Patkó Bandi belovagol, Putyin síel, fesztiválsétányt avatott a 30 éves Mesebolt
Ölbei Lívia | 2025-06-28 807
A 30 éves szombathelyi Mesebolt Bábszínház születésnapi fesztiválja mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a minőségi és felelősségteljes bábszínház mindent tud – és tényleg nem korosztály, hanem műfaj. Sőt: teljes, sokszínű univerzum. Az már csak a ráadás, hogy sikerült megtalálni a legjobb fesztiválhelyszínt is. Ott volt az orrunk előtt, most észrevette a Mesebolt.
Az MMIK (a hajdani Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, ma népfőiskola) előtti térköveken a már ismert Mesebolt-installáció, mellette a füvön kicsi színpad – szólistáknak pont tökéletes –, az alkalmi nézőtéren padok. Színes zászlócskák jelölik ki a fesztiválterületet. Itt napvitorla sem kell, a zöld lámpaként világító falombok megteszik a magukét. A Perint-partig nyújtózkodó hosszú zöld sáv két oldalát szegélyező járda is úgy működik, ahogyan kell. Illetve az előadások működnek úgy: megállítják a járókelőket. A fesztiválprogram a gyerekektől a felnőttek felé mutat, viszont a gyerekelőadások, ahogyan kell, magukkal ragadják a felnőtteket is. De a gyerekközönségnél jobb közönség nincsen. A sétány végén, közel a patakhoz a bronzba öntött Weöres Sándor üldögél a macskájával. Gazdag Erzsi szívbéli barátja volt, meglehet, néha együtt néznek be mostanában is a Meseboltba. Odaülni mellé a padra különös élmény. Leheletnyit nagyobb a pad a szokásos köztéri padoknál, épp csak annyira, hogy fölkucorodva ne érjen le a lábunk. Egy idő után mintha lebegénk, úton Nimolitániába. Könnyű elképzelni, hogy Nimolitániában van a Mesebolt – és akkor ott van a fesztiválsétány is. Vagy a MonoBáb Fesztiválra Szombathelyre költözött Weöres Sándor varázsbirodalma, Nimolitánia.
Vásártér, apróban
Kovács Géza (a Mesebolt 15 év után tavaly ilyenkor leköszönt igazgatója) a Vásártér című saját, több évtizede eleven, ma már ritkán játszott – ezért itt és most még becsesebb – (majdnem) szólójával érkezik, ezzel az előadással kezdődik meg a MonoBáb Fesztivál. Öröm nézni és hallani, ahogyan a gyerekek követik Vasilache – Vitéz László moldovai unokaöccse – fölszabadult hancúrozását és egész lényükkel rajta vannak az aranyszőrű bárány történetén is. A természeténél fogva mindig a mának szóló, finom kiszólásokkal tarkított játékot tánc vezeti be: a világ legkisebb, csetlő-botló táncospárjaként összenőtt bábokat – amint a végén szokás szerint lelepleződnek – Kovács Zsigmond, Kovács Géza kamaszfia mozgatja (így megy ez, amióta világ a világ, generációról generációra). A Vásártér rendezője a Mester, Kovács Ildikó, az önmagában is izgalmas, könnyedén háton cipelhető „szoknyás színpad”, illetve a térdre ültethető bábforgató színpad a titiri bábokkal Majoros Gyula és Boráros Szilárd tervezése. A legszebb mégis most is az a pillanat, amikor az előadás végén körbeveszik Kovács Gézát a gyerekek, hogy ellenőrizzék: mi történik, ha megsimogatják a mágikus aranyszőrű bárányt.
Szél a szívemben, homok a kezemben: Patkó Bandi kilovagol
„Míg Patkó Bandi, a törvényen kívüli somogyi betyár az Ősborókásban üvöltve énekel, addig a Tekintetes, Nagyhatalmú, Méltóságos, Címzetes Hercegbáró, a vármegye földbirtokos nagyura már aludni készülődik. Ugye, önök is érzékelik, hogy ez óhatatlanul konfliktushoz vezet? Ahol két ilyen féktelen jellem egymásnak feszül, ott bekúszik az ördög is a paravánlécek közé” – mondja a KL Színház repertoárjáról időközben a veszprémi Kabóca Bábszínház repertoárjába vándorolt előadás ajánlója. De hát Czéh Dániel titokban úgyis azoknak a vándorbábosoknak és garabonciásoknak az utóda (lásd! Kovács Géza), akikről anno sose lehetett tudni, hogy hol bukkannak föl. Talán ott ült már Darvasi László könnymutatványosainak égszínkék szekerén is, a szekéren, amely évszázadok óta rója az utakat. Nem beszélve arról, hogy most Patkó Bandi a főszereplő. A kötött és ízes szöveget (szövegkönyvet, darabot) Schneider Jankó (ő a rendező
is) és Czéh Dániel írta. A Patkó Bandi legendája Czéh Dániel keszyűsbábos-többszereplős-paravános szólójátéka, ő pedig már az előjátékban szabad bemutatót tart: ilyen a tanulhatatlan, briliáns kommunikáció, a közönség ujj köré csavarása, minden apró történés konstatálása és játékba vonása. Pedig még csak ezután hajtja föl azt a égszínkék varázsitalt, amely jól jön a fokozódó melegben – és elindítja a történetet. Íme egy ízig-vérig magyar eastern (zene: Psycho Mutants), nagyon finom western-paródia, amely időként megfacsarja egy kicsit a szívünket is. A játékteret-varázsládát Boráros Szilárd tervezte: vásári bódé, pénzváltó a határon, a kesztyűsbábokhoz való klasszikus paraván megőrizve megújítása; itt a bábjátékos néha kesztyűsbábbal együtt jön ki (és játszik, játszik) a paraván mögül. Patkó Bandi próbatételről próbatételre haladva alkut köt az ördöggel, aztán ellovagol a naplementében. Szél a szívében, por a kezében. Hány patkó van a lován? Legyünk készen a válasszal, ki tudja, mikor köszön be legközelebb.
Délután Vitéz Lászlót Nizsai Dániel vette a kezére, aztán Markó-Valentyik Anna mutatta meg (KL Színház), hogyan csinál igazi, megkóstolható padlizsánkrémet egy tűzrőlpattant székely menyecske – miközben minden tárgy, amely a keze ügyébe került, bábbá változott.
Fekete holló énekel - Anna Politkovszkaja Orosz naplója nyomán
Este 7-kor aztán értelmet nyer a sétányon túl, szintén a fűben fölállított katonai sátor. A Divadlo Lísen Putyin síel című felnőttelőadására – amely mostanában a Nemzetközi Visegrádi Alap Provokatív színház programjában járja a visegrádi országokat, voltak Ukrajnában is – csordultig megtelik a padokból összerótt, 90-100 néző befogadására alkalmas nézőtér, két fordulót bőven lehetne tartani (ez a bónusz, többszereplős játék a MonoBáb Fesztiválon) Csató Kata, a Mesebolt Bábszínház igazgatója a végén azzal köszön el, hogy jövőre visszavárják a társulatot, vagyis aki most kimaradt, bízhat benne, hogy 2026-ban elcsípi az újabb vendégjátékot. Érdemes!
Fotó: Fotók: Kóbor Szonja/vaol.hu, Miglinczi Éva
További képek
