Orosz napló: bónusz Csehországból a szombathelyi Mesebolt első MonoBáb Fesztiválján

A 30 éves szombathelyi Mesebolt Bábszínház első Monobáb Fesztiváljának záróeseménye igazi bónusz, de nem csak azért, mert ez az egyetlen többszereplős produkció. A Divadlo Lísen (Csehország, Brno-Lísen) Putyin síel előadása felnőtteknek szól. Putyin síel, a közönség hullámvasúton kapaszkodik.

Este 7-kor  értelmet nyer a fesztiválsétányon túl, szintén a fűben fölállított katonai sátor. A Divadlo Lísen Putyin síel című felnőttelőadására – amely mostanában a Nemzetközi Visegrádi Alap Provokatív színház programjában járja a visegrádi országokat, voltak Ukrajnában is – csordultig megtelik a padokból összerótt, 90-100 néző befogadására alkalmas nézőtér, két fordulót bőven lehetne tartani. Ez a bónusz, többszereplős játék a MonoBáb Fesztiválon. Csató Kata, a Mesebolt Bábszínház igazgatója a végén azzal köszön el, hogy jövőre visszavárják a társulatot, vagyis aki most kimaradt, bízhat benne, hogy 2026-ban elcsípi az újabb vendégjátékot. Érdemes!

De ebben a pillanatban még csak bújunk be az opálos akvárium-sátorba – belül 10x8x3,6 méter -, önmagában van ebben valami  gyomorszorító. 

A Putyin születésnapján meggyilkolt orosz újságíró, Anna Politkovszkaja  (1954-2006) több könyve megjelent magyarul. Az Orosz naplót – amely Putyin totalitárius hatalmának kiépülését mutatja be a helyszíni oknyomozó-tényfeltáró újságírás eszközeivel, különös tekintettel a moszkvai Dubrovka Színházban történtekre, a csecsen háborúra, a beszláni túszdrámára – Szieberth Ádám fordításában 2018-ban adta ki az Atheneum; olvasni reveláció volt, részben éppen az ismerőssége okán. Pavla Dombrovska, a Divadlo Lísen vezetője – és a magánéletben is társával, Ludek Vémolával együtt alapítója – az Orosz napló alapján írta meg a szövegkönyvet: ő maga olvassa föl – ez a tényszerű, újságírói tényszerűségében szenvedélyes és nagyot ütő, kivetített adatokkal megerősített tudósítás, dokumentumdráma a politikai bohózatnak aposztrofált előadás egyik rétege. A másik: az élő játékkal kombinált csodálatos bábszínház – a dialógusok most magyar fordításban jelennek meg a háttérben –, amelynek játékterét egy ütött-kopott, sokfiókos, sokrekeszes, sokfunkciós íróasztal adja. (Pavla Dombrovska az előadást követő, szűnni nem akaró nézői kérdéseket generáló beszélgetés alkalmával azt is elmondja, hogy az íróasztal talált tárgy: egy barátjuk erkélyéről mentették át az előadásba. A tolmács szerepét Boráros Milada vállalta.) A szó eredeti értelmében családi bábszínházat látunk. Ludek Vémola és Stepán Vémola (Ludek és Pavla fia) a két frenetikus bábjátékos. Stepán szó szerint belenőtt ebbe az előadásba (az ő szerepét korábban két másik színész is játszotta).

Líra, tragikum, groteszk és abszurd vegyül és váltakozik a Putyin síel előadásban. Ha Putyin síel (mert „biztos síel”, amikor jó okot lát arra, hogy ne mutatkozzon) a lejtősen megemelt, szempillantás alatt sípályává változó asztallapon, akkor a közönség mindvégig érzelmi hullámvasúton ül (nem függetlenül az orosz és csecsen folklórra alapozott zenétől): a kuncogástól a feltörő sírásig minden megtörténik ebben az egy órában. És miközben megyünk egyre beljebb a történettel, nem győzünk ámulni a kabarétréfaszerű jeleneteken, a színészi játékon és a bábhasználaton, tárgyjátékon. Egyetlen példa: ahogyan a bumfordi, stilizált síkbábfigurák (áldozatok) egyenruhára (csakis a szív fölé)  placcsantható kitüntetéssé változnak. És még egy: ahogyan a kéz ujjai lábakként funkcionálnak – aztán egyszer csak póklábakként válnak nevetségessé és fenyegetővé. És még egy: ahogyan a végén az áldozatok emlékére szál piros rózsa virágzik ki az asztalfiókból – kb. onnan, ahonnan Putyin labradorja előviháncol. Anna Politkovszkaja Orosz naplója így kezdődik (I. rész: Az orosz parlamentarizmus halála): „2003. december 7. A parlamenti választások napja, egyben az a nap, amikor Putyin elnök megkezdi az újraválasztásáért folytatott kampányt. Reggel egy szavazókörben megmutatta magát Oroszország népének. Vidám, sőt emelkedett hangulatban volt, és kissé idegesnek tűnt. Ez szokatlan volt, hiszen többnyire morcos képet vág. Most viszont széles mosollyal tudatta az egybegyűltekkel, hogy hőn szeretett labradorjának, Connie-nak az éjszaka kölykei születtek. ’Vlagyimir Vlagyimirovics nagyon aggódott!’ - csicseregte a férje mögött álló Madame Putyina. - Sietünk is haza’ – tette hozzá. Rohantak a szukához, amely politikailag hibátlanul időzítve ajándékozta meg az Egységes Oroszország pártot.” A napló 2003 decemberétől 2005 augusztusáig kíséri figyelemmel az eseményeket.

A Divadlo Lísen 15 éve játssza az előadást – ma már az Ukrajna megtámadásáról szóló tudósítás is benne van. „Mert Anna egészen biztosan elment volna, tudósított volna Ukrajnából.”

A finálé a Csornij vóron (Fekete holló) című emblematikus, több feldolgozást megért orosz népdal, Pavla Dombrovska előadásában: mintha évszázadokkal ezelőtt élt falusi asszonyok hangján szólna. Itt és most szól.

Fotó: Fotók: Kóbor Szonja/vaol.hu, Miglinczi Éva

Fotók a színház honlapjáról: Vojtech Brtnicky, Borivoj Hajek, Matej Sykora

További képek