Kaposi 77

| 2016-01-07

Kaposi Endre festőművész január 7-én töltötte be a 77. életévét.
"Az alkotói nyugtalanság ez a kereső attitűd hajtotta mindig új és új kifejezési formák, szellemi kalandok felé Kaposi Endrét, amelynek eredményeként egy hallatlan összetett, bonyolult rétegezettségű, meditatív-árnyaltságú képekkel hangsúlyozott oeuvre áll előttünk, amely még napjainkban is újabb és újabb meglepetéseket tartogathat…” Wehner Tibor művészettörténész

„...A hatás, amit egy Barcsay Jenő, egy Egry József, egy Nagy István, Kmetty János, Gulácsy és Ámos Imre jelentett, úgy épült be szemléletembe, hogy nem tudom, melyik miben és hogyan hatott rám. Egyszerűen belém ivódott az egész hangulat, az egész légkör, amit a két világháború közötti magyar képzőművészet jelentett. Ebben benne van Szőnyi, Márffy, Bernáth Aurél és még sok mindenki.  … Engem mindegyik érdekelt és mindegyikben találtam valamit, ami nekem fontos volt. Ebből fakadhat az a tény, hogy meglevő munkáimban nem lehet egy stílust felismerni, mert indulásomnál nem köteleztem el magam. Valójában minden képet úgy kellett megfestenem mindig, mintha az elsőt festeném. Nekem minden kép egy külön probléma volt, amit végig kellett küszködnöm. … Nem alakítottam ki egy olyan festői nyelvezetet, amit egyszer s mindenkorra a sajátomnak tekinthetek...”   (Kaposi Endre)

„Lírai naplóra emlékeztető rajzainak hangulata – bár témavilága, kifejezésmódja sokat változott – festményein is érződik. Hangulatvilágának, gondolatainak kifejezésére ma is a kis formátumot tartja a legalkalmasabbnak. A képek kis méreteiért bőven kárpótol a színek rendkívül kifejező hangulati gazdagsága és a festői témák változatossága. Kaposi Endre képeinek értékét éppen a kamaraművekre emlékeztető, kiérlelt kompozíció adja meg. Mint egy szonáta, vagy vonósnégyes váltakozó hangulatú tételei, úgy illeszkednek egymás mellé Kaposi Endre festményei: egy markáns színekkel festett női arc, a gyermekkuckó hangulatát árasztó szobasarok a nagy kályhával, egy telefirkált narancsszín fal groteszk humora, az álomi tájak költői birodalmába ablakot nyitó, könnyű felhőként elúszó kis tájkép.

(Mucsi András művészettörténész)

 

"Munkásságában meghatározó a múlt és annak megélése. Megidézi a mitológiát, melyben a Kronosz az örökké való idő, ami rajtunk kívül és tőlünk függetlenül létezik, de jelenti a benne foglalt esemény időpontját is.  Az óra mutatója határozza meg az időpontot, sokszor az emberek életét felforgató pillanatot. Az óra gyakori motívuma műveinek. A képeinek alapélményei a gyermekkori emlékek és a szenvedésekkel, gyötrelmekkel teli emberi sorsok...

...A múltszázad 90-es évei óta Kaposi Endre munkásságát főképpen a fotómontázsok, kép és tárgy-kollázsok jellemzik. A képeken látható beépített tárgyak, fotók, újságcikk részletek, történelmünk és az alkotó múltjából származó emlékfoszlányok, emléktöredékek, állnak össze egységes alkotásokká. A múlton tűnődik a művész a DIES ILLA, AZ A NAP kollázs című munkájában, amely élete meghatározó, tragikus fordulatának állít emléket. Láthatjuk a képen a rendszámtáblát ami mementóként uralja  a képet és emlékeztet a szörnyű napra!... ( Fia, Kaposi Tamás 25 éves korában autóbalesetben életét vesztette.)

...A célracionálisan összerakott tárgy-montázsokat Kaposi Kronogrammáknak nevezi. Régi szerszámokból, vasszerkezetekből, alkatrészekből szerel össze alkotásokat, majd állít térbe konstrukciókat, kisplasztikákat. A művész elhagyja a figuratívitás tartományát és az alkatrészek eredeti funkcióját. A szemlélőt a tárcsák, a fogaskerekek az idő múlására, a régmúltra emlékeztetik. Alkotói módszere, hogy az egyszerű formájú tárgyaknak más jelentést ad, személyessé teszi azokat, Kaposi szerint „…a tárgyakon az idő nyomát lehet megtalálni. Látom rajtuk, hogy minden tisztességes munkában van valami a művészetből. A régi tárgyak újra felmutatása az emberi munkának egyfajta tisztelete, és egyben gyermekkorom emléke.” ( dr. Zsemberi Dezső)

                          

 

Fotó: Miglinczi Éva, Esztergomi Művészek Céhe

További képek