A KÉP MINT MŰVÉSZETI MŰVELETI TEREP

A Matéria Művészeti Társaság kiállítása.

Különös címmel – engram – rendezett a közelmúltban egy kiállítást a budapesti Újlipótvárosi Klub-Galéria. A cím az emlékezetbe vésett tapasztalatra, ismeretre utal, amely fogalom és jelentése a Matéria Művészeti Társaság működésével kapcsolatban többféleképpen is értelmezhető. Levezethető az anyag emlékezete gyanánt: amely a művészcsoport törekvéseinek központi jelentőségű elemeként rögzíti, megőrzi és közvetíti a művészi kifejezést, a mondandót. De egyúttal utalhat az engram arra a megrögződő örökségre is, amely a csoport tagjainak tevékenysége révén születik meg, marad fenn és hagyományozódik az utókorra, és kitörölhetetlen emlék-elemként, fontos jelenségként ágyazódik a kor művészeti összképébe. És mindez hangsúlyosan, kiemelten érvényes a csoport közelmúltban elhunyt három művészének életművére, akiknek emlékét és művészeti hagyatékát a jelenkori Matéria-tagok nagy tisztelettel őrzik és ápolják.

 

 

 

 

 

 

 

Pataki Tibor: Sorskönyv XXI., CXII., XXXVI., Hommage à Jung                                               Bátai Sándor: Jeruzsálem 1. 2.
A 2006-os előzmények után az új évezred első évtizedének végén megalakult Matéria Művészeti Társaság – ellentétben a regionális szerveződésű, vagy egy-egy művészeti ágazat átfogó képviselete érdekében létrejött, meg-megszűnő, újraalakuló, vagy éppen csak egzisztáló egyesületekkel – viszonylag szűk körű, alkotói műhely-problémákkal foglalatoskodóm aktív csapat. A társaság fennállásának másfél évtizedében mintegy húsz művész tevékenykedett és tevékenykedik, jelentkezett a Budapesten és más városokban – így pl. Kolozsváron is – megrendezett csoportos Matéria-tárlatokon. A csoport történetének szomorú fejezete, hogy körükből időközben már több társulat-tagnak lezárult a munkássága – mint Bartl Józsefé, Birkás Istváné, Kovács Lászlóé, Paizs Lászlóé, Szikora Tamásé és a közelmúltban Harasztÿ Istváné, Tölg-Molnár Zoltáné és Záborszky Gáboré –, akiknek hiányát nem pótolhatja az sem, hogy helyükre időközben új alkotók léptek. „Ami összeköti, meghatározza az alkotók identitását, az az anyagelvűséget a spiritualitással ötvöző szellemiség művészetükben.” – fogalmazta meg lényeglátó tömörséggel összetartozásuk, együttes fellépésük, rokon jellegű alkotói törekvéseik koncepcionális indokát az évtizedek óta következetesen anyag-műveket alkotó Gáll Ádám festőművész a csapat 2017-ben rendezett veszprémi tárlata kapcsán. Valóban: a Matéria Művészeti Társaság tagjai által fémjelzett műalkotások eredendő jellemzője az anyagiság: a hangsúlyos matéria általi tárgyiasulás és az ezzel harmonikus egységbe foglalt jelentéshordozás. Vagyis az anyag nem csupán eszköz-jellegű, mellérendelt szerepű és jelentőségű egy mű megvalósulásában és létezésében – mint például évszázadokon át a festett olaj, vászon kompozíciók esetében –, hanem domináns, lényegi, s leginkább elvont nyelvezettel fogalmazó, a transzcendens tartományokban kalandozó. A kitüntetett jelentőségű anyag olyan mély mondandót megtestesítő és közvetítő kompozíciók katalizátora, amely más anyagok, más anyagokat alkalmazó technika révén nem szólalna meg. Ha a mű anyaga nem a jól bevált, nem a megszokott gyakorlat szerint prezentált, akkor váratlan, meglepő, megdöbbentő, feszültséget, konfrontációt teremtő lehet. Mindehhez természetesen nem elegendő az újszerű matéria-alkalmazás, hanem az azzal szintézist alkotó átszellemítés is elengedhetetlen feltétel. Ezt a szellemiséget meggyőző erővel tükrözteti a három közelmúltban eltávozott alkotó munkássága: Harasztÿ István a szobrászatban, Tölg-Molnár Zoltán és Záborszky Gábor a festészettől eltávolodó kép-, illetve képtárgy-alkotásban teremtett a különös anyaghasználat, az egyéni módszerekkel kivitelezett anyagmegmunkálás által is egyéni, karakteresen önálló művészeti univerzumot, amely törekvések konzekvenciái az egyes életművek jelentőségén messze túlmutatók. Munkásságuk során mindhárman mindvégig megőrizték az újításra, a kísérletezésre fogékony alkotói indíttatásaikat, s műveikkel hallatlan izgalmas, a kor problémavilágával, feszültségeivel együtthangzó, mély gondolatisággal éltetett, a különös anyagok által megszólaló érzelmi tartamokat tolmácsoltak, gondolati üzeneteket fogalmaztak meg. 

Barabás Márton: Emlékanyag 2. (Arte Povera)
A csoport tagjainak kollekcióiban a térbe helyezett anyag-tömegek és szerkezetek plasztikai kompozíciói, a talált tárgyakból szerkesztett dombormű-kollázsok, az objektek mellett a tradicionális, a falra függesztett – és ebből következően a kiállítótermi, belső közegben a befogadó álló testhelyzetéből való szemlélést lehetővé tevő, feltételező – kép-pozíciót e művésztársaság alkotói is vissza-visszatérőn megtartották, és általában fennmaradt a hagyományos kép-formátum, a négyzetes vagy a fekvő, illetve álló téglalap-alakzat is. A dolgok a képmezőben, a képfelület alatt és magát a képsíkot szétdúló, erőteljes fakturális nyomokat hagyó, a képtestet – a képterepet – alkotó építkezések, rétegződések, beavatkozások – hozzáadások és elvételek, hiány-teremtések – révén történnek. E kompozíciók sajátságos jellemző jegye, hogy nem válik el élesen egymástól az anyag és megmunkálásmódja, s nem ismerhetők fel a mesterség gyakorlásának konvencionális mesterjegyei – mint például a lebilincselő ecsetkezelésé az olajfestészetben, a bravúros rajzé a grafikában, a virtuóz faragásé vagy mintázásé a szobrászatban –, nem tudható, hogy miből mi keletkezett, milyen folyamatok zajlottak le a mű létrejötte során, mit produkált maga az anyag, és mi az, ami a művész beavatkozásainak, s ugyancsak ismeretlen eszközhasználatának eredményeként született meg. Sokszor megfejthetetlen, hogy valójában mi is a mű anyaga, melyek az összetevői, s azok milyen tulajdonságokkal felruházottak, stb. A matéria-mű maga az érdekfeszítő, izgalmas, megtestesült rejtély. A matéria-művek általános jellemzői gyanánt talán azt fogalmazhatjuk meg, hogy mind anyag-szinten, mind a tárgyalkalmazás során kiemelt szerepe van a kollázs-eljárásnak, illetve kollázs-technikának, és erőteljes a síktól, a tradicionális képsíktól való eltávolodás szándéka:  a Matéria-kollekciókban rendszerint a dombormű-képek – amelyek a tisztán festői anyagokkal és eszközökkel alakított művekre is jellemző –, illetve a térbe kilépő kompozíciók a hangsúlyos munkák. Stilisztikailag nincsenek uralkodó trendek: mind a konkrét, természetelvű, mind az elvont megfogalmazás, kifejezés előtt tágra nyílnak az alkotói kapuk, s ugyanúgy megjelennek a dús kolorittal vagy a monokróm színhasználattal élő művek, az érzéki absztrakt kifejezések és a konstruktív szellem-megnyilvánulás által determinált alkotások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dréher János: Árnyak vetülések I. II.                                                                                                    Mata Attila: Női torzó  

A nagy öregek generációjának képviselői mellett elsősorban a középnemzedék alkotói és az idősebb generációk képviselői jelentkeznek a művészcsoport fellépésein: Bács Emese, Baksai József, Barabás Márton, Bátai Sándor, Budaházi Tibor, Dréher János, Gáll Ádám, Hajdú László, Harasztÿ István, Kalmár János, Kovács Johanna, M. Novák András, Mata Attila, Mazalin Natália, Pataki Tibor, Serényi H. Zsigmond, Székács Zoltán, T. Horváth Éva festő- és szobrászművészek – jelezve, hogy korántsem periférikus jelenség az anyagelvű, a különös anyag különös megmunkálása által emlékezetbe vésődő alkotások művelőinek törekvése. Az alkotómódszer, az anyagkezelésben megjelenő szemlélet, a különleges technika reprezentánsaként jelenhet meg a halpikkely és a madártoll, a gyógyszeres tasak, a karóra, a zongorabillentyű-alkatrész, a könyv-szelet, a különböző földanyagok kavalkádja, a mész, a homok, a cement, a vakolat, az agyag, a hamu, a karton, a textil és még annyi más: ugyanúgy átszellemített médium lehet mindegyik, mint a vászonra festett olajfesték vagy a formába öntött bronz. Mert minden anyagba foglalt mű megalkotása és nyilvánosság elé tárása során a dolgok az éréki izzás hevében vagy a termékeny gondolat szférájában dőlnek el.

Mazalin Natália: Cím nélkül 1. 2.
 

TOVÁBB A GALÉRIÁBA

Fotó:    Újlipótvárosi Klub-Galéria   Engram - A Matéria Művészeti Társaság kiállítása