárban maradt alkotásokat. Az egyes műcsoportok a keletkezés időrendje szerint közreadott alkotásainak adatközléseit és fotóit követően e kiadványban olvasható a művek által megjelenítettek névsora és rövid életrajza, valamint a város köztéri emlékjelei és monumentális művei alkotóinak részletes életrajza, illetve a város köztéri objektumait, szobrászatát tárgyaló szakirodalom bibliográfiája is.

Így szándékaink szerint az érdeklődők tágabb körben is tájékozódhatnak a város emlékjeleiről és szobrairól, és a  városhatárokon túli szobrászati, illetve köztéri történésekről. E meglehetősen nagy, szerteágazó ismeretanyag közreadásának lehetőségét az NKA Iparművészet Kollégiuma és Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának nagyvonalú támogatása mellett a kiadvány munkatársai teremtették meg: Virág Jenő szerkesztő, Horváth Géza és Nász János könyvtárosok, a József Attila megyei és Városi Könyvtár kitűnő munkatársai, és a város jelenségvilágát évtizedek óta dokumentáló jeles fotóművészek: Dallos István, Nagyné Horváth Eszter, Szamódy Zsolt Olaf és Tarjáni Antal. Mindannyiuk segítségét ezúton köszönöm meg. Kiadványunkat azzal a reménnyel adjuk köre, hogy alapot teremthet, lehetőséget nyithat egy olyan tatabányai köztéri koncepció kidolgozására, amely garantálja emlékjeleinek és műalkotásainak, értékeinek megőrzését, és amely célkitűzéseinek megvalósítása révén az elkövetkező évtizedekben a város arculatát, szellemiségét formálhatja és gazdagíthatja.”  (Wehner Tibor)

Szerkesztői megjegyzés: A kiadványok megrendelhetők (a könyv-: 3500 Ft.-, a folyóiratformátum: 2500 Ft.- átutalással) a szerkesztőség e-mailjén (info@artlimes.hu vagy viragjeno46@gmail.com) postai küldéssel (+költség) vagy személyes átvétellel.

 

További képek