Ulrich Hub: Sánta kacsa, vak tyúk

Szeptember 28-án debütált Hell Krisztina bábszínész első rendezése a Vojtina Bábszínházban, amely a népszerű meseíró, Ulrich Hub Sánta kacsa, vak tyúk című történetét dolgozza fel.

„Minden egy elhagyatott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyoró tartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel...” Váratlanul összetalálkozik egy sánta kacsa és egy vak tyúk. Mi történik velük, ha az egyik vagány és kalandvágyó, a másik óvatos és félénk? Megoszthatják-e földimogyoró tartalékukat vagy netalántán legféltettebb titkaikat? Tudják-e támogatni egymást, amikor belevágnak életük kalandjába? Rátalálnak-e arra a helyre, ahol a legfőbb kívánságaik is valóra válnak? Egy biztos: közös útjuk során hihetetlen kalandokban lesz részük és megtapasztalják, hogy egy kevéske önzetlenség elég ahhoz, hogy boldoggá tegyék a másikat.

 

 

 

 

 

Szeptember 28-án debütált Hell Krisztina bábszínész első rendezése a Vojtina Bábszínházban, amely a népszerű meseíró, Ulrich Hub Sánta kacsa, vak tyúk című történetét dolgozza fel. A produkció két nagyon szerethető, de jellemükben teljesen eltérő karakter útját mutatja be a barátságig. Hogyan segít egymásnak két baromfiudvarban élő mesehős? Mit taníthatnak egymásnak? A tyúk vakmerő, kalandvágyó személyisége vajon milyen hatással lesz a félénk kacsára? A népszerű német meseíró történeteza egymásra utaltság, a bizalom és a barátság története – rengeteg humorral. A rendező a bábszínháznak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a szöveg szerelem volt első olvasásra.
„Nagyon megfogott a történet, imádtam a filozofikus gondolatokat, tetszett a képi világa, a magyar fordítás, a humora, a helyzetek feszültsége, hogy vannak tétek: át tudunk-e menni egy szakadékon úgy, hogy nem esünk bele, miközben mind a ketten segítségre szorulunk. Tudtam, hogy ez az az anyag, amivel szívesen foglalkoznék.”
Az előadás – amellett, hogy szerfelett szórakoztató – fontos kérdéseket boncolgat: milyen hatással van a születésélményünk az életünkre, milyen fontos az egymás iránti bizalom, hogyan tudjuk legyőzni félelmeinket, vagy elhagyni a komfortzónánkat. A mese emellett a fogyatékkal élők nehézségeire is felhívja a figyelmet, de a sérült hőseink elé ez sem gördít akadályt: egy kalandos utazásra indulnak, melynek végén talán nem is a cél, sokkal inkább maga az út válik fontossá.

Baditz Dávid, a kacsát játszó bábszínész a két különc, bizonyos módon sérült karakter egymásra találását emelte ki. „Azt nézhetjük végig nagyon kedves kalandok során, ahogy egymásra talál ez a két entitás, és ahogy együtt el tudnak indulni egy közös úton. Ez a kacsa hűséges, becsületes kalandvágyó és helyén van a szíve. A jelzőket maga a  szerző írja róla, és nagyon szépen összefoglalja azt, amilyen tulajdonságokkal már valamilyen mértékig bír, de talán inkább azt, amilyen szeretne lenni. Az előadás egyik fókusz- és tételmondata szerintem az, hogy hogyan lehet boldogan élni. Nem azon kell gondolkozni szerintem, hogy mi az, amitől még boldogabbak lehetünk, hanem érdemes megtalálni azt, amitől már azok vagyunk. Vagy mi az, amitől nem, és azon lehet változtatni.”

Telenkó-Oláh Tímea, a vak tyúk szerepében a hősök titkos vágyairól beszélt. „Ami nagyon kedves és elgondolkodtató, hogy egyikük sem a kézenfekvő hátránya, a vaksága vagy a sántasága megszüntetésére vágyik, pedig a tyúk folyton lepotyog valahonnan, nekimegy valaminek, de ahelyett, hogy ezen keseregne, tud nevetni önmagán, és ezt nézni nagyon szívderítő.”

 

 

 

 

 

 

Untermann-ként Dömötör Anna Viktória segíti Telenkó-Oláh Tímeát és Baditz Dávidot. A Vojtinába idén érkező egyetemi hallgatónak nincs könnyű dolga, hiszen nagyon gyorsnak, pontosnak és precíznek kell lennie annak érdekében, hogy az előadás zavartalanul működhessen. A bábszínész szerint nagyon könnyű a két kedves karakterekhez kötődni, mert nagyon igazak. „Előbb vagy utóbb eljutnak arra a pontra a történetben, ahol önmagukhoz és a környezetükhöz is őszinték lesznek. Amellett, hogy megszeretjük őket, persze sajnálkozunk, szórakozunk és nevetünk is rajtuk, mert a maguk nyersességében, mindenféle művi és modoros dolgok hiányában élnek.”

Az előadást október első három hetének hétköznapjain bérletes nézőiknek játsszák, hétvégén pedig legközelebb 5-én és 19-én lesz látható a bábszínház Kálvin téri Színháztermében.

Író - Ulrich Hub

Fordító - Érsek-Obádovics Mercédesz

Szereplők - Telenkó-Oláh Tímea, Baditz Dávid, Dömötör Anna Viktória e.h.

Tervező - Schneider Jankó

Zeneszerző - Cseri Hanna

Rendező, dramaturg - Hell Krisztina

www.hofra.hu
Copyright Verlag der Autoren, Frankfurt am Main.
Minden jog fenntartva.
A szerző engedélyét a Hofra Kft. közvetítette.