Múltunkban a jövő

„Hinni kell a bábuban, hinni kell az életében, hinni kell a játék erejében.” - Kovács Ildikó

Ahhoz, hogy a magyarországi bábszínházak időszerű, felnőtteknek szóló bábszínházi törekvéseiről szólhassunk, elengedhetetlenül szükséges röviden összegezni az elmúlt évtizedek bábszínháztörténetének fontos mozzanatait. A 20. század jelentős részében a magyar színházkultúrát erősen befolyásolták az ideológiai, történelmi fordulópontok, s ez hatással volt a bábművészekre és a bábszínházra is. Igaz, voltak üdítő kivételek¹ , ám az átpolitizáltság kortünete rátelepedett a művészi, szabadgondolkodó munkára. A magyar bábszínháztörténet meghatározó időszaka az 1949-es év volt. Az államosítás ellehetetlenítette a nyolc hivatásos bábszínház és nagyrészt az amatőr csoportok működését is. Betiltották többek között Rév István Árpád Nemzeti Bábszínjátékát, A. Tóth Sándor festőművész bábelőadásait, a vásári bábjátékos Hincz- és Korngut-Kemény-család műsorait, Büky Béla árnyjátékos darabjainak bemutatását. Ezzel egyidőben, 1949 őszén kezdte meg tevékenységét az Állami Bábszínház. Egyrészt leszerződtették a Mesebarlang² társulatát, másrészt több olyan színészt, akik a változások miatt kikerültek a színházakból. Az államosítás folyományaként konkrét profilt kaptak a gyermekszínházak. Ennek következtében a bábszínház az óvodás korú gyermekek színtere lett. A kijelölt korosztálynak rendezett előadások mellett, az 1949-58 közötti labilis időszak alatt³ is születtek felnőttek számára rendezett darabok. 1951 első felében bemutatják a Sztárparádét, az első felnőtt produkciót, mely hatalmas közönségsiker lett. Szintén az ötvenes évek elején kerül színre Carlo Gozzi komédiája, A szarvaskirály, amely egyértelműen az autokrata rendszer lélektelenségét vázolta fel. 1958-tól Szilágyi Dezső ellentmondást nem tűrő igazgatósága határozta meg a színház életét, aki bár önfejű, nehéz ember volt, több mint három évtizedes vezetése alatt szenvedélyesen pártolta az alkotói munkát. Maga köré gyűjtötte, mi több, a bábszínház menedéke lett néhány politikai okból háttérbe szorított művésznek. Mészöly Miklós író, Országh Lili festőművész, Jakovits József festő-grafikus-szobrász, Kardos G. György író és Kemény Henrik is a bábszínházban dolgozhatott. Az alapvetően gyermekek látogatta színház kiemelkedő célnak tekintette a felnőtt közönség becsábítását a bábszínházba. A bábszínház kikerült a kommunista-szocialista eszmerendszer látószögéből, s így fordulhatott elő, hogy a gyermekelőadások árnyékában korszakos felnőtt előadások létrejöttek. A Szilágyi-érában erőteljes, művészileg hiteles, s ha nem is mindig a kor politikai jelenségeire erősen reflektáló, de kétségkívül merész, néha kifejezetten ellenzéki, felnőtteknek játszott előadások születtek. Az 1960-as évektől másfél évtizeden keresztül Európa legrangosabb bábszínházai közé tartozott az Állami Bábszínház. Szilágyi éleslátású elméleti ember volt, aki hagyta a kísérletezést, a műfaji lehetőségek tágítását. Az Állami Bábszínház/Szilágyi nagy csatákat vívott, hogy az országban elsők között mutathassanak be Mrozek, Beckett és Ionesco feldolgozásokat a bábszínházban. A színház sikerét mégis a karakteres formanyelvű, elsősorban zenés darabok határozták meg. Innovatív rendezések – pl. a Petruska, A fából faragott királyfi, a Háry János, A csodálatos mandarin és A katona története, s azok báb- és látványtervei alapozták meg a hosszan tartó szakmai tekintélyt. A színházművészet és a bábjáték egyenrangúsága szakadatlanul megkérdőjeleződött. Ám a karakteres és kivételes eszközökkel megfogalmazott klasszikus drámák, komolyzenei művek sikere a két rokon műfajt közelebb hozta egymáshoz. Szilágyi Dezső bábszínházi tevékenykedése valójában 1955-ben kezdődött. Ebben az évben az Állami Bábszínházban uralkodó lehetetlen körülmények miatt néhányan elhagyták a színházat, és Szőnyi Kató vezetésével megalapították a Győri Állami Bábszínházat. A három évig működő színház szellemi irányítója és háziszerzője Szilágyi volt. Győrben ráébredtek arra, hogy a szovjet iskolától való eltávolodás a jövő útja. Az „Obrazcovi tanok” helyett a vásári hagyományok és a népi játékok feltámasztására, újraértelmezésére törekedtek. A társulat tagja lett Kemény Henrik, akinek egyedülálló kifejezésmódja, habitusa stílust teremtett Győrben. Ez a vidéki bábtagozat volt az Állami Bábszínház egyetlen számbavehető konkurenciája. A „szegény rokon” első színházalapítási kísérlete, és az 1955-58 közötti évadok után több mint három évtizedig kellett várni az Állami Bábszínház egyeduralkodásának megtörésére. 1958-ban a győri társulat repertoárját átveszi a fővárosi bábszínház, s ez a műsorterv képezi sokáig a Szilágyi Dezső⁴ vezette színház műsortervének gerincét. Harmincnégy évig tartó igazgatása alatt az Állami Bábszínház az európai és a világ színházművészet elismert társulata lett, de a 80’-as évek második felétől a jellegzetes új felnőttműsorok létrehozása gyakorlatilag megszűnt. Meggyengült a kísérletező kedv, és a repertoár újraélesztése sem járt sikerrel. A nyolcvanas években újfent fellázadnak a fiatalok és az 1985-ös „bábforradalom” elsöpri az Állami Bábszínház monopóliumát. Kecskemét lesz a remélt változások epicentruma, s a rendszerváltás (1999) éveiben alakuló bábegyüttesek arculatának kialakulására nagy hatással voltak a kecskeméti Ciróka Bábszínház szakmai sikerei. Az Állami Bábszínház, az ország egyetlen professzionista bábszínháza 1992-ben megszűnt. Jogutódja a Budapest Bábszínház nevet vette fel, s az Andrássy úti épületben kezdte meg, illetve folytatta működését. A színház Jókai téri Kamaraszínháza helyén Kolibri Színház néven a bábos hagyományokat folytató családi színház alakult. Dinamikusan működő amatőr bábegyüttesek tették le az alapjait a magyarországi vidéki bábszínházaknak. 1981-ben a pécsi Bóbita Bábszínház, 1985-ben az egri Harlekin Bábszínház, 1986-ban a kecskeméti Ciróka Bábszínház kapott hivatalos színházi státuszt, majd sorra alakultak további vidéki helyszíneken a bábszínházak. A szegedi Kövér Béla (1993), a győri Vaskakas (1991), a békéscsabai Napsugár (2005), a debreceni Vojtina (1993) bábszínházak mögött is megbecsült és sikeres amatőr színházi múlt állt. A veszprémi Kabóca Bábszínház 2001 óta működik hivatásos bábszínházként. A Ciróka Bábszínház Kovács Géza vezetése alatt az ország kiemelkedő bábos műhelyévé lett. Kovács a későbbiekben, 2004-ben megalapította Zalaegerszegen a Griff Bábszínházat (2008), melyet két évig vezethetett. 2010-ben pályázatával elnyerte a szombathelyi Mesebolt Bábszínház (1995) igazgatói székét, ahol 2010-ben útjára indítottak egy szakrális sorozatot, melynek első előadása a "Világnak világa" – misztériumjáték, 2012-ben az "Akárki" – moralitásjáték, majd 2013-ben az argentin származású költő-novellista Jorge Luis Borges megrázó műve, a Márk evangéliumára épülő pár oldal terjedelmű novella, mely ihletője lett passiójátékuknak, a "Baltasar utolsó üdülése és üdvözülése" című előadásnak. „Surdi audite; et caeci, intuemini ad videndum. Ó ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Halljátok és nézzétek emberek, mi történt Junin városában! Baltasar Espinosa kirándulni indult egy vidéki birtokra, s elérte a mennyek országát. Akarata ellenére az isteni áhitat prófétája lett. Közben még rendeznek a városban egy karnevált, kiárad a Salado folyó – s a széles földek a tengerhez lesznek hasonlatosak –, és megdöglik egynéhány állat. Ó, ti emberek! Lássatok, és tanuljatok Baltasar és Jézus történetéből.” Az előadásban Jézus Krisztus és Baltasar Espinosa élettörténetének síkjai kapcsolódnak egymáshoz. A passiójáték elemeit, a vásári komédiát, és a színészek élőjátékát bábszínházi elemekkel erősítették. Életöröm és halálkérdések, a komikum és a tragikum vegyülése adja a játék esszenciáját. A díszlet és a bábok extravagáns színei, a dél-amerikai hangzásvilágú, féktelen zenébe ágyazott zsolozsmák, a gyászruhákra emlékeztető sötét női ruhák a gondterhes jövőt, Baltasar közelgő balsorsát vetítette előre. A rendező, Ondrej Spišak, a nyitrai bábszínház művészeti vezetője szerint „az embereknek mindig szükségük van valakire, aki elszenvedi helyettük a bűneiket, és csak akkor hisznek benne, hogy jobb lesz a világ”. Kovács Géza a haza bábszínházi szakma karizmatikus egyénisége. Színházteremtő és közösségépítő szellemisége a szombathelyi bábszínházat az ország egyik legelismertebb alkotó műhelyévé tette. Magyarországon a felnőtt közönség elszokott a bábszínháztól. A kimondottan nagykorú színházlátogatókat nehéz becsalogatni az előadásokra, ennek ellenére szinte valamennyi bábszínházban műsorra tűznek megújult művészi eszközökkel, meghökkentő tartalmakkal, különleges zenei és látvány-effektekkel megkomponált előadásokat. A groteszk és az irónia megjelenítésére a bábműfaj a legalkalmasabb, s ennek minden eszköztárát szívesen alkalmazzák a bábszínpadokon. A vidék és főváros lakosság befogadóképességét tekintve az elmúlt években értelemszerűen a Budapest Bábszínházban születtek nagy számban felnőtt előadások. Létrejöttek olyan meghatározó előadások, mint pl. a "Bitódalok", melyet Veres András rendező és Dobák Lívia dramaturg fűzött csokorba Christian Morgenstern verseiből. A különös gondolatokat ébresztő „kötél-tánc” a költő főművét állítja középpontba. A rendező mélyreható elemzése nyomán szemünk előtt kibontakozott az élet-halál mezsgyéjén imbolygó történet. Az első percek hideglelős jelenete után tört ránk az az ötletáradat, mely elsodorja a jelent, a nézők a múltba kerültek. Abba a sehol-létbe, ami az élet vége, a halál előszobája. Akasztófa-kabaré részesei lehettünk. A báb- és díszlettervező Grosschmid Erik varietészínpadának kísérteties légkörében a bábokat mozgató színészek munkáját nagyfokú koncentráció jellemezte. Az elmélyült odafigyelés, legyen az fizikai vagy szellemi, iskolapélda a gondolatok, az érzelmek, a lelki folyamatok árnyalt visszaadására. Hasonló korszakos előadás a győri Vaskakas Bábszínház "Kádár Kata" revü című előadása. A balladaköltészet tragikus eseményeit dolgozták fel, melyben ráismerhetünk a halálból táplálkozó hősnők mai tükörképeire. Az évszázadok alatt mit sem változó emberi jellemek, magatartásformák, az öröklődő sorstípusok lenyomatait, az ősszimbólumokat mutatták meg a közönségnek. A brutális nemi erőszakkal meggyalázott, a szabadságában korlátozott, a mentális agressziót elszenvedő-elszenvedtető emberek sorsát helyezték az előadás középpontjába. Vétkes asszonyokat, bűnös lányokat, kilátástalan állapotból menekülő férj-, feleség- és gyerekgyilkosság-történeteket idézett meg a rendező Tengely Gábor. A címben szereplő revü szó a megszokott balladamesélő közegtől való eltérésre utal. A tollfosztók, kukorica-morzsolók és fonók közösségi terét a húszas-harmincas évek lokálhangulatába transzponálja a rendező. Boráros Szilárd tervező szimbolikus színhasználatú frivol jelmezei és játéktere a halál előszobájába vezeti a nézőket. A magyar színházak között izgalmas színt képvisel a Stúdió K Színház. Elnevezése jelzi a szüntelen átváltozást, a kreatív kísérletezést, a létfontosságú műhelymunka állandóságát. Folytonosan keresik a színpadi lét újszerű formáit. Számos, gyermekeknek és felnőtteknek szóló bábelőadás jelzi az alkotószellemű közösség munkáját. A színház tudatos és eredményes műsorpolitikája a 0-99 éves korig vonzza be a közönséget a színházba. Fodor Tamás rendező és Zalán Tibor író alkotói kötelékének polgárpukkasztó alkotása a "Vakkacsa tojások" (2009) mű. Elképzelésük szerint: „Paródiaszínház „ivarérett bábokkal” kizárólag felnőtteknek, Euripidész, Shakespeare, Molière, Csehov, Ibsen kifacsarásával”. A szexualitás köré épült, dramaturgiai hibákkal terhelt stílusparódiából leginkább az öncélú trágár szöveg, a kínrímek maradtak meg a színházlátogatókban. A textus és a látvány két különböző világba sodorta a nézőket. Németh Ilona és Bodor Kata tudatos bábformálása egyértelműsíti a szövegbe fulladt, parodizált hősök jellemét. Fodor rendezése ugyan szituációkba helyezi a bábokat, törekszik azok szépségének megmutatásra, ennek ellenére sem tudtak az egysíkú szöveg stílusán felülemelkedni. A rendező és az író párosa nem tudta megismételni a "Rettentő görög vitéz" sikerét, így a Vakkacsa tojások hamar a feledés homályába veszett............

Folytatás a BÁB-TÁR következő számában


.............A Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál 2010-ben 15. és egyben utolsó alkalommal hívta össze a hazai és határon túli bábszínházak legjobb előadásait. A Zsolnay-negyed Pécs új kulturális centruma. Itt kapott helyet/színházat a Bóbita Bábszínház. Metamorfózis néven a régi fesztivál-tematikát átörökítve 2013-ban ismét a felnőtt előadások voltak főszerepben. Kinevelődött egy új nemzedék, dramaturgok, rendezők, színészek, bábtervezők. A Ciróka Bábszínházból indult Kovács Géza, Rumi László, Pályi János, Bartal Kiss Rita, Grosschmid Erik, Mátravölgyi Ákos és Boráros Szilárd munkái a mai napig iránymutatóak a fiatalabbaknak. Tengely Gábor, Kuthy Ágnes, Csató Kata, Veres András rendezők mellett már megjelentek az újabb trónkövetelők. Halasi Dániel, Somogyi Tamás, Fige Atilla ifjú rendezők holdudvarában hasonló korú dramaturgok, bábtervezők friss törekvései kapnak teret, s reménykedünk, hogy a magyar felnőtt bábelőadások ismét bejárják a világ bábszínházait. 

„Felnőttelőadást csinálni kell, az egyfajta szent őrület, mert az ember beleöl egy csomó munkát mind fizikailag, mind lelkileg, létrejön valami, ami ha jó is, de 15-nél többször nem lehet játszani, és már hatalmas széria… De meg fogja találni ez a műfaj a helyét. Az is mutatja, hogy más színházi nyelvet beszélő rendezők is egyre inkább beemelik előadásaikba a bábot.” (Veres András rendező)

Fotók: Trifusz Ádám

Jegyzetek

[1]-Madách Imre drámája, „Az ember tragédiája” főszereplőit Blatner Géza „felülről mozgatott” teremtményeknek mutatta be (1937), utalva a mindenkori hatalom kézi vezérlésére.

-A még az olyan „apolitikus” művész is, mint Rév István „politizálni” kezdett, amikor a II. világháború előestéjén bemutatta Szép Ernő Egyszeri királyfi című meséjét; a főhős nyomában járó Halál szimbolikus alakja az egyre növekvő háborús veszélyre figyelmeztetett.

-Hincz Károly városligeti vásári bábjátékos nyersebb eszközökkel politizált: Vitéz Lászlója előhúzott egy nemzeti színű lobogót, amelyen a vérző Csonka-Magyarország térképe volt látható. Aztán megfordította: a túloldala a Trianon előtti Nagy-Magyarországot ábrázolta. Ez volt a vegyes műsor elsöprő sikerű záróakkordja. Politikai színház, „agitka” anno 1942. 

(Art Limes, 2012/1. rezümé: A magyar bábszínház és a politika a 20. században.  B. G.)

[2] 1948. febr. 21-én megnyílt hivatásos bábszínház a Művész Színház Paulay Ede u.-i épületében. Másfél éves működése során öt bemutatót tartott. 1949 szeptemberében a társulat kibővítésével jött létre az Állami Bábszínház. – Ir. Selmeczi E.: Világhódító bábok (1986).

[3] Az Állami Bábszínház művészeti vezetői, igazgatói: Bod László 1949/50, 1950/51, Duka Antalné 1951/52 /mint Bod L. helyettese pártiskola miatt, Bod László 1952/53, 1953/54, Molnár József 1954. máj./miniszteri biztos 1954. aug.31-ig; Molnár József 1954/55, 55/56, 56/57, 58. júniusig, Dr. Szilágyi Dezső 1958. augusztusától.

[4]  Érdemes művész (1962), Kiváló művész (1973), Kossuth-díj (1980), Pro Urbe Budapest-díj (1988)

 

A magyarországi bábszínházak jelentősebb felnőtt előadásai

Állami Bábszínház (1949-59): Sztárparádé (1951), Szarvaskirály (1951), Karácsonyéj (1952), New York 42. utca (1953), 2:0 a javunkra (1953), A 3 testőr (1954), Szigorúan bizalmas (1954), Szerelmes istenek (1955), Pesti mesék (1956), Aki hallja adja át (1957), Az ember komédiája (1957), Csodatükör (1957), Elhajolni tilos (1958), Szőke ciklon (1958), Szarvaskirály (1959), Potyautas (1959)

Állami Bábszínház (1964-88): Szentivánéji álom (1964), A fából faragott királyfi (1965), Petruska (1965), Sztriptíz (1966), Némajáték (1966, 1979), Angyal szállt le Babilonba (1967), A Sárkány (1967), A csodálatos mandarin (1969), A kispolgár hét főbűne (1969, 1985), A pagodák hercege (1970), Háry János (1972), Aventures (1972/72), Motel (1972), Jelenet szöveg nélkül I. (1972), Háry János (1972), Klasszikus szimfónia (1976), Táncszvit (1973), Szentivánéji álom (1973), A katona története (1976), La valse (1976), Klasszikus szimfónia (1976), Diótörő (1978), Jelenet szöveg nélkül II. (1979), Szentivánéji álom (1980), Cantata profana (1981), Az orr (1982), Tűzmadár (1982), Pedro mester bábszínháza (1982), Egy kiállítás képei (1983), Übü király (1985), La Campanella (1986), Szerelmi álmok (1986), A vihar (1988)

Budapest Bábszínház (1993–2014): Karnevál és képkoncert (1993), Szent Sebestyén vértanúsága (1996), Kékszakáll (1998), Az ember tragédiája (1999), Az iskolamester (2000), A katona története (2001), Ólomvitézek (2001), Az óriáscsecsemő (2002), A kékszakállú herceg vára (2004), Egy kiállítás képei (2004), Don Quijote és… (2004), Sade márki 120 napja (2005), Szentivánéji álom (2006), Odüsszeusz (2007), Báb puccs (2008), Faust (2009), Bitódalok (2010), Übü király és a magyarok (2011), Babák (2012), Az iglic (2013), Kivi (2013), Semmi (2013), Trisztán és Izolda (2014)

Bóbita Bábszínház- Pécs: Fekete korsó (1965), Kezek, mozgás, zene (1966), Péter és a farkas (1967), Rómeó és Júlia (1969), Emberke (1970), A Kékszakállú herceg vára (1971), Egy kiállítás képei (1973), Etűdök (1975), Lemminkäinen anyja (1976), Szerelem, szerelem (1976), Falusi ballada (1978), Egy kiállítás képei II (1979), Bolero (1980), Bóbita show I, Paródiák, II. Szerelem és halál játékai, III. Állati dolgok, IV Disco (1980), Cantata profana (1981), A fából faragott királyfi (1981), Háry János (1982), Operasaláta (1983), Séta az állatkertben (1989), O’Kane és a holttest (1994), Sade ( 1995), Bábel (1996), Rabló-pandúr (1999), Candide, avagy a Jámbor (2002), Határtalanul (2007), Tökmag Tom és Hórihorgas Tom ( 2012), Az ember tragédiája (2014) Ciróka Bábszínház- Kecskemét: Purgateátrium (1991), A helység kalapácsa (1993), Szt.Kristóf legendája (1993), Toldi (1994), Don Quijote de…(1996), Odüsszeia (1996), Don Cristobal(1997), Joachim utazása (2002), Teatro magico (2004)

Griff Bábszínház- Zalaegerszeg: Én, Antigone (2005), Ibusár (2010), Sütemények királynője ( 2010-11)

Harlekin Bábszínház- Eger: Weöres Sándor megzenésített versei (1966), Szamártestamentum (1993), Ravaszok és balekok (2008), Rómeó és Júlia (2012), Hamlet (2014)

Kabóca Bábszínház- Veszprém: Kél egy-egy árnyék (2009), Szarvasok szövetsége (2013) Orpheusz (2014)

Kolibri Színház- Budapest: Gyalog-galopp (1994), A boldog herceg (1997), A színház... kész kabaré (1999), Hamlet (2001), Médea gyermekei (2003), Szentivánéji álom (2009), Helló, náci! (2010)

Kövér Béla Bábszínház- Szeged: Szárny és kerék (2001), Az égő ház (2002), A hasbeszélő (2003), A rátóti legényanya (2005), Szaszuni Dávid históriája (2006), Livietta e Tracollo (2011)

MárkusZínház- Pécs: A helység kalapácsa (1990), Grand Hotel (2014)

Mesebolt Bábszínház- Szombathely: post mortem KD (2007), János vitéz (2009), Világnak világa (2010), Akárki (2012), Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (2013)

Napsugár Bábszínház- Békéscsaba: Androgün (2007) Pályi János- Kaposvár: Órajáték (2007)

Stúdió K Színház-Budapest: Vakkacsa tojások (2009)

Vaskakas Bábszínház- Győr: A három testőr (1996), A Majomkirály legendája (1999), Vízizene és Tűzijátékzene (1999), Vízkereszt, vagy amit akartok (2000), A három testőr (2002), Csárdáskirálynő (2006), Az eső labirintusa (2008), Kádár Kata revü (2006), Bernarda Alba (2010), Pecsenyehattyúk és más mesék (2011), Leányálom Kft. (2013), Semmiség (2015)

Vojtina Bábszínház- Debrecen: Toldi estéje (1994), Tökmag Tom és Hórihorgas Tom (2001)

További képek