HIT, REMÉNY, RAJZFILM

JANKOVICS MARCELL (1941–2021) kiállítása a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban.

Mindig is hatalmas kihívást jelentett, hogyan lehet átadni a jelen és a jövő nemzedékének azon hagyományokat, amelyek egy nemzet identitásának alapját képezik. Még nagyobb kihívást jelent mindez a hagyományokkal szemben ellenérzéssel viseltető politikai és társadalmi kontextusban. Mert ez volt a helyzet Magyarországon a 20. század második felében, a kommunista rendszer idején. De bizonyos szempontból ilyennek tekinthető most, a globalizáció korszakában is. Jankovics Marcell (1941–2021), aki egyszerre volt tudós és művész, éppen egy ilyen közegben fejtette ki munkásságát. A korabeli kultúra jellegzetes műfajának, a rajzfilmeknek köszönhetően képes volt elérni egy széles közönséget és mindenekelőtt a fiatalokat. Az eredetileg kikapcsolódás és szórakoztatás eszközének tekintett rajzfilm az ő művészete révén a hagyományos értékek hordozójává, a hit és a remény hírnökévé vált. Tevékenysége egybeesett a magyar animáció fénykorával, melynek zászlóshajója a világhírű Pannónia Filmstúdió volt, különösen az 1970-es és 1980-as években. Egyáltalán nem volt könnyű az út, amely Jankovicsot a magyar rajzfilm-művészet csúcsaira vitte. Polgári, értelmiségi családból származván a kommunista rezsim ellenségnek tekintette. Az 1950-es években bebörtönzött édesapja az 1956-os forradalomban kiszabadult, és súlyos betegen élte le hátralevő éveit. A kis Marcellnek pedig, a család többi tagjával együtt a kitelepítés jutott osztályrészül. Meghatározó volt számára az ezeréves monostor mellett működő Pannonhalmi

 

 

 

 

 

 

 

Bencés Gimnázium, a magyar kereszténység emblematikus helyszíne, azon kevés katolikus iskola egyike, amely a kommunista rendszer idején is működhetett. Tehetsége révén helyezkedhetett el végül a Pannónia Filmstúdióban, ahol munkássága magyarok generációira tudott hatással lenni. A pannonhalmi lelkiségből táplálkozó hite megerősítette Jankovics Marcellben a reményt és az elszántságot, amellyel hivatását gyakorolta. A magyar nemzet identitásának két fő iránya van. A kereszténység által fémjelzett „nyugatos döntés”, valamint a keleti eredet, ami a magyarságot – különösen a néphagyományok és a folklór révén – Közép-Ázsia különböző népeihez köti. Miközben ennek fényében Ady Endre a Nyugat és Kelet közötti „komp-országként” határozta meg Magyarországot, Jankovics Marcell művészetével megmutatta, hogy a magyar lélekben a két összetevő harmonikusan együtt élhet. Az ősi gyökerű magyar néphagyomány és az egyetemes kereszténység összhangját olyan rajzfilmek teszik leginkább nyilvánvalóvá, mint a „Biblia – Teremtés”, a „János vitéz” és „Az ember tragédiája”. A három remekmű a magyar identitás szempontjából alapvető irodalmi szövegekre épül, amiket Jankovics nem igazított az animációhoz, hanem rajzfilmként illusztrált, ötvözve az irodalmi és a képi művészet értékeit. Így tette a szöveg által hordozott hagyományt az animációnak köszönhetően szélesebb körben is

befogadhatóvá. Rajzai anélkül, hogy engedményt tennének a kommersz kultúrának, a kortárs vizualitás elemeit ötvözik a hagyomány igényes tartalmával. A Petőfi Sándor költeményét feldolgozó „János vitéz” nyomán a népi mesevilágot az európai magyar identitás elemeivel ötvözi. A Franciaországot a töröktől megmentő bátor huszár Magyarországot, mint a kereszténység védőbástyáját idézi. A szinte fantasy-filmként ható elbeszélés kifejezi az erősség, a hűséges szeretet és a „remény, mely nem csal meg” értékeit. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a hős alakját egy történelmi személyiség, Horváth Nepomuki János magyar huszárkapitány ihlette, aki 1814-ben a napóleoni fogságból szabaduló VII. Piusz pápát Rómába visszakísérte. Így lehetséges, hogy János vitéz alakja köszön vissza a Vatikáni Múzeumban, a Galleria Clementina freskójáról... A Madách Imre azonos című drámája alapján készült „Az ember tragédiája” Ádámmal és Évával együtt kíséri végig az emberiség történetét, s azt a különböző korszakokat inspiráló, ám a kísértő Lucifer által kiforgatva elbukó nagy eszmék egymásutánjaként mutatja be. Az emberiség egész történelmének végső értelmét az angyalok kórusa tárja fel: „Szabadon bűn és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme”. Ennek az igazságnak a tudatosítása teszi lehetővé az Úr akaratának követését, amely a mű fináléjában ekként fogalmazódik meg: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”. Így Jankovics Marcell remekművei arról a hitről tesznek tanúságot, amely arra biztat minket, hogy korunkban mi is a „reménység zarándokaivá” legyünk.

Érszegi Márk Aurél

A kiállítás 2026. január 22-ig látogatható a Haáz Rezső Múzeum székhelyén ( Haáz Rezső Múzeum, RO - 535600 Székelyudvarhely, Bethlenfalvi út 2-6. )