Psychétől a hatos villamosig

A „Minden nő története – férfiakkal és nélkülük” című produkció a Tatabányai Tavaszi Fesztivál programjának előadása volt. Minden műfaji megjelölés nélkül, egyszerűen csak színháznak nevezném, mert megvalósult a legfontosabb: a megismételhetetlen találkozás a színész és a néző között. Zenében és prózában három nő előadott valami fontosat a nőiségről: szerelemről, csalódásról, haragról, bánatról, elválásról, magányról és keserűségről.

Az ókori görög mitológia szerelmes Pszükhé/Psychéjéből Weöres Sándor alkotott egy bűbájos és felejthetetlen karaktert, egy 18. századi költőnő személyében, aki nemcsak megírja, de ezer százalékig meg is éli a szerelmet. Azért Psyché, mert ő képviseli, prezentálja a szerelem megélésének maximumát, és mert talán éppen ez a fővonulata a dalokból, versekből és prózából összeállított produkciónak. Megélni a vágyat, a szerelmet, a bánatot, az elválást, mindent, amit az intenzív érzések hozhatnak. Mindegy, hogy ez mely korban és milyen helyszínen zajlik… lehet a régen és lehet ma, játszódhat egy főúri kastély lányszobájában vagy a hatos villamoson. A lényeg maga a nő, aki beleengedi magát a szerelembe, hogy aztán a férfival vagy éppen már nélküle maradva éljen tovább.

 

 

 

 

 

 

Nagyon jól illik a szerelmes szövegekhez a szerelmes dal, az olyan dal, amelynek a narratívája legalább olyan fontos mint a dallam. Leginkább a sanzon műfajában mozgunk, bár a színpadon elhangzott dalokat nem szoktuk sanzonnak nevezni, mégis a zongorakíséret, a hangulat, az előadásmód nagyon is ezt közvetítette. Az intimitás érzését idézi meg a zongorista és az énekes eleganciája, a mozdulatok és a zene összjátéka, a hang mélysége és csillogása. A dalban éppen ez a lényeg, az érzések megmutatása, amelyeket ősidők óta a szerelmes dalok közvetítettek a legtisztábban. A szerelmes szövegek mellé különösen jól illenek a kiválasztott szerelmes dalok, különösen a régi slágerek, mert nemcsak ismerjük őket, hanem már megkönnyeztük mindegyiket titokban, vagy hangosan énekeltük az autóban ülve, vagy zuhanyozás közben. Mert bár mindannyian voltunk már szerelmesek, csalódottak, elhagyottak vagy boldogtalanok, töretlenül hiszünk a megújulás lehetőségében, a szerelem örökkévalóságában – amelyet éppen ezek a szerelmes dalok fogalmaznak meg akár édesen, akár keserűen, de mindenképpen érzelmesen. A szerelmes dal maga a tiszta érzelem, amelynek helye van „minden nő történetében” – természetesen férfiakkal vagy akár nélkülük… de többnyire miattuk…

 

 

 

 

 

 

Az elhangzott irodalmi szövegek versek és próza részletek szerzői Buda Ferenc, Weöres Sándor, Illyés Gyula, József Attila, Fernando Pessoa, Parti Nagy Lajos és Falcsik Mari. A kiválasztás tartalmi jellegű, nem a szerzők irodalmi súlya vagy hírneve indokolta, hanem maga a téma: minden nőhöz szólnak, (persze a férfiakhoz is…) aki átélt hasonlókat, akinek volt dolga a szerelemmel. Még abban a formában is, ahogyan Parti Nagy Lajos fogalmazta meg a „hét asszonya” történetét. Nem édes, nem bódító szerelmes történet, hanem egy éles, nyers, nagyon hétköznapi asszony, az „egyedülnevelő” villamosvezető, akit egyszer, egy magavesztett pillanatában megdugtak és felcsináltak. Mi köze ennek a szerelemhez? Ez minden nő története, így nagyon is helyénvaló, hogy ez a fajta életélmény is helyet kapjon, hogy ne legyenek felesleges illúzióink arról, hogy a dolgok hogyan zajlanak a valóságban. Már Weöres Sándor Psychéje sem az idilli szerelem krónikája, sokkalta inkább a férfi és a női vágyakozás nem rózsaillatú valósága. Pessoa szerelmeslevelében is inkább a szarkazmus, az önirónia dominál, ahogyan Falcsik Mari Keresetlenül című versében sem az édes szerelmen van a fő hangsúly, hanem sokkal inkább a mindenen túli szerelmen, amelyet még az elutasítás sem befolyásol.

 

 

 

 

 

 

A produkció három tehetséges előadóművész összjátékából jött létre, Ocskai Gabi zongorázott, Lázár Nóra énekelt, Tóth Zsóka pedig verset és prózát mondott, illetve játszott el. Ők hárman teljes összhangban valóban színházi produkciót hoztak létre, játszottak, énekeltek, másfél órában intenzív figyelmet keltettek. Érdemes külön kiemelni, hogy Ocskai Gabi, aki amellett, hogy kiválóan zongorázott, egyben az előadás összefogója, elindítója. Lázár Nóra énekesként remekelt, a hangja valóban betöltötte a nézőteret, kiváló előadó, nemcsak énekes. Tóth Zsóka előadóművészként ismert, most egyszerre volt versmondó és színész. Különösen a Parti Nagy novellában, a „Hét asszonyaként” tündökölt. Igazi karakterszínészi bravúr volt ez a monológ. Fatuska Máté saját szövegű narrációja, valamint énekesi részvétele is hozzájárult az est sikeréhez.  (Tatabányai Tavaszi Fesztivál, Minden nő története – férfiakkal és nélkülük, A Vértes Agorája – Tulipános Ház)

 

 

 

 

 

 

 

Pápes Éva

Fotó: Minden Nő története - Férfiakkal és nélkülük FB oldala/ Ádok Zsanett, A Vértes Agorája, Schram András

 

További képek