Rózsa és kakaó

A celldömölki Soltis Lajos Színházban Ecsedi Csenge Berta rendezett elbűvölő előadást, 4 éven felülieknek. A Rózsa királyfi című népmese (még az Arany János előtti időkből) újratöltve, a mese és a mesélő erejével. Boldogan, amíg csak tudnak.

Ecsedi Csenge Berta (bábrendező szakon végzett a színművészeti egyetemen) is kislánykora óta kötődik a Soltis-színházhoz, itt nőtt föl. Nem először tért vissza rendezőként, népmesei alapokon ő írta meg a színpadi adaptációt is. Mondhatunk akár bábszínpadot, hiszen a Rózsa királyfi - Boldogságkeresők címmel áprilisban bemutatott előadásban minden hétköznapi tárgy – a gyertyatartótól a kövér meg a sovány szódásszifonon át a sakkfigurákig – a lehető legnagyobb természetességgel változik eleven bábbá. Így játszanak a gyerekek. És így játszik Tóth Ákos, akinek jutalomjáték ez a bemutató, még a bűvésztehetségéből is megmutathat valamit. De eleve bűvésztehetséggel, boszorkányos ügyességgel bánik a folytonos átalakulásban lévő tárgyakkal. Ő a Muki nevű katona, a mesélő (a stand up-színész), aki a történet szerint édesanyjával járja a vidéket egy varázslatos szekéren – látványtervező: Csiszér Csilla Viola, kivitelező: Bruckner Roland. Gregorich Zsófi közben ezer hangszert szólaltat meg a kellő pillanatban, hallgató,

 

 

 

 

 

 

rezonőr, kislányos és anyai, ragyogó mosolyú része minden pillanatnak. És Tóth Ákos/Muki csak mesél, csak játszik, az első mozdulatával magához köti a nézőket (gyerekeket és felnőtteket), és a fináléig el sem engedi. Eredendően van a lényében valami tanulhatatlan: mintha ő is magában hordozná a sok évszázaddal ezelőtti vásári komédiások mesélőkedvét, nyerseségét, az érzelmeket groteszkkel megkarcoló, eszes és szemérmes humorát (ilyennek képzelhetjük őket). Mintha továbbadták volna neki azt a tudást, amit ők is kaptak valahonnan, hogy aztán magukhoz hajlíthassák. És ő is magához hajlítja, például két személyes macskával meg friss-édes kakaóval.

Rózsa és Ibolya sok megpróbáltatás után – és azt kívánjuk, ne érjen véget a mesélés – természetesen egymásra talál: a lakodalomra „meghívták az egész ország népét, aztán boldogan éltek, amíg csak tudtak”. Amíg csak tudtak. Kicsi eltérés a bevett népmesei fordulathoz képest, de mázsás súlya van. Mert – ahogyan Muki mondja a 4 éven felüli nézőknek címezve – ez a történet arról szól, hogy milyen nehéz megtalálni az illékony boldogságot. Odabent keresendő, az biztos: „de hogy mikor jön és mikor megy, ha agyonütsz se tudom megmondani. De ezért engem agyon ne üss.” A világért se.

(A celldömölki Soltis Lajos Színház Rózsa királyfi – Boldogságkeresők előadása ott van a szeptember 19-e és 28-a között megrendezendő  eSzínház Fesztivál programjában.) 

Fotó: Benkő Sándor/SLASZ

További képek