A báb mint képzőművészeti alkotás

Art Limes | 2024-03-26

Emlékezés a 1927. március 26-án született Koós Iván bábtervezőre.

"A báb maga minden esetben képzőművészeti alkotás, de ugyanakkor színházi előadás szereplője is. És a tervező, Koós Iván mindenekelőtt színházi ember: számára az előadás, a bemutatásra kerülő mű lényegének színpadra idézése sokkalta fontosabb, mint statikus figuráinak formai tökéletessége. Bábjai mozgásukban élnek, ugyanaz a figura, ugyanabban az előadásban többféle technikával is mozoghat, ha a mű szelleme, az előadás koncepciója így kívánja. (...)
A bábu anyagát, felépítését, a belé épített mozgatási lehetőségeket is egyetlen tényező határozza meg nála: a figurák karakterei a műben, az előadásban betöltött szerepe. A tervező olyan bábokat szeretne a színészek kezébe adni, amelyeknek mozgatásához, animálásához nincs szükség semmiféle technikai bravúrra; olyan figurákat, amelyekkel a szereplők nem erőlködnek, ügyeskednek, technikáznak, hanem valóban játszanak. A báboknak ugyanolyan hajlékony eszközzé kell válniuk a bábszínész kezében, mint amilyen hajlékony eszköz az igazán jó színész számára saját keze, lába, teste. Mert annak a folyamatnak a kiteljesítéséhez, befejezéséhez, amely a tiszta technikai formák félrehajításával, az anyagok és megformálási módok, a bábalkotás eszközeinek forradalmával elindult, hozzátartozik ez is: a színész felszabadítása a technikai béklyókból. Ahogy éppen Koós Iván fogalmazta meg: az a cél, hogy a színész és a báb olyan tökéletes, játékos összhangba kerülhessen, mint a gombolyag s a vele játszó macska." - írta a ma 97 éve, 1927. március 26-án született művészről a Színház hasábjain Csík István 1974-ben.
 
Fotók: az Astra Bábegyüttes számára tervezett előadások fotói, OSZMI-Bábtár
 
Főkép:  Prokofjev: Hamupipőke, 1964
Szövegközi képek: Liszt Ferenc:  Haláltánc, 1979, Joseph Haydn - Carlo Goldoni:  Ember a Holdon 1-2., 1971,
Galéria: Prokofjev: Hamupipőke, 1964, Tarbay Ede: A kiskakas gyémánt félkrajcárja 1-2,  1979

További képek