Elöljáróban- Illusztrációk Pozsonyi Biennáléja
Viera Anoškinová | 2017-09-22 1265
Már Jan Amos Komenský – Comenius – megmondta: „… az érzékszervek közül a látásé a legfontosabb hely…” Ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy élni is kell vele. Például úgy, hogy felkeressük az Illusztrációk Pozsonyi Biennáléját (Bienále ilustrácií Bratislava, BIB), ahol a szemek egészen biztosan nem pihenhetnek. S nemcsak a felnőttek szemei, hanem még inkább a gyerekekéi, a Biennálé ugyanis elsősorban az övék - Viera Anoškinová írása.
Még egyszer visszatérek Komenskýhez: „Az illusztrációt észlelve a gyermek tárgyat keres érzékei számára, aktívan megismeri az ábrázolt tárgyak kölcsönös viszonyait, ellenőrzi őket a természetben, s egyúttal a kép művészi nyelvén megérti a konvencionális általánosítást. A gyermek elméjében a «világ manipulálásának» számára bonyolult folyamata megy végbe, s ily módon annak lehetőségei és módozatai merülnek fel előtte, hogy a gyakorlatban miként bánjon a reális tárgyakkal.” Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a gyermek számára a kép valóságossága ugyanolyan nyilvánvaló, mint az élet valóságossága.
A Biennálét a gyerekek már kicsi koruktól kezdve látogatják, s ezáltal először kerülnek kapcsolatba a művészettel. Ez a művészet természetesen a gyerekkorú látogatóhoz szól, ezért a megformálás módja olyan, hogy a gyermek a szöveg ismerete nélkül is könnyen megértse az illusztráció jelentőségét. Azt mondják, az illusztráció a szöveges megformálás képe és visszatükröződése. Egyfelől „korlátozódhat” az irodalmi szöveg értelmezésére, másfelől jelentheti a látott világ művészi átalakítását a kifejezés kétféle módján – a művész és a néző szemével. Az illusztráció és a szöveg konfrontálásának e folyamata nagy jelentőséggel bír a gyermek számára, s csak abban az esetben lehet hasznos, hogyha a gyermek nem csupán egy történetet talál a könyvben, amely érdekli őt, hanem illusztrációkat is, amelyek megragadják a figyelmét, lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjon, s a képek világát összehasonlítsa a valóságos dolgok világával, az ábrázolásokat az irodalom valóságával s egyáltalán magával a realitással. Az illusztráció azonban gyakran önálló művészi alkotásként is hatni tud, s belőle kiindulva mindenki megalkothatja saját történetét, miáltal fejleszti a képzelőerejét és új világokat nyit meg. Az illusztráció a színek, a tökéletes rajz közvetítésével új ösztönzések és ötletek eredője lehet, különböző érzelmeket válthat ki. S mindez akkor is lejátszódhat, amikor az ember a Biennálén kiállított illusztrációk sokaságát nézegeti.
Az Illusztrációk Pozsonyi Biennáléjának idei, 26. évfolyama új szakasz kezdetét jelenti. S nemcsak azért, mert létének újabb fél évszázada veszi kezdetét, hanem abból kifolyólag is, hogy a Művészetek Házának tereiből a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítótermeibe költözik. Hiszem, hogy ez a változás a javára válik, s ugyanúgy megtalálja a közönségét, mint eddig – vagy még nagyobb arányban.
Fotó: Miglinczi Éva
G. Kovács László fordítása
A szerző az Illusztrációk Pozsonyi Biennáléja Titkárságának a vezetője. A szöveg forrása a 2017. évi Biennálé katalógusa.
További képek
