Dormánságok

Léphaft Pál | 2025-05-26

Szerény kísérlet Dormán László és környéke feltérképezésére. [Dormán László a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének idei, egyik életműdíjasa]

Néhány éve, Szent Gellért napján, a Nagybecskereki Egyházmegye védőszentjének búcsúján, az akkori főpásztor, Német László meghívására egy nyugalmazott eszéki püspök, a nevére már nem emlékszem, prédikált a Béga menti székesegyházban. Az apostolok cselekédeteiből (1/8) vette példáját. A „Tanúim lesztek...” szakaszt járta körül. Megragadóan beszélt arról, hogy a nagy időkhöz, a csodákhoz nemcsak alkotókra, csodatevőkre van szükség, hanem azokra is, akik csak tanúi lesznek a nagy dolgoknak.
Mi is izgalmas korban élünk. Sok, enyhén mondva is, érdekes eseményeknek voltunk/vagyunk tanúi mi is.
De, mielőtt bárki is hittérítéssel gyanúsítana, a lényegre térek.
Egy kimagasló egyénről kell beszélnem. Hogy is minősítsem? Újságírónak, fotósnak, rádióriporternek, szerkesztőnek vagy egyszerűen alkotónak? Nem tudom. Mind csak részigazság. Nevezzük egyszerűen Dormán Lászlónak. Tevékenységének, életművének tanújaként beszélhetek róla, illetve életművéről. Azonnal felmerül a kérdés: lehet-e egy élet, annak minden velejárójával maga az életmű? Hiszen Dormán több, mint maga az életműve. Ez a néhány perc, ami rendelkezésemre áll, kevés ennek megválaszolására. Dormánt méltatva, az ember a valóság fonalát követve könnyen a valótlanság mezején találhatja magát. Bemutatását nem Ádámtól és Évától kezdem, bár a még elő nem került holt-tengeri tekercsek szerint Dormán a Paradicsom házi fotósa volt. A rossz nyelvek szerint, az ifjú pár, sajnos még mindig nem kapta meg az esküvői fotókat. Úgy gondolom, hogy szépemlékű Szerkesztő-fejedelmünk, Hornyik Miklós szavait idézve [lásd: Angol pázsit, Napló, Szabadka, 1991.) adhatunk legérzékletesebben ízelítőt abból, amit a teremtő Dormánként főzött számunkra.
„1. Neve besenyő vagy baszk eredetű. Ősei a történelem hajnalán gyűjtögető életmódot folytattak. A férfi ág jelesebbjei karavánok fosztogatásával és az elszórtan élő pannóniai szláv népesség sanyargatásával foglalkoztak, főképp Ó-Moravicán és környékén. (...) A Dormán-törzs rendszeresen terrorizálta továbbá a gepidákat, a longobárdokat, a keltákat, a jazigokat meg a béketűrésükről ismert, mulyamajom vízigótokat is.
2. Születési éve. Máris homályzónában vagyunk, mert Dormán kortalan lény. Megesett, hogy távolabbi ismerősei a tulajdon nagyapjával tévesztették össze, pedig az öreg Dormán akkoriban jó erőben volt. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy: nem tinédzser. (De még van benne élet.) Egy Hauser nevezetű agg ortopéd suszter a hatvanas évek végén büszkélkedve mesélte új barátainak, hogy Dormánnal egy lövészárokban tarokkoztak a doberdói harctéren. (Csak az a kérdés: melyik Dormánnal?)
4. Dormánnak nincs foglalkozása; neki foglalkozási ágai vannak.
Vásári fényképész; dorombozó muzsikus; gombaszedő füvesasszony; belpolitikai szakíró; jazzkedvelő hentesmester; főszakács és zongorahangoló. Megfelelő tiszteletdíj ellenében vándor predikátornak is elszegődik.
(Tíz évvel ezelőtt, karácsony táján, a csantavéri tanyavilágban akadt volna dolga. Órákon át megbékélt szívvel és zúzmarás szakállal bandukolt a dűlőutakon a sűrű hóhullásban. Végül a Balog-tanya udvarán bukkant elő a tompa derengésből, akár egy égi jelenés. Mesélik, hogy a kisebbik Balog-gyerek kipirult arccal, lelkendezve szaladt a konyhába: - Édesszülém! Megérkezett a Jézuska.)
5. Erkölcsi magatartása. Nem dohányzik, és... No, itt akár meg is állhatnánk.”
De fordítsuk komolyra a szót: Dormán több, mint ő maga. Jelenség, amelynek Dormánság a neve. Dormán László nem csak adatok és tények felsorolása. A Dormán jelenség ugyanis több mint a számok halmaza. A „Dormánság” több mint az elvégzett munka tárgyi emlékeinek számba vétele, több mint a, hagyományos értelemben vett életmű. Több, mint az életrajzi adatok, illetve a díjak, kiállítások száma. A „Dormánság” erényeivel és árnyoldalaival együtt közös kincsünk. Vele többek vagyunk mint nélküle lennénk.
Mint említettem, életműve szerteágazó. Megszületett 1944-ben Bácskossuthfalván, megnőtt – mértékkel –, zenét tanult, fotózott, írt, olvasott, szerkesztett, kiállított, díjakat vett át itthon, otthon és külföldön, szundikált és mindeközben késett Újvidéken és mindenütt, ahol előfordult. Nem is baj, hiszen úgy tűnik, hogy azok a vonatok, amelyekről lekésett, rossz irányba haladtak. Kivéve egyet, amelyik jelenlegi otthonába, Solymárra vitte.
Mint már említettem, Dormán már az üdvtörténet kezdetén fotóriporter volt. Így nem kérdés, hogy fényképei néha túlvilágiak. Ebben a profán világban úgy is fogalmazhatnánk, hogy fotói olyanok, mint egy monokróm szitanyomat. Tudatunk és tudat alatti világunk olyan, mint egy hanyag, slampos szitanyomó mester, aki rendszerint nem mossa le kellőképpen a szitát, és régi képek színnyomaival készíti az új munkákat. Lelkünk is egymásra nyomja a kiválasztott és visszamaradt árnyalatokat, amikor Dormán képeit szemléljük. Így történhet meg, hogy tudatunkban az is megjelenik, ami nincs a szemünk előtt és az is eltűnik, ami ott van. Mint csiga falán a gyöngyház rétegei.
Nincs gazdagabb felület, mint a fekete/fehér, analóg fényképek ezüst/ szürke, vagy koromfekete árnyalatainak átmenete. Az idő és az emlékezés ezüst pora alól mindenki a saját ízlése, képzelőereje és lelki állapota alapján varázsolhatja elő azt, amit néz, vagy lát. Díjazottunk fekete/fehér fotóiról bátran állíthatjuk: számunkra kultúrtörténeti kincset jelentenek. Nélkülük nehezen tudnánk történelmi hűséggel rekonstruálni, megrajzolni, tanulmányozni, értékelni Délvidék ( Bácska, Bánság, Szerémség, Baranya és Muravidék) közelmúltját. Némileg sarkítva azt is állíthatjuk, hogy Amit, akit Dormán nem fotózott le az elmúlt hat évtized alatt az nem is létezik.
Fotóiról visszanéz a múlt, visszanéznek a jazz nagyjai is, többek között: Art Blakey Sarah Vaughan, Chet Baker, Freddie Hubbard, Dresch Mihály, és milyen mesteri módon Tolnai, Domonkos, Koncz István, Sziveri, Ladik Kati, Soltis Lajos, Bicskei István és még annyian a kismagyar délvidéki művészvilágból.
Riportútjai során, Dudás Károllyal bejárta fatornyos hazánk minden zugát. Így készülhettek fotók, többek között a baranyai gádorlakókról, az Al-Dunánál a Szakadóról, vagy a kispesti főutca mély, sáros kerékvágásából vizet ivó kivert kutyáról, amelynek alakja teljesen beleolvad az anyaföld sötét színébe. Fotói kórdokumentumok és jelképek is egyaránt. A csak bennünk élő, letűnt és már megismerhetetlen világ jelképei akárcsak szerzőjük Dormán László.
Isten éltesse sokáig.
 
Léphaft Pál
[Elhangzott 2025. május 23-án, Zentán]
 
 
Fotó: hetnap.rs
Karikatúra: Léphaft Pál
Forrás: Léphaft Pál FB oldala