Alkotói nyugtalanság

dr. Zsembery Dezső | 2015-04-06

Kaposi Endre kiállításán grafikák, táblaképek és a modern képábrázolási formák láthatók, mint a kollázs, mely olyan képzőművészeti technika, ahol a művész különböző valódi anyagokat, esetleg tárgyakat épít be a képbe.

Kaposi Endre képzőművész kiállítása

A magyar kultúra ünnepnapja 1989 óta január 22, mert a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferencz 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz írását. Ez a nap hagyományos ünnepe városunknak is. A hagyományt követve a Dorogi Galériában a ma megrendezésre kerülő kiállításon Kaposi Endre képzőművész, festő, művészeti író életmű kiállítását reprezentáló alkotások  kerülnek bemutatásra. Kaposi Endre 1939-ben Zalaegerszegen született. Az érettségi után a budapesti Dési Huber István Képzőművészeti Szabadiskolában képezte magát. Itt Gráber Margit és Tamási Ervin tanítványa volt. 1959-ben került Esztergomba. Az esztergomi Tanítóképző Főiskola elvégzése után, a pécsi Tanárképző Főiskola rajztanári szakán 1968-ban, majd ELTE BTK. filozófia szakán szerzett diplomát. Később az esztergomi Tanítóképző Főiskola tanára, 1986-tól 1991-ig annak főigazgatója volt.

A hatvanas években szellemi műhelyt jelentett számára Martsa Alajos fotógráfussal való ismeretsége, aki akkor már az esztergomi Városi Könyvtár igazgatója volt. Barátságuk a fotógráfia és a fotóesztétika irányába terelte érdeklődését. Martsa révén ismerkedett meg a magyar szellemi élet számos kiválóságával.  1962 óta számos egyéni és csoportos tárlaton és közgyűjteményben találkozhatunk műveivel.

Alapító tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülésének és az Esztergomi Művészek Céhének. Ma is elnöke a megyei Kernstok Károly Művészeti Alapítvány kuratóriumának. Számos helytörténeti, művészettörténeti, fotótörténeti és esztétikai témájú publikáció szerzője. (pl. Fotográfusok Esztergomban (1987), Boldog pillanatok (1999), Martsa Alajos és művészbarátai (2001), Esztergom köztéri szobra (2001) társszerző, Képzőművészek Esztergomban a XX. században. Art Limes 2008/2. ).

Kaposi Endre művészetének megközelítési módja és az életmű rövid ismertetése nem egyszerű feladat, mert az alkotások sokrétűek, és műveiben megtalálható a művészi önkifejezés több formája.

A kiállításon  grafikák, táblaképek és a modern képábrázolási formák láthatók, mint a kollázs, mely olyan képzőművészeti technika, ahol a művész különböző valódi anyagokat, esetleg tárgyakat épít be a képbe, a montázs amikor képeket, képrészleteket helyez  egymás mellé, ezzel új összefüggéseket teremt. A xerox technika pedig fénymásolási eljárás, mely mind-mind Kaposi Endre művészi munkásságát fémjelzi. Wehner Tibor művészettörténész múltbeli megállapítása ma is igaz:” Az alkotói nyugtalanság ez a kereső attitűd hajtotta mindig új és új kifejezési formák, szellemi kalandok felé Kaposi Endrét, amelynek eredményeként egy hallatlan összetett, bonyolult rétegezettségű, meditatív-árnyaltságú képekkel hangsúlyozott oeuvre áll előttünk, amely még napjainkban is újabb és újabb meglepetéseket tartogathat…”

 Munkásságában meghatározó a múlt és annak megélése. Megidézi a mitológiát, melyben a Kronosz az örökké való idő,  ami rajtunk kívül és tőlünk függetlenül létezik, de jelenti a benne foglalt esemény időpontját is.  Az óra mutatója határozza meg az időpontot, sokszor az emberek életét felforgató pillanatot. Az óra gyakori motívuma műveinek. A képeinek alapélményei a gyermekkori emlékek és a szenvedésekkel, gyötrelmekkel teli emberi sorsok.

Rátérve a kiállításon látottakra. A grafikák részben művészi pályájának kezdetét jelentik és kiváló rajztudását bizonyítják.  Ebben a formában is rögzítette élményeit. A portrék sok esetben emlékezetből készültek, mert véleménye szerint az emlék- rajz inkább jellemzi a személyiséget, az egyént meghatározó karakterisztikus vonásokat és jegyeket. A rajzok között látható Enteriör című képe egyszerű bottal, tussal csomagoló papírra rajzolt, hirtelen jött hangulati ötlet eredménye volt.

A táblaképek közül a meghívón is látható Megérkezés című alkotást Szabó Ágnes művészettörténész így jellemzi: „ A naplemente izzó vöröse járja át a ladikos szikár, határozott alakját. A lapátot kezében rendíthetetlenül szorítva nyugodtan várja, ahogy csónakja partot ér.” A sokat megért művész közelmúltban készült kalapos önarcképe ismét a kérlelhetetlen Idő múlására figyelmeztet.( Hallgassuk meg, hogy szól a költő az alkotóhoz) A kiállítás képei között láthatjuk a középkori sárkányölő Szent György lovag legendájának a felidézését ábrázoló alkotást, mely a gonosz feletti győzelmet szimbolizálja.

A múltszázad 90-es évei óta Kaposi Endre munkásságát főképpen a fotómontázsok, kép és tárgy-kollázsok jellemzik. A képeken látható beépített tárgyak, fotók, újságcikk részletek, történelmünk és az alkotó múltjából származó emlékfoszlányok, emléktöredékek, állnak össze egységes alkotásokká. A múlton tűnődik a művész a DIES ILLA, AZ A NAP kollázs című munkájában, amely élete meghatározó, tragikus fordulatának állít emléket. Láthatjuk a képen a rendszámtáblát ami mementóként uralja  a képet és emlékeztet a szörnyű napra!

 A posztamenseken látható célracionálisan összerakott tárgy-montázsokat Kaposi Kronogrammáknak nevezi. Régi szerszámokból, vasszerkezetekből, alkatrészekből szerel össze alkotásokat, majd állít térbe konstrukciókat, kisplasztikákat. A művész elhagyja a figuratívitás tartományát és az alkatrészek eredeti funkcióját. A szemlélőt a tárcsák, a fogaskerekek az idő múlására, a régmúltra emlékeztetik. Alkotói módszere, hogy az egyszerű formájú tárgyaknak más jelentést ad, személyessé teszi azokat, Kaposi szerint „…a tárgyakon az idő nyomát lehet megtalálni. Látom rajtuk, hogy minden tisztességes munkában van valami a művészetből. A régi tárgyak újra felmutatása az emberi munkának egyfajta tisztelete, és egyben gyermekkorom emléke.”

Összegezve a fentieket egy rendkívül színes életművet tekinthetünk meg együtt a Dorogi Galériában, annak reményében, hogy további alkotásokkal fogja gazdagítani  megyénk képzőművészetét.

Fotó: M.É.

További képek a galériában

További képek