Ígéretes kezdetek

Goda Móni | 2024-06-12

RADAR Festival, T-Werk, Internationales Figurentheaterzentrum, Potsdam, 2024.04.11–13.

Potsdamban ismét megrendezték a RADAR fesztivált, amely idén már ötödik alkalommal nyújtott lehetőséget a pályakezdő figuraszínházi alkotóknak a bemutatkozásra, a találkozásra, és az egymástól való inspirálódásra. A helyszínként szolgáló T-Werk nemzetközi színházi és színházpedagógiai centrum lévén nem csak befogadóhelyként működik, de rendszeresen ad otthont efféle nagyszabású eseményeknek is. A bábos, maszkos, zenei, valamint tárgy- és anyagszínházi produkciókból álló programsorozat négy napon át zajlott hazai és külföldi, egyénileg és társulatban alkotó művészek részvételével.

A fiatal figuraszínházi szcéna sokoldalú világát megmutatni, személyes, társadalmi, politikai, filozófiai témák széles spektrumát felvonultatni hivatott rendezvényen az egész estés felnőtt előadások mellett első alkalommal kaptak helyet olyan alkotások is, amelyek a gyerekközönséget célozták. Ezek közül mindenképpen kiemelendő a TANGRAM Kollektiv Leicht schräg [Enyhén ferde] című darabja. Sarah Chaudon és Clara Palau y Herrero öt évben jelölte meg az alsó korhatárt, és nagy mosollyal fogadta mindazokat, akik a világot még (mindig) csupa kérdésként élik meg: Miért van minden úgy, ahogy van, és miért nem másként? A Hold miért nem esik le a földre, ha az alma például igen? A víz tényleg mindig föntről lefelé folyik?

TANGRAM Kollektiv: Leicht schräg © T-Werk

Az alig több, mint két csészéből, egy palack vízből, két székből és egy asztalból álló kelléktárral zsonglőrködő duó a talajvesztett nehézkedés rejtélyeit kutatja. Miközben valódi tárgyszínházat művel csodák egész sorozatát állítva elő az aprócska színpadon. Olykor az a benyomásunk támad, hogy megszűnik a gravitáció, és a tárgyak mozgatóereje bizonyul meghatározónak, máskor mintha a színpad helyzete rögzülne, s a közönségé változna a színpadéhoz képest: a tér valamennyi síkja folyamatos mozgásban van, aminek köszönhetően nem a szokványos módon nyerünk más és más nézőpontú rálátást a történésekre. A meglehetősen fiatal alkotók lélegzetállító ügyességgel vesznek föl nehezen megtartható pozíciókat, és ugyan előfordul néha, hogy elveszítik a tájékozódási pontot, olyankor mindig új perspektívákra lelnek. Figyelemreméltó bravúrérzékükről tanúskodik az is, ahogyan a paraván mögé bújva az egyik játékos önmaga bábujává lesz, kilépve mögüle pedig a pillanat töredéke alatt változik vissza önmagává. A darabot itt debütáló német-francia társulat összesen hét tagot számlál, akik mindannyian a stuttgarti figuraszínházi képzéséről ismerik egymást, és habár alapvetően külön utakon járnak, időről-időre újra összeállnak, hogy együtt kísérletezzenek tovább a figuraszínház újszerű formáival és technikáival.

TANGRAM Kollektiv: Leicht schräg © T-Werk

Nagyon hasonló történet a manufaktoré is, annyi különbséggel, hogy ők a berlini Ernst Busch Főiskolán találkoztak, azonban már 2014 óta dolgoznak (szintén nem csak) együtt. Out of Order címen bemutatott tárgyszínházi performanszuk egy üzemen kívüli színházat jelenít meg, ahol azok az emberek, dolgok és eszközök kerülnek reflektorfénybe és jutnak ily módon fellépési lehetőséghez, akik-amik általában rejtve maradnak.

manufaktor: Out of Order © T-Werk

A Q3 hasonlóképpen, a berlini főiskolán alakult, miután Robert Richter, Tanja Linnekogel és Sophia Walther 2023 tavaszán az elődiploma apropóján a marionettek iránti lelkesedésükben felfedezték a közös nevezőt. Ugyan még nagyon friss társulásról van szó, a fesztiválra is elhozott Schrott und Sühne [Hulladék és bűnhődés] című produkciójuk már több rangos rendezvényre is meghívást is kapott, mi több, a Fritz Wortelmann-díjra is jelölték. A három egykori iskolatárs ebben a darabban a bűntudat érzését igyekszik körüljárni, mindössze három – ugyanakkor csodálatosan kidolgozott – zsinórokon lógó figurát mozgatva a különféle elektromos ócskaságokkal berendezett színpadtérben, és némi táncos elemmel vegyítve az egyébként önmagában is lenyűgöző alakítást. A mozgatók kezében egészen megújulni látszik a sok évszázados múltra visszatekintő technika: a bábuk játéka egyre mélyülő szimpátiát képes kiváltani a nézőben a megelevenített karakterek iránt. A hatás akkor éri el csúcspontját, amikor a darab végére világossá válik, hogy az efféle peremre sodródott, majd ott elmagányosodott, immár kívülállók menedékre lelnek ugyan, megnyugvást sohasem találhatnak a roncsok elhagyatott szigetén.

Q3: Schrott und Sühne © T-Werk

A Byalostock-ból érkező Aleksandra Goslawska is számos kitüntetést söpört már be az elmúlt hónapok során monodrámájával, amelyben önnön színésszé válásának tragikomikus történetein vezeti végig a közönséget. Ám a Stand-up nem csupán Goslawska saját küzdelmeit, nehéz, olykor kudarcos pillanatait jeleníti meg, hanem magáról a színészetről is szól. Méghozzá igen erőteljes hangot ütve meg a felnövekvő színészgeneráció képviseletében, amely hiába törekszik egészséges egyensúlyra lelni a művészet és az élet között. A művészi elhivatottságát még a legmeredekebb helyzetekben is bizonyítani tudó, növendék-cipőből éppen kilépő alkotó érzékeny iróniával feszeget komplex társadalmi és egzisztenciális kérdéseket, ezáltal kezdeményezve nagyon is komoly jelentőséggel bíró diszkurzust a kortárs – és nem csupán a lengyel – színházi alkotóközösség felé.

Aleksandra Goslawska: Stand-up © T-Werk

A reims-i illetőségű Collectif Spectrolab Dosztojevszkij Krokodil címen, 1864-ben megjelent rövid történetét dolgozza fel, körülbelül húsz percben. A koncepciót, a rendezést, a játékot és a bábkészítést egy személyben jegyző Rakoo de Andrade Brazíliában kezdte karrierjét utca- és bábszínházi társulatok tagjaként, majd tizenöt évvel később Charleville-Mézièresben végezte tanulmányait. Ezúttal Nicole Mossoux konzulensi vezetésével hozott létre szólóelőadást a különféle bábjáték-formák és a közönség találkozásaiban rejlő alkotói potenciált keresve. A The Void Between The Head And The Tail [A fej és a farok közti űr] című produkcióban sokáig csak egy óriás krokodilfigurát látunk. Arra, hogy egy férfi él benne, az állat beleiben foglyul esett nő párbeszéd kialakítására tett próbálkozásait hallgatva következtethetünk. Afelől, hogy a krokodiltestből előkászálódó személy elszánt küzdelmet folytat a szabadságáért, még a piros zoknikat pajkosan levető lábfejek mozgása sem hagy kétségeket. A jobbára egyoldalúnak ható dialógus nem másról folyik, mint a ragadozó által reprezentált patriarchátusról mindaddig, míg végül megfogalmazódik egy, abból lehetséges kiutat kereső feminista manifesztum.

Collectif Spectrolab: The Void Between The Head And The Tail © T-Werk

A fesztiválnak nem csak a kezdő-, hanem a záróprodukcióját is a stuttgarti főiskola növendékei szolgáltatták, nem is akármilyen kreativitást mozgósítva. A színház kertjében várakozó, némileg megfáradt közönséget felrázó harsonaszó azonnal karneválhangulatot teremt, így fel sem merül, hogy valaki ne állna be a hátra kötözött sámlit cipelő, hosszú csövű porszívót vonszoló, ezermesternek öltözött, ugyanakkor kissé bohócszerű alakok mögött kígyózó sorba. A dallamra menetelve érkezünk aszínpadtérbe a művészbejárón át, majd, amikor végre mindenki helyet foglal, kezdetét veszi a „tárgyszínházi zenespektákulumként” meghatározott virtuóz káosz.

Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp: Batsch Batsch Batsch © T-Werk

Először kalapácsok és szögek játékát halljuk, majd a hokedlire erősített gumipókok fakadnak dalra, később a harsonával felfújt lufik változnak esetlenül totyorászó kacsákká az egyik játékos lábujjai között. S az sem marad sokáig titok, hogy a porszívónak milyen szerep jut ebben a (fel)találó zenei kísérettel ellátott, a pillanat tovatűnő szépségét vadászó előadásban. Egyértelműen magával ragadó az eseménysor, amely itt Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp vállaltan gyermeki attitűdjéből születik, s ha valami, hát afelől biztosan nem hagy kérdőjeleket, hogy tanulni leginkább játszva érdemes.

Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp: Batsch Batsch Batsch © T-Werk

A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

 

 

 

 

 

Képjegyzék:

1. TANGRAM Kollektiv: Leicht schräg © T-Werk

2. TANGRAM Kollektiv: Leicht schräg © T-Werk

Koncepció: TANGRAM Kollektiv

Dramaturgia: Tobias Tönjes

Előadják: Sarah Chaudon, Sophia Walther, Sarah John

Bábkészítés: Karin Tiefensee

3. manufaktor: Out of Order © T-Werk

Performance, fény- és színpadtechnika: Frieder Miller

Performance, színpadtechnika: Gilda Coustier

Rendezés: Mathias Becker

Dramaturgia: Yasmine Salimi

Díszlet: Theresa Reiwer

4. Q3: Schrott und Sühne © T-Werk

Rendezés, játék, dramaturgia: Robert Richter, Tanja Linnekogel, Sophia Walther

Konzulens: Sarah John

Fény: Mirko Graupner, Robert Richter, Tanja Linnekogel

5. Aleksandra Goslawska: Stand-up © T-Werk

Szöveg, játék, rendezés: Aleksandra Gosławska

Konzultáció: Dr. Błażej Piotrowski

Hangok: Magdalena Mickiewicz, Mirella Burcewicz, Piotr Gadomski, Agata Nierzwicka

Zene: Jakub Wietrzyński

6. Collectif Spectrolab: The Void Between The Head And The Tail © T-Werk

Koncepció, rendezés, játék, bábkészítés: Rakoo de Andrade

Konzulens: Nicole Mossoux , Clara Palau y Herrero

Konzulens: Ariel Doron

7. Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp: Batsch Batsch Batsch © T-Werk

8. Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp: Batsch Batsch Batsch © T-Werk

Játék és koncepció: Adeline Rüss, Anniek Vetter, Lara Epp

Konzulens: Ariel Doron, Florian Feisel